olcsó laptop,asztali számítógép akció,laptop részletre

használt fényképezőgép,használt fényképezőgép olcsón,olcsó használt fényképezőgép,eladó használt fényképezőgép,használt fényképezőgép ára,használt fényképezőgép akció,használt fényképezőgép hírdetés olcsón,garanciás használt digitális fényképezőgép eladó

Canon PowerShot SX30 IS teszt

A Canon PowerShot SX30 IS a Canon SX széria tagja, ami a cég ultrazoomos fényképezőgépeit foglalja magába. Ezen masinák közül az SX30 IS rendelkezik a legnagyobb gyújtótávolság átfogással, szám szerint 35x optikai zoommal látták el a tervezők. Ez az érték nem csak a Canon berkeiben, de a többi gyártó termékeit figyelembe véve is kimagasló, gyakorlatilag vetélytárs nélküli a gépezet.

A korábbi modellhez, az SX20-hoz képest - ahogy említettem - nőtt a zoom, ezen kívül a felbontás és az LCD méret is nagyobb lett, a ceruza akksikat lítiumosra cserélték, javult a makró képesség, a sorozat teljesítmény, de a masinéria mindezek miatt nagyobb és nehezebb lett, és valljuk be, hogy a design érték is csökkent emiatt. Ezen kívül több apróság is változott, HDMI kapcsolat került a gépre, csökkent a vaku hatótávolság, csökkent a témamódok száma, de az eddigiekhez képest számos eltérő témamód is került az SX30-ba.

> A Canon PowerShot SX30 adatlapjának megteintése ITT

Szenzor
A Canon PowerShot SX30 IS egy 14,5 megapixeles szenzort kapott, aminek fizikai mérete 1/2,3". Ennek segítségével maximum 14,1 megapixeles, azaz 4320 x 3240 pixel felbontású képeket rögzíthetünk, miket JPEG formátumban menthetünk el. A fényérzékenység ISO 80 - 1600-ig terjed.

Videó- és sorozatfelvétel
Mozgóképeket 1280x720 pixeles HD felbontásban készíthetünk, 30 fps felvételi sebességgel, MOV kiterjesztésben. A felvételek mellé sztereó hangot rögzíthetünk. Sorozat tekintetében az SX30 jobb elődjénél, hiszen normál módban 1,3 kép készülhet másodpercenként, teljes felbontás mellett. Low Light módban ez az érték 3,6 képre nőhet.

Élességállítás és arcfelismerés
Az SX30 IS esetében automatikus és manuális élességállítás választható. Az automatikus lehetőségen belül 1 pontos (ami lehet választható pont, vagy középpontos), arcfelismerés és követés vagy terület funkció érhető el. A fókuszpont mérete normál és kicsi lehet, a pontosabb élességállításért. Mozgó témák esetén a Szervo AF/AE siet a segítségünkre,  ami folyamatosan állítja a fókuszt és az expozíció mértékét.

Néhány gyakori kérdés:

Fényképezőgép javítás?
Pesten hol lehet javítatni fényképezőgépet olcsóbban?


Melyik a jó fényképezőgép?
digitális fényképezőgépet szeretnék és arra lennék kíváncsi hogy melyik márka a legjobb? Néztem már Canon-t és Olympus-t, azt tudom h jó, de ezenkívül van még valami?


Attól függ mihez kellene a fényképezőgép! Mármint komolyabban érdekel a fotózás,vagy csak családi fotókat szeretnél készíteni.


Nekünk Canon van. Családi fotók, nyaralások, emlékek megörökítéséhez tökéletes. Maximálisan meg vagyunk vele elégedve, már közel két éves. Azóta vannak már újabbak, a mieink A550 7.1 megapixel, amikor mi vettük 50.000 körül volt, de azóta már olcsóbban be lehet szerezni.


Nagy különbségek nincsnek a gépek között. Majdnem mindeg, mit választasz, egyik egyik dologban jobb, a másik a másikban. A megapixellel ne foglalkozz, azt emlegetik legjobban, de általában minél nagyobb, annál rosszabb képeket készít a gép. (Ugyanakkora érzékelő-lapka, több képpont --> az egy képpontokhoz tartozó érzékelő mérete kisebb --> zajosabb kép)
Márka: Canon-t tudok ajánlani, bár igazából a többi gépet ne ismerem. Úgy tudom, a garanciális dolgai jók (garancia lejárta után is fedeződött fel széria-hiba, összes olyan szériás gépet lecserélték újabb szériára ingyen)

Ha kinézel egy gépet, keresgélj, hátha találsz neten tesztet róla, vagy tesztfotókat (ne a gyári honlapon lévőket nézd, azok stúdió-körülmények között készülnek)


A Nikon is jó, meg a Pentax. Persze a Canon van a köztudatban legjobban elterjedve. De családifotóhoz akármelyik jó, maximum nézd meg a paramétereit a gépeknek,hogy mellyek a legkedvezőbbek a fotóidhoz.


Nekem másodgépnek Olympus mju 770 sw-m van.
Erős ütés és 10 m-ig vizálló. Meglepődtem a képek igen jó minőségén. A vízalatti képek is elfogadhatók. Nem baj ha leejted, nagyon kicsi, (rejtett optikás). Sötétben magas iso mellett zajos a kép, de normál világításnál tökéletes.
gyakorikerdesek.hu

Idézet egy színvonalas alkotásból

- Hidegen - feleltem és elhúztam a számat. Nem értette. - Van egy halvány kapcsolat, aminek a végére szeretnék járni.
- Arra gondol, hogy a Nagymesternek köze lehet az eltűnéséhez?
- Én sok mindenre gondolok, de ezek főleg légvárak, minden konkrét alap nélkül - válaszoltam, csak hogy mondjak valamit. Nem akartam neki teríteni, legalábbis egyelőre még nem. Visszavettem a labdát. - Maga szerint Osbornnak lehetett köze a nő eltűnéséhez?
Lisa megfenyegetett az ujjával.
- Ne fordítsa vissza a kérdéseimet! Én tettem fel, maga válaszoljon, különben békává varázsolom!
- Aztán megcsókol, és királyfi leszek - mondtam tovább a mesét a saját verziómban. - Nem is lenne rossz, tudja?
- Nekem vagy magának? - nézett rám, és a szeméből valami különös erő áradt felém. Nem tudnám megmondani, mi volt az, de határozottan éreztem valamit.
- Osbornnak - tereltem vissza megint a pályára a labdát. - Lehetett köze a lány eltűnéséhez?
Megadóan bólintott.
- Nem tudom. Sok mindent hallottam, de ezek zömmel csak legendák. A saját gyülekezetével szeánszokat tartott, ahol túlvilági entitásokat idéztek meg, vagy próbáltak megidézni. Aztán...
- Aztán? - Felé toltam a cigarettát, de elhárította. Arca elkomorodott, és úgy tűnt, nehezen ejti a szavakat.
- Letartóztatták. Az volt a vád ellene, hogy emberáldozatokat mutatott be.
- Emberáldozatokat?
Lisa teátrálisan felsóhajtott.
- Soha nem bizonyították rá, és hamarosan szabadon engedték, de tény, hogy a gyülekezetéből többen eltűntek. Legalábbis akkoriban ez a hír járta.
- Debra tagja lehetett a gyülekezetének?
- Ezt sem tudom, legalábbis most nem tudom megmondani. Ha igen, akkor is nehéz lesz megtudni ennyi idő után. Az alternatív egyházak nem keresztelnek, sem oda, sem vissza, ezért nincs konkrét nyilvántartás a hívekről, hacsak azok nem adakoztak az egyház javára.
- Megtenné, hogy utánanéz? - kérdeztem, és az egyik finom, kecses ujja alá csúsztattam a névjegyemet. Lisa kivárt pár másodpercet, mintha nyomatékot akarna adni a szavainak.
- Nem akarom, hogy megint sárral dobáljanak bennünket. Megpróbálom, de nem tudom biztosra megígérni.
- Nagyon köszönöm, és ne haragudjon, amiért elraboltam az idejét - mondtam.
Lisa megint elmosolyodott, és áldást intett a kezével.
- Magának az az érdeke, hogy előkerítse az eltűntet, nekem pedig hogy megvédelmezzem az egyházat. Sok út létezik, és mindegyik más megvilágosodáshoz vezet. - Kezet nyújtott. - Minden jót, Mr. Quinlan! Ha gondolja, egyszer szívesen látjuk egy gyűlésünkön.
Amikor elindult, Higginsre gondolva utánaszóltam.
- Miss Willacker! Hallotta, hogy egy japán hegedűművész azt állítja, ő Elvis reinkarnációja?
- Olvastam róla, és könnyen meglehet, Mr. Quinlan - fordult meg, majd kétlépésnyit visszalépett. A szeme gyanúsan csillogott, de nem volt benne más delej, csak egy nő szikrázó pajkossága.
- Hogy mondja? - álltam fel az asztaltól, és közben majdnem felborítottam az üres kávéscsészét.
- Elvis nem tudott hegedülni, Mr. Quinlan, és a kritikusok szerint a japán sem tud - felelte könnyedén.
Aztán tényleg elment.
Sokáig maradtam még, talán három kávé és egy szolid, harmincdolláros konyak erejéig. Próbáltam összekötni a dolgokat, de igazam volt a légvárakkal kapcsolatban. A nyomozás tényekre épül, ahol a sejtésekre lehet ugyan támaszkodni, de azokból elképzeléseket felépíteni felesleges. Az ilyen játszadozás rendre olyan kérdéseket vet fel, amelyekre nem tudok válaszolni, és csak szaporítják az ismeretlent. Ha a tényekre hagyatkozom, akkor néhány sejtéssel megtámogatott esemény volt a birtokomban, amelyek csak centikkel vezettek közelebb a megoldáshoz.
Fizettem, és odébbálltam. A Thunderbirdöt leraktam a Nouri-ja parkolóházában, ha megtalálják, hát megtalálják. Ha meg nem, akkor egy tizenkét év átlagéletkorú bandát fog boldogítani, nem érdekelt.
Átszálltam a saját kocsimba, és hazahajtottam. Összedobtam egy vacsorát, bár a gyomrom erősen zúgolódott a minőség miatt.
- Mit morogsz, oroszlán? - néztem a hasamra, de nem tudott érdemben felelni.
Átnéztem a postámat, de a befizetetlen csekkek mellett összesen egy meghívót találtam a Nemzetközi Kriminalisztikai Konferenciára, potom hatszáz dolláros belépővel. Hiába figyelmeztetett, hogy vétek kihagyni egy ilyen kiváló lehetőséget a kapcsolatépítésre, mégis a szemétporlasztóban végezte.
Felhívtam Higginst; éppen vacsorázott a feleségével, de azért felvette. Megköszöntem a segítségét, majd elmeséltem neki Lisa véleményét Elvisről. Higgins nagyot röhögött rajta, aztán biztosítottuk egymást a kölcsönös tiszteletünkről.
- Ne felejtsd el, hogy ha sztorira bukkansz, akkor az első vagyok a névsorban! - mondta, majd bontottuk a vonalat.
Kipakoltam Hardy cuccait az asztalra, és sokáig szemeztem vele. Végül erőt vettem magamon, és feltéptem a borítékot. Egy lista volt benne, amely feladta nekem a leckét, alaposan. Nem sokra jutottam vele. Hat név szerepelt rajta, Hummingsé mellé egy nagy, vörös felkiáltójelet rajzolt a köpcös.
A mikrodiszket lejátszottam, és hányinger környékezett. Feltört a torkomból, forrón és savasán. Le kellett dőlnöm. Még kilenc sem volt, de elnyúltam az ágyon, és a plafon irányába bámultam. A sötétség egyre csak kavargott a szemem előtt, végül magába szippantott. Még sokáig ott visszhangoztak a sikoltások a fejemben, ide-oda pattogva a koponyám csontfalai között.

12.

Azt álmodtam, hogy nyolc sátánista akar feláldozni egy többemeletes szendvics és néhány szelet hagymakarika előtt, így nem csoda, hogy már kora reggel kipattant a szemem. Hideg vizet locsoltam az arcomra, és kipucoltam a számat. Az esti hányadék ízét azonban semmi nem oldotta fel, hiába ittam meg három kávét és szívtam el két cigarettát.
Becsuktam a szemem, de kékes képben láttam viszont a felvételt. Hat sötét, csuklyás alak, egy kínok közt fetrengő nő, egy maszkos pap, és a fekete műpénisz, amiből pengék álltak ki...
A nő nem Debra volt.
Fekete haja lelógott az orvosi asztalról, amin kifeszítve vergődött. Nagy nehezen kivertem a fejemből, de tudtam, hogy még sokáig kísérteni fog az emléke.
Hat csuklyás alak.
A lista, hat névvel.
Egyenként lekértem az adatokat. Semmi közös nem volt bennük, leszámítva azt, hogy Hummigs kivételével ma már mind az öt halott. Jasper Ridley tizenhét évesen, légdeszka balesetben hunyt el. Orson Webb ötvenkét évesen, hosszú betegeskedés után. Dold Johanson hatvanegy évesen, tragikus váratlansággal távozott az élők sorából. Colina Harrison hazafelé tartott egy bálból, amikor infarktust kapott, nekicsapódott egy másik járműnek, és ötvenhét évesen életét vesztette. Julia Sommer huszonhárom évesen adagolta túl magát. A hatodik, Hummings neve mellett egy nagy vörös felkiáltójel szerepelt. Nem tudtam, mire gondolhatott Hardy, amikor odarajzolta. Hummings ölette meg őket? Erre csak egyetlen tény mutatott: egyedül ő volt életben. Illetve akadt még egy gyanús furcsaság: minden haláleset az elmúlt két hónapban történt. Nem mintha ez bizonyíték lett volna bármire is, de valamin el kellett indulnom. A hat név talán kapcsolódott Debrához.
Hátulról kezdtem, valahogy ez látszott a legkézenfekvőbbnek. Van, aki nem szereti hátulról, pedig ha nem jön be, még mindig nekiláthat elölről.
Sommerék az Oak-telepen laktak, nagyképű nyomorban. A házuk hatalmas volt, vörös ablakkereteivel, fehér falaival és csúcsos tetejével inkább pagodára emlékeztetett, mintsem középosztálybeli villára. Terméskőből rakott kerítés vette körül, barna és fehér kőkockák váltogatták egymást szép sorban. A gyep zöld volt és gondozott, látszott, hogy törődik vele a tulajdonos. A kapu széles és erős, az egyik támoszlopról komoly kamerarendszer nézett le rám. Megnyomtam a csengőt, erről eszembe jutott az öreg Nashburry. Nem mentem el hozzá sakkozni, de talán már nem is emlékszik rám.
Az egyik kamera megmozdult, és halk zúgással rám fókuszált.
- Ross Quinlan vagyok, magánnyomozó a Cityből - mondtam a lencsének. - Beszélhetnék Elenor Sommerrel, kérem?
Fémes, női hang szólalt meg.
- Mit mondhatok neki, milyen ügyben keresi? - A szobalány lehetett. Kinéztem a házból, hogy személyzetet tartanak. A nőt latinnak tippeltem, énekelve, dallamos akcentussal beszélte az angolt, mint azok a lányok, akik a dél-amerikai területekről költöznek fel északra, szerencsét próbálni a nagyvárosokban. Számtalan ilyen lányt ismertem, szorgalmuk és igénytelenségük keresett árucikk volt mifelénk.
- Mondja meg neki, hogy Julia Sommer miatt keresem! - közöltem vele, mire egy kattanással elnémult. Pár perc múlva a kapu lassan kitárult. Még félúton sem jártam a ház felé, amikor a veranda üvegajtaja szétcsúszott, és egy nő lépett ki rajta. Valamikor jó húsban lehetett, de hirtelen nagyon lefogyhatott, mert redőkben lógott a bőre. Vállig érő hajában több volt az ősz, mint a barna tincs. Arcán ráncok, szemében mély fájdalom húzódott.
- Elenor Sommer vagyok — mutatkozott be, de nem nyújtott kezet, amikor felléptem hozzá a veranda lépcsőin. Csak állt, és nézett, amíg felérek.
- Ne haragudjon Mrs. Sommer, de a lányáról szeretnék önnel beszélni - mondtam. Majd két fejjel fölé tornyosultam, de mivel nem mozdult, visszaléptem a lépcsőn néhány fokot.
-A lányom meghalt, Mr. Quinlan - mondta elutasítóan. - Jobb lenne, ha most elmenne. Nincs dolgunk egymással.
- Nagyon sajnálom. Egyetlen kérdést szeretnék feltenni, és megígérem, hogy soha többé nem fogom zavarni.
Elenor Sommer alig észrevehetően bólintott.
- Mrs. Sommer, tudott esetleg arról, hogy a lánya kapcsolatban állt egy démonidézéssel foglalkozó szektával? - Azt hittem, azonnal kiutasít, még a világból is, de nem ez történt. Színtelenül és gépiesen válaszolt. Nem nézett a szemembe, pedig meg sem kellett volna mozdulnia hozzá.
- A lányom tisztességes, becsületes életet élt. Nincs joga ilyen kérdést feltenni, Mr. Quinlan. A feltételezés is meggyalázza az emlékét. Isten önnel!
Megfordult, hogy visszalépjen a szomorúság menedékébe. A háta közepébe céloztam.
- Mrs. Sommer, a lánya túladagolásban halt meg. Megértem, hogy nagyon nehéz erről beszélnie, és megértem, ha elküld, de tudnom kell, hogy mi történt vele. Egy olyan ügyben nyomozok, ahol a kábítószer és a démonidézés kéz a kézben járnak.
Visszafordult felém, de valahova a kapu felé nézett, el a vállam fölött, jó messzire.
- Julie soha nem fogyasztott kábítószert, és nem volt tagja semmilyen szektának - mondta tagoltan. - Én nem így neveltem. Jó lány volt, Mr. Quinlan, néha ugyan kicsit vad, de ez melyik fiatal lányról nem mondható el? Élte az életét, szerette az életet. De kábítószert biztosan nem használt. Nem segíthetek önnek.
- Ön vagy a férje nem ismer egy Dorian Hummings nevű embert? - próbálkoztam tovább, bár nem volt értelme erősködnöm. Feleslegesnek és bántónak éreztem, amit művelek, és biztos voltam benne, hogy nem fog beszélni. Egy anya mindig anya marad.
- A férjem kórházban van, Mr. Quinlan - mondta Elenor Sommer, és most először nézett a szemembe. - Amikor megtudtuk, hogy mi történt, belebolondult a fájdalomba. A Központi Idegszanatóriumban kezelik. Remélem, hogy minden kérdésére választ kapott - tette hozzá, majd otthagyott a lépcsőn.
Megráztam magam, hogy leperegjen rólam a pillantása. A kocsimig a saját gyermekeim jártak az eszemben, hogy mi lehetett volna belőlük, és mi lehetett volna belőlünk. Ők nem számíthatnak a feledésre, csak az élőket lehet elfelejteni. A halottak kísértenek.
Nemsokára már a Mercer sugárúton száguldottam, igyekeztem magam mögött hagyni a kísérteteket. A fedélzeti számítógép a hatodik jelzést küldte a monitorra, miszerint balesetveszélyesen közlekedem. A hetediket már nem volt módjában felvillantani, mert kikapcsoltam a biztonsági rendszert. Szemerkélni kezdett az eső, de a szélvédő tiszta maradt, a felületén nem tapadt meg semmi, sem az esőcsepp, sem a szétkenődő rovarmaradványok. Még az elütött gyalogosokat is ledobta volna magáról.
Colina férje, Ed Harrison egy bisztrót vezetett a Huszonhatodik és a Reeves találkozásánál. Az épület lehetett vagy százéves, egykor kék burkolatát alaposan megtépázta az idő és a szmog. A könnyű, trezon-alumínium lemezek méteres darabokban váltak le a falról, de ez a környék összes épületére igaz volt. Az Ed's dekorfény-felirata elhomályosult, és messziről Ecs-nek lehetett olvasni. Az ajtó nehezen nyílt, a fotocella már kivénhedt volt és vaksi. Odabent hosszú söntéspult, néhány ócska holoautomata és sok asztal.
Az a fajta hely volt, amit a környékbeli öregek látogatnak, hogy társadalmi életet éljenek egymással. A vendégek unottan bámulták a poharukat, a kábult csendet időnként az egyik asztal felől érkező rekedt cuppogás törte meg. Egy ősz, kontyos vénasszony hosszú szipkából szívta a cigarettát, és minden slukk után jól hallhatóan csuklott egyet.
A sarokban magas, vállas férfi üldögélt, fekete zakója alól kivillant a fegyvertok szíja. Amikor beléptem, lustán végigmért, aztán visszatemetkezett a kezében tartott újságba. A csapos keserű arccal állt a pult mögött és egy korsót nézegetett, aminek falán repedés futott végig.
- A mosogatógépek ma már szart sem érnek - mondta, amikor elé könyököltem. - A héten ez a negyedik, ami megpattan a párologtatóban. Persze a törött poharakat az én béremből vonják le. Ha ez így megy tovább, koldusbotra jutok az átkozott gép miatt. Ha meg véletlenül megvágja valaki nyelvét, akkor jön a per és a fogyasztóvédelmi bírság.
A korsót undorral tolta be a pult alá. A keze széles volt és vörös, körmei alatt bizonytalan eredetű feketeség.
- Nehéz az élet - mondtam.
- Az. Kér valamit?

tablet pc olcsón,eladó tablet pc olcsón,olcsó tablet pc ára,tablet pc árai olcsón,tablet pc árak,tablet pc akció olcsón,tablet pc rendelés,tablet pc hirdetés olcsón,használt tablet pc,új garanciás tablet pc árak,online rendelés tablet pc

Dell Inspiron Mini Duo 1090 (Sparta)

Néhány gyakori kérdés:
Hol lehet és lehet-e egyáltalán valamilyen olyan kábelt venni amivel a tévét és a laptopot össze tudom kötni annak érdekében, hogy a laptopra letöltött filmet a tévében tudjam megnézni?

Ha van Svideo kimenet a laptopodon akkor sima svideo-scart vagy svideo-RCA kábel.
Vigyázz, hogy jó minőségű kábel legyen,(kb 1500-2000 Ft) különben csak fekete-fehér lesz a kép.
Ha nincs svideo kimenet, akkor VGA-Scart kábel kell, ami lényegesen drágább.


Barátom szétszedte az MSI EX-600 tipusú laptopomat. A kérdés az lenne hogy mi lehet a gondja, hogy nem ad képet bekapcsolásnál, de minden a helyén van és nincs kábel sérülés sem?
A winyó bekapcsolásnál ráolvas és folyamatosan világit 10-20 másodpercig aztán leáll. A Proci hütő bekapcsol ha melegszik a gép. A szétszerelés oka főként a külső burkolat ragasztása és a belső felépítés állapotának felmérése lett volna.

1 PCt és 1 Laptopot hálózati kábellel szeretnék összekötni ( Játszani egymás ellen, fájlmegosztás) hogyan csináljam? WIndows xp sp3 van mind a kettőn. Pontról pontra elmondaná valaki?
Egyébként internet kapcsolat is van, mivel mind a 2 gép 1 hálózat elosztóhoz van csatlakoztatva, a net az megy, de a fájl megosztás meg ilyenek az nem megy

Csak annyi az egész hogy bedugod a LAN kábel (internet kábel) egyik végét a PC-be, a másikat a laptopba,(ilyenkor elvileg fel kell ismerni az egyik gépet a másiknak) elindítod a játékot multy player módba, és fut is...

küldje be ön is kérdését,válaszát
http://www.gyakorikerdesek.hu
  Idézet egy színvonalas alkotásból

A Thunderbird volánja mögül felhívtam egy ismerősömet a Harsona bulvárrovatától, akinek tettem egy-két apró szívességet a közelmúltban. Higgins nem végzett félmunkát, és a végén sikerült egy találkozót megszerveznie.
- Tudod, hol van a Dolce Vita kávézó? Menj oda este nyolcra, Lisa Willacker félórát szán rád. Ő a Sátán Egyházának egyik vezetője, ha valaki, akkor ő biztosan tud neked segíteni. Most nagyon menő dolog ez a sátánizmus meg démonidézés, külön sajtóreferenseket tartanak, igyekeznek minél jobb kapcsolatot tartani a médiával - mondta, és én nem értettem a dolgot.
- Mi ebben a menő? - kérdeztem csodálkozva. Higgins hangja kicsit lesajnáló volt.
- Nem szoktál híradót nézni? Az elmúlt tíz évben megsokszorozódott a különféle vallási jelenségek száma. Sao Paulóban a múlt hónapban száznegyven ember állította, hogy megjelent nekik Jézus. Londonban egy püspök hosszasan beszélgetett Szűz Máriával és az apostolokkal. Most írok egy cikket egy japán hegedűművészről, aki azt állítja, hogy ő Elvis reinkarnációja. Tele van a világ csodatévő gyógyítókkal, akik kézrátétellel könnyítenek a szenvedésen...
- Meg a szenvedők pénztárcáján - jegyeztem meg szkeptikusan. A Meridim szálloda felé tartottam, időnként elakadó hangom nem a természetfeletti iránt érzett áhítatról, hanem a sáv-és szintváltásokról szólt.
- Az most mindegy, a lényeg, hogy nagy a nyüzsgés a természetfeletti erők frontján, és amíg téma van, pénz is van. A Sátán Egyháza nem szekta, több mint százezer tagjuk van, lassan már én is komolyan veszem őket. Ha kikaparsz valamit, ugye nem felejtesz el szólni?
Megnyugtattam, hogy amint háromfejű démonokkal találkozom, ő lesz az első, akit értesítek.
A kulcs egyre jobban égette a zsebemet, és minél közelebb értem a Meridimhez, annál forróbbnak éreztem. A szálloda hallja annyira tömve volt vendégekkel, hogy szinte kiburjánzottak belőle. Átsiklottam két megpakolt londiner között, és a recepcióhoz mentem. Hosszú, matt színű pult volt, mögötte az elmaradhatatlan recepcióssal. Az egyenruhás, simaképű figura olyan kedvesen mosolygott rám, mintha az elnöki lakosztályt venném ki.
- Egy barátomat keresem - mondtam neki főhercegi bólintás után.
- Szabad a barátja nevét? - kérdezte a recepciós, akinek a mellén egy R. Wallenstein névtábla díszelgett. Az R. nyugodtan jelenthetett Robertet, Rogert, de akár Robint, Robinát is, manapság már könnyedén veszik a neveket és a nemeket.
- Tom Hardy - mondtam, mire belemeredt az előtte villogó monitorba.
- Sajnálom, uram, de nem szállt meg nálunk ilyen nevű vendég.
- Nem is mondtam hogy megszállt maguknál. Csak hogy keresem.
Elbizonytalanodott.
- Hogy... ööö... érti? - Egy másodperc alatt lefoszlott róla a kommunikációs tréningek máza.
- Úgy értem, hogy nem lakik itt, viszont itt beszéltük meg, hogy találkozunk - mutattam körbe az előcsarnokon. Legalább kétszáz ember sürgött-forgott a hodálynyi csarnokban. A tömegből kitűnt egy eltévedt turista, aki hawaii ingben, bermudában és bőrszerű fonott szandálban lebegtetett kétméternyi bőröndöt. A minitargonca ki sem látszódott a torony alól, a puha, háznélküli csigára emlékeztető alak időnként kilépett valamelyik oldalon, és megpróbálta balesetmentesen az egyik turbóliftig navigálni a pakkot. A recepciósnak kellett pár pillanat, hogy összeszedje magát.
- Értem. Nos, akkor szíveskedjék helyet foglalni, és megvárni a barátját!
Már minden ülőalkalmatosságon helyet foglalt valaki, a kijelentése ott függött a levegőben. Hagytam, hadd függjön, inkább átcsúsztattam a pulton a névjegyemet. Megnézte, de nem lett tőle sem kedvesebb, sem kedvetlenebb.
- Van szállodai detektívünk, kíván vele beszélni? - kérdezte, és elnézett a vállam mögött. Egy család toporgott mögöttem, szobára várva. Nem törődtem velük. Felőlem a Godot-lakosztályt is kivehetik, de csak ha végeztem.
- Nekem maga is megfelel - mondtam. - Nem volt itt egy alacsony, köpcös, rikító zakós alak? Kopaszodik.
- Komolyan azt hiszi, hogy emlékeznék rá ebben a tömegben? A névjegy után küldtem egy ötvendolláros bankót.
- Komolyan.
Wallenstein megint elkeseredett arcot vágott, de kezét rátette a pénzre.
- Sajnálom, ez most nem nyert - felelte, és maga felé húzta a bankjegyet.
Rácsaptam a kezére, mire megdermedt. Kivettem a pénzt a keze alól, és zsebre tettem.
- Járjon inkább kaszinóba! - mondtam, és otthagytam. Egyenesen az értékmegőrzőhöz mentem. Vabank volt, ahogy a szerencsejátékosok mondják. Nevezhetném megérzésnek is, vagy sfórnak, használhatnám a rutin vagy a mázli szavakat, nem sokat változtatna a dolgokon. A dekorációs hologramok elvezettek az egyik folyosóra, ahonnan a megőrző nyílt. Az üvegajtó szétvált előttem, mintha Mózesnek nézett volna.
A teremőr lehetett vagy hatvanéves, ősz haja folyékony ezüstként hullott a hátára. Fekete egyenruhában volt, háta egyenes, tartása megszokott fegyelemről árulkodott. Hasonlított Mr. Nashburryhez, a szenilis szomszédhoz. Amikor tanácstalanul megálltam a rekeszfal előtt, odalépett hozzám.
- Elfelejtette a számot? - A hangja illett a tartásához, udvarias volt és összeszedett.
- Olyasmi - néztem rá, majd a zsebembe nyúltam. - Alacsony, kopaszodó figura, rikító zakóban. Sárga vagy zöld - mondtam. A fickó a karomat bámulta, aminek a vége eltűnt a nadrágomban. Perverz egy pillanat volt, de nem hiába dolgozott egy szálloda biztonsági őreként évtizedek óta.
- Maga zsaru? - kérdezte az öreg, és várakozva tekintett rám.
- Ötven dollár vagyok - nyújtottam felé a pénzt. Pillanatok alatt eltűnt az egyenruha egyik zsebében.
- A számot nem tudom, de középtájt lehetett - mutatott a rekeszek sorára -, az alsó sorokban. Pár napja foglalta le a széfet. Bejött, betett valamit, és távozott.
- Nem volt semmi feltűnő rajta?
- A ruháján kívül? Semmi. Nem volt összeverve, nem követte senki, fegyverrel sem kényszerítették.
Megköszöntem, és nekiláttam egyenként a zárakba próbálni a pozitronkulcsot. A leolvasó számítógép halk csipogással utasított el, a fülemben lassan folyamatos sivítássá konvertálódott a hang. Nem számoltam, de a sokadik próbálkozás jött be. A sokadikat itt harmincon felül kell érteni. Az ősz őr közben hátat fordított, és igyekezett nem meghallani a csippantásokat.
A rekesz mélyén egy fóliatok feküdt. Egy boríték volt benne meg egy mikrodiszk, tokostól. Eltüntettem mindkettőt. Amikor elmentem az őr mellett, tisztelegtem neki. Olyan mozdulattal válaszolt, amit a katonai szabályzat nem is említ.
Megveregette a zsebét.
Kiperdültem a Meridim forgóajtaján. Elhajtottam a Lincoln térhez, és beültem a Dolce Vitába. Kellemes hely volt, bár az árait nem az én pénztárcámhoz szabták. A padlót napsárga homok borította, és az asztalok fölé pálmafák magasodtak. Hullámzó tenger volt kivetítve a falakra, és a rejtett hangszórókból néha sirályok hangja hallatszott. Kértem egy kávét a laza, fehér ingbe bújt pincértől, és rágyújtottam.
A nő pontos volt, csak tíz percet késett. Nem tudom, mire számítottam egy sátánista papnővel kapcsolatban, de az biztos, hogy a szőke, húszas éveinek végén járó Lisa Willacker egyik elképzelésbe sem illett bele. Hófehér Dior kosztümöt viselt, térd alá érő szoknyával. Csinos volt, de nem harsányan, az a fajta, akit ha nincs kisminkelve, észre sem vesznek.
A kézfogása erős volt és határozott. Körmei a sajátjai, lakkozatlanok. Ujjain nem viselt gyűrűt.
- Miss Willacker, köszönöm, hogy hajlandó beszélni velem. Ross Quinlan vagyok...
- Andre Higgins mondta, hogy magánnyomozó - vágott a szavamba, de minden él vagy grimasz nélkül.
- Nos, igen. Egy elég furcsa ügyben szerettem volna magával beszélni, és bevallom, szinte semmit nem tudok az önök egyházáról.
- Mr. Quinlan, szerintem kezdjük a legelején, ha nem baj - mosolyodott el kedvesen. - Mi igyekszünk nagyon jó kapcsolatot fenntartani a sajtóval, pontosan azért, mert az emberek többsége vagy semmit nem tud a Sátán Egyházáról, vagy évszázados rémmesék alapján ítél meg bennünket. Amikor Higgins felhívott, elmondta, hogy egy sátánista szekta után nyomoz. Valamilyen gyilkossági ügyről van szó?
- Nem. Talán. Nem tudom - ismertem el. - Nézze, mond önnek valamit az a név, hogy Harold Osborn?
Elnevette magát.
- Mr. Quinlan, van önnek valami kapcsolata a Vatikánnal, vagy a katolikus egyházzal?
- Miért? Szenteltvíz szagot érez rajtam?
- Dehogy! Ha nem tudná, a pénznek és a szenteltvíznek nincs szaga. Csak csodálkozom, hogy még mindig napirenden van ez a téma. A Vatikán soha nem felejti el az orrunk alá dörgölni. Rágyújthatok? - kérdezte hirtelen. Nem tűnt különösen idegesnek, finom ujjai milliméternyit sem remegtek.
Megkínáltam, és tüzet is adtam neki.
- Leszokóban vagyok, de hirtelen megszállt a kisördög - mondta még mindig nevetve. - Mire kíváncsi Osbornnal kapcsolatban?
- Leginkább mindenre. Úgy tudom, ő is a Sátán Egyházának tagja volt. Eltűnési ügyben nyomozok, és a keresett személy kapcsolatban állt egy sátánista szektával. Felmerült Harold Osborn neve, és nem tudok mit kezdeni vele. - Hirtelen bevillant a sárgás, halotti maszkba merevedett arc, és szinte az ujjaimon éreztem a bőre hidegségét.
- Ez egy nagyon régi történet, Mr. Quinlan, de úgy látszik, hogy kezd legendává válni. Osborn tagja, sőt területi vezetője volt az egyházunknak. Én magam nem ismertem őt, mert még kislány lehettem, amikor a Tanács kiközösítette.
- Kizárták? Miért?
- Osborn fekete mágiával foglalkozott - felelte Lisa, és a kezével egy jelet rajzolt az arca elé.
Furcsa mozdulat volt, inkább egy babonás, templomba járó, rossz szagú vénasszonytól vártam volna ilyet, nem az előttem ülő nőtől.
- Hát, valahogy ez elvárható egy sátánistától...
- Téved, mi, a Sátán Egyháza, nemcsak hogy nem folytatunk ilyen tevékenységet, de elítéljük és megvetendőnek tartjuk. A Sátán szó héberül ellenfelet vagy vádlót, más értelmezésben pedig ellentmondót, kételkedőt jelent, Mr. Quinlan. A bakkecskevérben gyermeket áldozó, orgiázó és bálványimádó képet az elmúlt évszázadok alatt a keresztény egyház aggatta ránk. Mi nem a pusztulást hozó Sátánban hiszünk, hanem a kételkedő Luciferben, aki az egyén szabadságát és a racionális világképet jelenti a számunkra.
Nem bólogattam rá, mert a szavakon kívül nem sok értelmét láttam a mondandójának.
- Nem idéznek démonokat? - kérdeztem, és közben a zsebemben kotorásztam. Végül eléje tettem Osborn tárcáját, amiből már mindent kipakoltam. A szimbólummal felfelé csúsztattam oda. - Ez az Sátán Egyházának jele? - kérdeztem.
Végigsimított a pentagrammán, és bólintott.
- Igen. Ez a mi jelünk.
- És a fordított kereszt? - Ezt már csak kíváncsiságból kérdeztem.
- Nos, el kell keserítenem, az is a keresztény egyház egyik tévedése. Ezt hol találta? - mutatott a tárcára. Egyik ujjával körberajzolta a jelet. Ha azt vártam, hogy az érintésétől felizzik a pentagramma, hát nagyot tévedtem.
- Mondjuk azt, hogy hozzám került - feleltem neki, és szerencsére nem kellett bővebb magyarázatba bocsátkoznom. - Térjünk vissza Osbornhoz! - néztem az órámra.
- Nem kell az óráját néznie, a félórát csak Higginsnek mondtam. Ahhoz, hogy megértse, miért közösítették ki Osbornt, meg kell értenie a tanaink alapjait. A Lucifer-hit egyfajta ateista vallás; mi nem hiszünk sem Istenben, sem a Sátánban. Mi kétkedők vagyunk, Mr. Quinlan, a mi sátánunk nem a villás farkú ördög, hanem egyfajta létezéstípus, amely az öntudatára ébredt, tetteiért, gondolataiért felelős és felelősséget vállaló, folyamatosan vizsgálódó, sikerorientált embert jelképezi.
Ezt annyira szépen mondta, hogy majdnem elgondolkodtam rajta.
A reklámszövegek már csak ilyenek, főleg ha valaki begyakorolva, rutinból mondja.
- Nem értem pontosan, tehát nincs mágia a dolog mögött? - kérdeztem.
- Ezt nem mondtam. - Rámutatott a pentagrammára. - Ez egy ősi jelkép, de most hosszú lenne belemenni a jelentésébe. Nem a mágia adja az egyházunk erejét. Osborn viszont egy idő után más nézeteket kezdett vallani. Amikor kizárták, alapított egy saját közösséget, és Nagymesternek hívatta magát.
- Várjon egy pillanatra! Azt mondja, hogy Osborn sátánista volt, a bakkecskevérben orgiázó fajtából, maguk pedig...
- Mi pedig luciferisták vagyunk - bólintott az elképzelésemre Lisa. - A kettő olyan messze áll egymástól, mint a Vatikán Jeruzsálemtől. Ne tévessze meg az egyházunk neve, a huszadik században alapított egyházak és szekták igyekeztek hangzatos és vonzó neveket felvenni.
- Debra Winger neve mond magának valamit? - kérdeztem, ha már a neveknél tartottunk.
- Semmit. Ő az eltűnt személy?
- Igen. Közel harmincéves ügy, nagyon sok kihűlt nyommal.
- Hogy jön Osborn a képbe?

canon digitális  videokamera részletre,olcsó canon digitális  videokamera,canon digitális  videokamera olcsón,canon digitális  videokamera árai,canon digitális  videokamera akció,canon digitális  videokamera kedvezmények,tipusok

Canon LEGRIA FS306 Memóriakártyás kamera

Válassza a LEGRIA FS306 kamerát, és kezdje el megosztani a világát a neten. Készítse a felvételt egyenesen a memóriakártyára, majd innen a filmet könnyedén feltöltheti az internetre. A Videó pillanatfelvétel módban lehetősége van a klipek megszerkesztésére és zene hozzáadására a kamerán belül.

Funkciók

- SD/SDHC memóriakártyára való rögzítés
- A Canon legkisebb digitális kamerája
- Videó pillanatfelvétel
- 41-szeres bővített zoomobjektív
- Kettős felvétel
- Képstabilizátor, dinamikus üzemmóddal
- ElőFELV.
- Nagy felbontású, valódi széles, 16:9 formátumú rögzítés
- Intelligens akkumulátor és gyors újratöltés
- A DW-100 DVD-íróval kompatibilis

Éljen teljes életet.

Ossza meg a memóriakártyán levő felvételeit.
A LEGRIA FS306 közvetlenül SD vagy SDHC memóriakártyára rögzíti a felvételeket, ezáltal azok egyszerűen hordozhatók és megoszthatók.

Kisebb, könnyebb
A LEGRIA FS306 a Canon által valaha is gyártott legkönnyebb, legkisebb digitális kamera. Remek társaságot biztosít az Ön számára is egész nap.

Filmfelvétel – egy csettintésre
A videós pillanatfelvétel mód még jobban leegyszerűsíti a videók megosztását családtagjaival és barátaival. Valahányszor megnyomja a Rögzítés gombot, egy rövid, négy másodperces klip készül. Ha ezeket hozzáadja a memóriakártyán levő lejátszólistához, és választ hozzájuk egy-egy zeneszámot, a videó máris megtekinthető TV-készüléken; nincs szükség számítógépes szerkesztésre. A TV-műsorok is nagyjából négy másodperces snittekből állnak össze, így a házi felvétel profi benyomást kelt. Minta jelleggel zenefelvételek találhatók a mellékelt CD lemezen, de saját zeneszámait is feltöltheti a memóriakártyára.

41-szeres bővített zoomobjektív
Az eseményeket testközelbe hozó 41-szeres speciális zoom hátterét a DIGIC DV II processzor és az eredeti Canon videoobjektív biztosítja.

Kettős felvétel
A kettős felvétel minden vezérlést automatára állít, valóban egyszerűvé téve így a kamera használatát. Kiváló minőségű videofelvételeket és állóképeket készíthet anélkül, hogy módosítani kellene a vezérlőtárcsán elérhető beállításokat.

Képstabilizátor, dinamikus üzemmóddal
Még akár mozgás közben is biztosítja az egyenletesebb rögzítést. A LEGRIA FS306 jellegzetessége az új dinamikus üzemmóddal rendelkező képstabilizátor, amely a kamera rázkódását is kiegyenlíti.

ElőFELV.
ElőFELV. módban a videokamera a Rögzítés gomb megnyomása előtt három másodperccel megkezdi a felvételkészítést. A rögzített három másodperc automatikusan hozzáíródik a klip elejéhez, így a kritikus, a későn megnyomott Rögzítés gomb alkalmazása előtti pillanatok is felvételre kerülnek.

16:9-es, valódi szélesképernyős formátum
Készítsen szédítő, panorámaszerű szélesképernyős filmeket, valódi 16:9 formátumban. A 6,7cm (2,7") méretű, 16:9 formátumú LCD kijelzőn úgy ellenőrizheti a videó felvett anyagát, ahogyan az egy szélesképernyős TV-n megjelenne.

Intelligens akkumulátor és gyors újratöltés
Egyetlen feltöltéssel akár 3,5 órán át folyamatosan filmezhet. Az intelligens akkumulátor percben mutatja, hogy mennyi töltés maradt. Az akkumulátor újratöltése egy órányi felvételkészítéshez mindössze 20 percet vesz igénybe.

Egyszerű DVD-írás
Egyszerű a DVD-írás. A Canon DW-100 DVD-író (külön vásárolható) egyszerű, egy nyomógombos írási funkcióval rendelkezik.

Néhány gyakori kérdés:
Milyen digitális fényképezőgépet vegyek max.160e Ft-ért profi fotózáshoz?
Melyik a jobb a TravelerDC8600, vagy a Samsung L100 digitális fényképezőgép? Miben?
1 éve használt Fuji digitális fényképezőgépem ezt írja ki: "kártya nem inicializált", ez mit jelent?
Honnan lehet letölteni Magpix M2100-as digitális fényképezőgéphez azt a progit, amelyikkel fel tudom tenni a képeket
Két ceruza elemmel működött eddig, de a múlt héten csak fél napig, most meg már semeddig nem tart ki. Mi lehet a baja a

Idézet egy színvonalas alkotásból

- Beszélgessünk. Mit szólna Debra Wingerhez?
- Nem szeretem ezt az irodát. Sir Weigh megköveteli, hogy néha itt üldögéljek, hát megteszem neki ezt a szívességet. Olykor mindenki tesz szívességeket. Ettől működik ez a világ.
- Nem is a maga stílusa a pucc, Hummings - mondtam, és körbemutattam. - Bár itt aztán reprezentálhat eleget. Egyébként nem értem, hogy miért ide hívott, szereti, ha meghatódnak a környezettől?
- Meghatódott? - kérdezte, és végre rám nézett.
- Teljesen. A brávók a fekete Thunderbirdben, aztán a nagyhercegi rezidencián beszélgetni magával: ez minden kopó álma.
- Meddig jutott az ügyben? - kérdezte váratlanul. Hallgattam, mire megcsóválta a fejét. - Ne fukarkodjon a szavakkal! Maga eljutott Agnes Wingerig. Beszélt vele?
- Próbáltam. Nem tudja, hogy Debra ügyében leállították a nyomozást. Ezek szerint maga mozgatja a szálakat.
- Egyszer a Balkán hegyein egy vérszomjas medve ütött tanyát. Sorra megtámadta a nyájakat, és elragadta a bárányokat. Nem maradt utána más, mint néhány véres, kitépett szőrcsomó - mondta lassan Hummings. - A medve olyan ravasz volt, hogy nem hagyott hátra nyomokat, amelyeken egy vadász elindulhatott volna, előbukkant a semmiből, és oda is tért vissza.
- Ez valami példabeszéd lenne? - kérdeztem. Hummings nem zavartatta magát.
- Végül az egyik pásztor legkisebb fia kitalálta a megoldást. Megkérte az apját, hogy vigye ki a mezőre a legnagyobb és legfénylőbb szőrű marháját. Vártak órákat, vártak napokat, míg végül a medve megérezte a szagot, és egy holdfényes éjszakán előbukkant az erdőből. A legkisebb fiú kivárta, amíg a medve ráveti magát a marhára, majd gondosan célzott, és lőtt.
- Értem - mondtam. - A medvéből szőnyeget csináltak, a marhából pedig két hétig jóllakott a család.
- Pontosan. Mindig van egy marha, akivel megfogják a medvét.
Előrehajoltam a fotelban, és a szemébe néztem. Lassan artikuláltam, hogy megértse:
- Ez a marha kényes a bőrére, és ha fel akarják áldozni, eltapossa a legkisebb fiút az apjával együtt, összetöri a puskáját, és világgá szalad.
- A fene sem akarta magát feláldozni. Emlékszem magára, nem az a fajta, akivel szórakozni lehet. A Különleges Bevetési Egység felett nem én rendelkeztem, de figyeltem az akcióikat. Maga teljesen alkalmatlan erre a szerepre. - Felpattant a fotelból. A térhatású fotóhoz sétált. - A magafajtákkal az a baj, hogy képtelenek komplexen gondolkodni. Lineárisak, csak a célt látják, a mögöttes tartalmat nem.
- Ezek szerint nem maga akart pályára küldeni? - kérdeztem a hátától.
- Nem. Az Brice ötlete volt. Hardy nekünk dolgozik. Brice figyeltette a maga barátját, és amikor kiderült, hogy maga is a szakmában van, kézenfekvőnek látta, hogy felfogadja.
- Ezzel csak az a baj, hogy nem tudom, milyen pályára küldtek. - Rákérdeztem a fotóra. - Kik azok a képen?
- A Jég nevű egység. Mára már mind halottak - válaszolta elgondolkodva. - Hősök voltak. Maga is az, ezért soha nem kevertem volna bele ebbe a dologba.
- Ez valami nosztalgikus dolog magánál? - kérdeztem cinikusan.
- Nevezheti annak is. Nekem piti szaglászok kellettek, akik felzavarják az állóvizet. Brice rosszul döntött, amikor bevonta - felelte, és megfordult. - Maga túl mélyre ásott, és ez zavarja a köreimet.
- Mit akar a SysteMMatrix Debra Wingertől? - tettem fel a kézenfekvő kérdést.
- Maga elment Hardy lakására. Mit keresett ott? - felelt Hummings a kérdésre kérdéssel.
- Magyarázatot.
- Hogy miért ütötte le?
- Van valami innivaló ebben a kuckóban? - néztem körül, de nem láttam bárszekrényt.
Hummings elhúzta a száját.
- Nem örülök neki, hogy alkoholista. A maga múltjával ez ugyan érthető, de nem elfogadható.
- Én sem örülök neki, de ettől még meginnék egy dupla brandyt, ha nem bánja - mondtam. Hummings egy darabig nézett, majd végül az íróasztalhoz ment, és megnyomott egy gombot.
- Hozzon egy dupla brandyt, tisztán! - mondta a láthatatlan lakájnak. - Siessen!... Megtalálta a magyarázatot? - kérdezte aztán.
- Nem - hazudtam neki őszintén. Tudtam, hogy a lakás megfigyelés alatt volt, ezért nem linkelhettem sokat. - Megjelent a képben egy szőke nő, és az ilyen soha nem jár sok pozitívummal.
- A szőkék már csak ilyenek. Én azonban nem félek tőlük, és elbeszélgettem a kicsikével. Elmondta, hogy maga elvett tőle egy kulcsot, amiről Hardy annyit mondott, az az életbiztosítása.
- A szőkéknek nem szabad hinni, egy másodperc alatt átrázzák az embert - feleltem tartózkodóan.
- A barnáknak sem, a feketéknek sem, a vörösöknek aztán pláne nem - mondta. A kulcs közben elkezdett izzani a zsebemben, és a ruhán keresztül is égette a bőrömet.
- Mi lett a lánnyal, megölette? - kérdeztem, és a hangom rekedtes volt.
Visszasétált a fotelhoz, és leült. Halk kopogás hallatszott.
- Szabad! - ordított ki, kerülve minden elektronikus kommunikációt. A lakáj fekete-fehér egyenruhájánál csak az ezüsttálcán hozott brandy tetszett jobban. Mire becsukta maga mögött az ajtót, már el is tüntettem az egészet. Olyan volt, mintha forró, folyékony selymet ittam volna, Legalább kéthavi béremet görgettem le a torkomon, elismerésül nagyot csettintettem. Hummings rosszallóan nézett, majd folytatta.
- A lány útban van New York felé, épségben. A SysteMMatrix fizette az útiköltségét, talán még néhány heti lakbérre is futja belőle.
Hittem neki, engem egy másodperc alatt megölethetett volna, de Hardy barátnője olyan kevés vizet zavart, hogy feleslegesen, csak az ölés gyönyöréért nem végzett volna vele.
- Hol van a kulcs? - kérdezte, és a hangjába visszaköltözött a metsző él. - Ne alapozza a biztonságát a nosztalgikus hangulatomra!
- Nem tudom, miről beszél - néztem megint a szemébe, hátha ő is azt veszi le a tekintetemből, hogy nem hazudok neki.
- Megkínoztathatnám, telepumpáltathatnám igazságszérummal, addig facsarhatnám, amíg el nem köpi.
- De nem teszi.
- Csak tudnám, miért nem?
- Mert a marha, aki önszántából megy a medve elé, kedvesebb a szívének - feleltem, és elmosolyodtam. Minden öröm nélkül. - Benne vagyok már nyakig. Átadhatnám a kulcsot, és nyugodtan iszogathatnék az irodámban, arra várva, hogy megzöldüljön a borosta az arcomon. De nem ezt teszem.
- Nem? - kérdezte Hummings fásultan, mintha beletörődne a világvégébe, az arcán azonban a legcsekélyebb érzelmet sem fedeztem fel.
- Nem tudom, hogy mire megy ki a játék, de hajlandó vagyok így is belevágni. A megbízatásom arra szól, hogy megtaláljam Debra Wingert - mondtam. - Maga azt akarta, hogy a kopók telekürtöljék a várost, és mozgásba hozzanak valamit. Ez a valami engem nem érdekel. Brice felfogadott, hogy találjak meg egy nőt. Ez a nő harminc éve tűnt el, és ezt nem sietett a tudomásomra hozni. A Különleges Bevetési Egységnél sem érdekelt a miért, csak a hogyan és az eredmény.
Fürkésző tekintettel nézett, a vesémbe akart látni. A májamat könnyebben megtalálhatta volna.
- Ha tudnám, hogy igazat mond...
- Miért hazudnék? - hazudtam. - Maga balekokat keresett, akik Debra Wingert keresve kiugratnak valamilyen nyulat a bokorból. Jelen! - mutattam magamra.
- És ebben mi az üzlet magának?
- Hogy nem ölet meg - mondtam. - Megtehetné, akár most, akár holnap vagy holnapután. Magának én senki és semmi nem vagyok. Egy magánkopó után még a jó édesanyja sem sír.
Megrázta a fejét.
- Túl mélyre fog ásni.
- Ráér akkor megöletni - feleltem. - Addig is a maga malmára hajtom a vizet. Valakit meg akar találni, de biztos, hogy nem Debra Wingert. Mind a ketten jól járunk, én teljesítem a megbízásomat, megdolgozom a pénzemért, maga pedig lelőheti a medvét.
Szótlanul meredt maga elé vagy két percig, de végül csak megszólalt.
- Rendben. A kulcsot megtarthatja. De ha nem jól használja fel, magának vége. - Olyan szelíden mondta, mintha csak egy golyófejű kisbaba bájairól csevegnénk.
- Tisztában vagyok vele. - Felemelkedtem a fotelból. - Elmehetek?
- Amikor csak akar; ha gondolja, maradhat még, és elbeszélgetünk egy szebb és jobb világról, amiben maga nem tesz keresztbe nekem, én pedig nem teszek keresztbe magának - válaszolta Hummings. - Mindenkinek megvan a maga baja, nekem itt van maga, és a raktártelepeinket módszeresen fosztogatók. Egész szállítmányok, tucatnyi raklapok tűnnek el mostanában.
- A Koch Beach-i seriff is ezen rágódik. Bevittek a pihenőbe, mert azt hitték, aki arrafelé jár, az mind lopni akar - mondtam. - Aggódik, hogy elveszíti a mellékjövedelmét.
- Aggódhat is, barátom. Aggódjon csak, az éberebbé teszi. - A vastag szemhéjak megint félárbocra ereszkedtek.
- Távozom - mondtam, és megfogtam a kilincset. - A Thunderbird... - kezdtem, de félbeszakított. A vastag szemhéjak megint félárbocra ereszkedtek.
- Hagyja csak ott valahol, majd megtalálják! Nem kár érte.
A kihallgatás véget ért, de az eredményét tekintve igencsak kétséges volt. Egyetlen dologban lehettem biztos: nagy marha vagyok, aki kiáll a medve elé, miközben azt sem tudja, hogy néz ki egy medve.

 

digitális fényképezőgép részletre olcsón,digitális fényképezőgépek árak,digitális fényképezőgép teszt,digitális fényképezőgép összehasonlítás,olcsó digitális fényképezőgép tipusok,hol olcsó digitális fényképezőgép szervíz

Samsung ES25 Digitális fényképezőgép

 

Paraméterek, termékleírás - Samsung ES25

Gyártó: Samsung
Modell: ES25

Tulajdonságok:

• Típus: Kompakt

Képérzékelő

• Képfelbontás: 12,2 megapixel
• Típus: CCD
• Méret: 1/2,33" (6,13 x 4,60 mm)
• Támogatott ISO pozíciók: 80, 100, 200, 400, 800, 1600 ISO és Automatikus
• Stabilizátor: Digitális

Optika

• Fókusz: 4,9 - 19,6 mm
• 24x36-on egyenértékű fókusz: 27 - 108 mm
• Rekesznyílás: f/3,5 - 5,0
• Optikai zoom: x4
• Digitális zoom: x3
• Makró: 5 cm - 80 cm (nagylátószög), 70 cm - 100 cm (Teleobjektív)
• Automatikus makró mód: 5 cm - végtelen (nagylátószög), 70 cm - végtelen (Teleobjektív)
• Normál távolság: 80 cm-től végtelenig
• Élességállíltás: TTL autofókusz: Multi spot, Középpontos, AF arcérzékelés

Kereső

• Típus: Live View
• Képernyő: 2,5" (6,4 cm) TFT LCD képernyő
• 230 000 pixel
• Kereső jellemzői: Kereső nélkül

Obturátor

• Sebesség: Automata: 1/8 - 1/2000 mp
• Program: 1 - 1/2000 mp
• Éjszakai: 8 - 1/2000 mp
• Tűzijáték: 2 mp
• Sorozatkészítő mód: Nem

Beállítások

• Exponáló üzemmódok: AE program
• Effektusok: Normál, enyhe, kemény, erdő, retró, hűvös, nyugodt, negatív, egyéni RVB
• Fehéregyensúly: Automata, nappali fény, felhős, magas fluoreszcens, alacsony fluoreszcens, wolfram, egyéni

Videó

• Videó üzemmód: Igen, hanggal
• TV kimenet: NTSC vagy PAL video kimenet

Memória adathordozó

• Fotó fájltípusok: JPEG (DCF), EXIF 2.21, DPOF 1.1
• Maximum fotó felbontás: 4000 x 3000
• Videó fájltípusok: AVI
• Maximum videó felbontás: 640 x 480
• Hang fájltípusok: WAV
• Memóriakártya: SD és SDHC
• Belső memória: Kb. 9,8 MB

Vaku

• Beépített: Automata, Automata és vörösszem-hatás csökkentés, Fill-in (ellenfény), lassú szinkron, vörösszem-hatás eltávolítás
• Kulcsszám / Vaku hatótávolsága: Nagylátószög: 0,2m - 2,68m, Teleobjektív: 0,5m - 1,59m (ISO auto)

Csatlakozó rendszer

• Interfész: USB 2.0
• Pictbridge / Közvetlen nyomtatás: Igen
• Wireless funkció: Nincs

Egyéb

• Tápellátási lehetőség: Elemek
• Belső menük: Angol, francia, német, spanyol, olasz, portugál, holland, dán, svéd, finn, kínai (leegyszerűsített és hagyományos), japán, koreai, orosz, thai, maláj, arab
• Egyéb funkciók Módok: automatikus motívumprogram felismerés, automata, program, digitális képstabilizálás, segítség a fényképszerkesztéshez, motívumprogramok
• Automatikus motívumprogram felismerés: portré, éjszakai portré, portré ellenfényben, makró portré, ellenfény, tájkép, fehér, akció, állvány, éjszakai, makró, makró szöveg, kék ég, naplemente, természetes portré, természetes zöld
• Hangos megjegyzés: 10 mp/kép
• A termékkel szállított tartozékok: EA-BP70A akkumulátor, EA-BC9UA3 töltő
• A termékkel szállított szoftverek: Samsung Master, Adobe reader

Méret

• Magasság: 6,1 cm
• Szélesség: 9,63 cm
• Vastagság: 2,35 cm
• Súly: 114 g

Az olcsón megvásárolható Samsung

ES25

kompakt digitális fényképezőgép elegáns fekete váza mögött minden lényeges funkció megtalálható. Ez a kompakt készülék ugyanis egy 12,2 megapixeles CCD érzékelővel, egy 27 mm-es nagylátószögű objektívvel és egy 4x optikai zoommal rendelkezik.

A digitális képstabilizátort és automatikus motívumprogram felismerő funkciót kínáló

ES25

fényképezőgéppel például gyönyörű arcképeket készíthet az intelligens portrérendszernek köszönhetően. A fényképezőgéppel a fényképeit ráadásul eredetivé teheti az intelligens fényképalbum funkciónak és a különböző fényképeffektusoknak köszönhetően.
Nem kapcsol be a fényképezőgép. Mitől?

Idézet egy színvonalas alkotásból


Sir Richard M. Weigh nem olyan ember volt, akihez váratlanul be lehet állítani. A SysteMMatrix vállalatcsoport tulajdonosa nem állt szóba halandókkal, főleg amióta a Novus Ordo Seclorum nagyhercegeként tündökölt. Palást, ezüst korona, aranymedál meg ami kell.
A nagyherceg biztonsági főnöke azonban más tészta. A kommunikátor hidroplazmás kijelzőjén megjelenő szám ismeretlen volt, de tudtam, hogy ki keres.
- Dorian Hummings. Hallom, támadt némi kellemetlensége az embereimmel. - A hang megtévesztően barátságosan csengett, csak alapos kagylózás után érződött ki belőle a titánkemény él.
- Baj van a modorukkal. Nem szeretem, ha egy meghívást rám szegezett fegyverekkel adnak át. Nem gondoltam volna, hogy Dorian Hummings amatőrökkel dolgozik - feleltem.
- Rogers ezredes szerint maga kemény gyerek, és nem lehet könnyen megijeszteni - válaszolta a biztonsági főnök. Dave Rogers a felettesem volt a Különleges Bevetési Erőknél. Jól ismerhették egymást, ugyanebben az időben Hummings a Központi Biztonsági Iroda műveleti igazgatójaként tevékenykedett.
- Hagyjuk a régi dolgokat! Gondolom nem a régi szép idők kedvéért akar velem találkozni.
- A műsor nem a múltnak szólt. Küldhettem volna másfajta profikat, akik szó nélkül megrágják és behozzák magát, de úgy tudom, hajlik az értelmes szóra is.
- Mikor akarja az értelmes szavakat a fülembe suttogni? - kérdeztem, és egy pillanatra elcsuklott a hangom. Egy hirtelen lefékező teherautó miatt beletapostam a fékbe, és félrerántottam a
kormányt. Sávot váltottam, de mire a szerencsétlenkedő sofőr újra felgyorsult, mögötte már kilométeres kocsisor toporzékolt.
- A most megfelelő? Minek halogatni az elkerülhetetlent? - nyomatékosított Hummings. - Ha jól viselkedik, egyikünk sem jár rosszul. Tudja, hogy hol talál? - kérdezte.
- Közel a tűzhöz - feleltem, mire csak kuncogott, és bontotta a vonalat.
Ezt a meghívást kevésbé keserű szájízzel fogadtam, mint az előzőt. Gabe ismeretlen keresőszignálja gazdára talált, de nem lettem ettől sem boldogabb. A kék égboltot most szürke felhők lepték el, a szmog tartott felfelé, de az is lehet, hogy én jutottam egyre lejjebb.
A SysteMMatrix hercegi tulajdonosa a San Juan völgyben húzta meg magát. Az ötszáz fős személyzet lazán elfért a birtokon, maradt hely bőven a lovak és a falkányi kutya számára. A magas, kovácsoltvasnak tűnő kerítés kilométereken keresztül szabadon futott, a majorság felzabálta az egész völgyet.
A vakító márványalapra épített kapu előtt egyenruhás, rohamfegyveres őrök posztoltak. A Thunderbird volánja mögött kucorogva elnéztem a parkolóban veszteglő hajónyi verdákat, és feltámadó kisebbrendűségi komplexusommal viaskodva engedtem le az ablakot.
Az egyik őr végignézett az ütött-kopott kocsin, és csak intett, hogy szálljak ki.
Nagyot sóhajtva löktem ki az ajtót, és kiléptem a forró betonra. A cipőm talpa rögtön sisteregni kezdett.
A kapó zordan végigmért.
- Hummingshoz jöttem - előztem meg a kérdését.
- Mr. Hummings nem fogad senkit - jelentette ki még zordabb hangon. - El lehet pályázni!
- Azt sem, akit ő hívott ide? - kérdeztem. - Mert ha csak a bolondját járatta velem, majd kitüntetettnek érzem magam. Nem mindennap esik meg a csórókkal, hogy a SysteMMatrix biztonsági igazgatója kéreti magához, az úri társaság szórakoztatására.
A kapó intett egy másik egyenruhásnak, aki odajött, és egy szkennerrel végigmotozott tetőtől talpig.
- Mr. Hummings nem fogad senkit, akinél fegyver van - módosította álláspontját az előző őr. A szkenner kapcsolatban lehetett a biztonsági rendszerrel, mert másodperceken belül egész hadsereg vett körbe. Csak álltam fáradtan és bágyadtan. Hagytam, hogy elvegyék a pisztolyt, különösebb hasznát úgysem éreztem.
Mostanában többet van idegen kézben, mint a sajátomban - gondoltam.
Közben újabb csodajárgányok érkeztek, amik az őrök irányítása mellett felsorakoztak a parkolóban. A sötétített ablakok mögül kíváncsi tekintetek meredtek rám. Nem láttam, csak éreztem. Tudtam.
Az őrség parancsnoka vállas, kopaszodó fazon volt. Az a fajta, aki lehúzta a maga húsz évét a Gárdánál, megjárta a Marsot, és ölt már a Plútón is túl. Szeme éles, a hangja rekedt és apró szemű meteorittól érdes.
- Gerald Met vagyok - mondta. Nem várta el, hogy ismerjem a nevét, játszadozott a Bull-lal, ami játékszernek tűnt a markában. - Maga Ross Quinlan.
- Maga pedig Gerald Met - mondtam.
- Mr. Hummings már várja.
- Ne várjon hiába! - nyúltam a fegyverért, de szorosan tartotta, látszott, hogy nem akarja visszapasszolni.
- Nem vihet be fegyvert a rezidenciára. Majd kifelé jövet visszakapja. Ha kijön egyáltalán.
- Na ne rémítsen el, a nagyherceg birtokán embert is ölnek?
A kaputól keskeny, fehér kaviccsal felszórt út vezetett a kastélyig. Met és én elhaladtunk egy szökőkút mellett, ami egy oroszlánkakassal farkasszemet néző férfit ábrázolt. Ez azt jelenti, hogy a lény feje oroszlán volt, a teste többi része pedig egy kakasra emlékeztetett. A szájából vastag vízsugár spriccelt, egyenesen a férfi lábára.
A gondozott park képét megtörte egy négykézláb gyomláló japán kertész. Fésűvel egyenesítette ki a fűszálakat, amelyeket a nap részegen dülöngélőre szívott.
- Sir Weigh is itthon méltóztatik tartózkodni? - kérdeztem. Hasztalan, Met egy szót sem szólt, a karabélyát hanyagul a vállára vetve jött mellettem. Tudtam, hogy legalább húsz kamera tart megfigyelés alatt, és ha letérek az útról ibolyát tépni, azonnal lelőnek.
A bejáratnál egy fekete-fehér egyenruhás komornyik jött elénk.
- Ross Quinlan, Mr. Hummigshoz - csikorogta az őrparancsnok. Az inas sem válaszolt, úgy tűnt, errefelé nem szokás beszélgetni. Átkísért bennünket az előcsarnokon, lépteink hangosan pingpongoztak a falak között. Fentről szivárványszín napsugarak tűztek be az ólomüveg tetőn, alul aranysárga mozaikkövek kopogtak. A vörös bársonyszőnyeg lustán szaladt fel a lépcsőn, rózsaszín pacaként tűnt el a sztratoszférában. Az elegancia itt mindennapos vendég volt, fényűzés és luxus urak társaságában. Engem nem hívtak maguk közé, olyan régen kigolyóztak a társaságból, hogy már az arcuk is elmosódott az emlékezetemben.
A lépcsőfordulóban egy tüneményes szőkeségbe botlottunk. Én szó szerint. Tűsarka beleakadhatott a szőnyegbe, és a hölgy nagyot sikkantva borult a mellemre. Átkarolta a nyakamat, hogy visszanyerje az egyensúlyát. Leemeltem magamról, és talpra állítottam. Megdörzsöltem a nyakamat, mert az óracsatja szúrósnak bizonyult.
- Kedves, hogy így várják a vendéget. Ha ezt tudom, már korábban is beugrottam volna - néztem Metre, aki végre megszólalt.
- A hölgy Mr. Hummings személyi asszisztense. - Figyelmeztetően hangzott, mintha a bemutatáson túl valami tiltást akart volna jelenteni.
- Köszönöm, hogy elkapott - mondta a nő, és kezet nyújtott. - Erica Hopes vagyok.
Elfogadtam, és a markomba zártam a tenyerét.
- Ross Quinlan. Ő pedig itt Gerald Met - mutattam be az őr-parancsnokot. Erica felkacagott.
- Ismerem Met parancsnokot. Ön mi járatban van itt? Mr. Hummingshoz jött?
- Eltalálta.
- Akkor elkísérem magukat, ha már ilyen szerencsésen egymásba botlottunk - mosolyodott el megint. A szeme kékeszöld volt vagy zöldeskék, nem tudtam eldönteni. Térdig érő világoskék szoknyát viselt, a hozzá való kabátkával. Nagyon illett a szeméhez.
Lecseréltem a mogorva Metet a szőkeségre. Az őrparancsnok azonban nem fogta a finom jelet, nem kopott le, csak átlépett követő üzemmódba.
- Üzleti ügyben? - kérdezte Erica Hopes, amint egymás mellett lépkedtünk fel a lépcsőn. Óvatosan tette egyik lábát a másik után, mert már nem jöhettem vele szemben, hogy megint elkapjam. Ezt én is sajnáltam.
- Még nem tudom - mondtam. - Majd kiderül. Ha kíváncsi, megihatunk utána egy kávét, és elmesélem. - Mögöttünk Met zörgött, reméltem, hogy nem a fegyverét biztosítja ki.
- Azt nem lehet - mondta Erica sajnálkozva.
- Nincs kávé ebben a palotában? Azonnal rúgják ki a büfést! -A szőkeség felnevetett, de ennyiben hagyta a dolgot. Felértünk az emeletre. A biztonsági igazgató szobája oldalról nyílt. Ajtaja nem volt díszes, semmit nem árult el a mögötte megbúvó hatalomról.
- Itt vagyunk - mondta a nő, és előrement. Bekopogott, majd résnyire benyitott.
- Uram, Met parancsnok és Mr. Quinlan vannak itt. - A válaszul érkező ordításra szélesre tárta az ajtót.
-Fogadja önöket...
Ha Richard M. Weigh, a Novus Ordo Seclorum nagyhercege százmilliárdot ért, Dorian Hummings megérhetett vagy kétszázmilliót. Ezernyi embernek parancsolt, biztonsági őrök, különleges feladatokkal megbízott rendfenntartók, testőrök hada ugrott, ha csak eltüsszentette magát. A kormányzat egyik felét megvásárolta, a maradékot pedig nagylelkűen meghagyta a konkurenciának. Ösztövéren sovány testéből komikusan lógtak ki hosszú, csontos végtagjai. Hatalmas bőrfotelban üldögélt, lábát egy muzeális értékű faasztalon nyugtatta. Ha nem tudom, hogy a nagyherceg maga könyörgött neki, vállalja el az állást, bézs színű nadrágja miatt bot nélküli vadvízi horgásznak nézem. A haja ezüst volt, a szeme pedig zöld. Az a gyilkos, hideg zöld fajta. Mereven bámult engem. Húsz másodperc múlva csalódhatott a látványban, mert vastag szemhéja lassan lecsukódott. A hangja most nélkülözte a metsző élt.
- Hát itt van. Köszönöm, elmehet! - Az utóbbit nem nekem mondta, legalábbis ez tűnt logikusnak. Az őrparancsnok halkan behúzta maga mögött az ajtót. Jó neki. Lehet, hogy még láthatta Erica Hopes finom ívű vádliját és gömbölyű fenekét tovaringani a folyosón.
- Szótlan egy alak - néztem utána.
- Olyan, amilyennek lennie kell. Szótlanul teszi a dolgát, szótlanul hal meg, szótlanul lövi magát fejbe, ha úgy akarom.
- Ki is nézem belőle. Maga aztán tudja, milyen embereket kell alkalmazni. Összefutottam az asszisztensével.
- Ne ítéljen a külső alapján! Miss Hopes rendkívül képzett munkaerő. Ne álldogáljon ott, üljön le! Ez egy baráti beszélgetés, mellőzzük a formaságokat!
Letettem magam a szemben álló kisebb fotelba. A dolgozóasztal mögöttünk szerénykedett, nem nagyobban egy átlagos íróasztalnál. Szinte teljesen üres volt, nem árválkodott azon terminál vagy iratrendező, de egy kósza tolltartó sem. A falakon festmények és afrikai trófeagyűjtemények lógtak, középen pedig egy térhatású fotó, amelyen Hummings néhány feketére mázolt kommandós között álldogál.
Ráböktem a képre.
- A régi szép idők.
Oda sem nézett.
- Hagyjuk, ami elmúlt! - mondta. - Beszélgessünk a jelenről!

eladó acer asztali számítógép ocsón,olcsó acer asztali számítógép,acer asztali számítógép olcsó rendelés,új olcsó acer asztali számítógép,acer asztali számítógép árak,acer asztali számítógép akció olcsón tipusok

ACER Aspire REVO 3610 ASPR3610-N332G32NO NetTop ( Mini PC ) 180x180x30mm

Acer Aspire Revo R3610

Az

Aspire Revo R3610

egy forradalmi eszköz mind számítógép méret, forma, dizájn és megfizethetőség tekintetében is. Ez a zongora-fekete nettop egy olyan kis méretben kapható, hogy az asztalon állva, vagy a monitor hátuljára csatolva is elhelyezhető, a személyes tér áramvonalas kiegészítője, ugyanakkor egy olyan infotainment center (information-entertainment, azaz információs-szórakoztató), amire mindig is vágyott. Akár az asztal sarkán, akár a monitor hátlapjára rögzítve, az AspireRevo a tökéletes mindennapi számítógép internetezéshez, a napi munka elvégzéséhez, vagy hogy kapcsolatban maradjon a különböző messenger alkalmazásokkal, továbbá hogy fényképeit, zenéit, videót élvezhesse.

Optimális teljesítmény

Az

Aspire Revo R3610 kicsi, de erős

, motorja a jelenkor legújabb mini-processzora, melyet az NVIDIA® ION™grafikus chipset és HDMI™ egészít ki, mely az 1080P HD-t is támogatja, így a képalkotás valósághű lesz. Egy eSATA csatlakozó, hat USB csatlakozó és egy memóriakártya olvasó segít a fényképek és más fájlok átvitelében, mely sohasem volt még ennyire egyszerű és gyors.

Csatlakozási készség a felsőfokon

Az AspireRevo a tökéletes mindennapi számítógép internetezéshez, a napi munka elvégzéséhez, vagy hogy kapcsolatban maradjon a különböző messenger alkalmazásokkal, továbbá hogy fényképeit, zenéit, videót élvezhesse. Az internethez vagy az otthoni hálózathoz való csatlakozás egyszerű és gyors az AspireRevos beépített 802.11b/g vezetéknélküli kontroller segítségével.

Ultra-vékony formatervezés

Az Aspire R3610 formatervezés tekintetében is forradalmi. Ez az ultra-vékony gyémánt alakzat könnyen áthelyezhető és egyszerűen felszerelhető az LCD monitor hátlapján levő VESA illesztőkre. Továbbá a bekapcsoló gomb kilátszik a monitor mögül, így könnyedén hozzáférhető, valamint az eszköz pozíciója egyszerűen állítható, hogy különböző monitor típusokhoz is illeszthető legyen. Ez az innovatív számítógépház tervezés sokkal kevesebb helyet foglal, mint a hagyományos asztali gépek, így ideális lehet a nappali, a hálószoba vagy akár a konyha kiegészítőjeként is.

Kiegészítők

Az infotainment világ kiegészítéseként, néhány AspireRevo modellhez opcionális elefántcsont-fehér kiegészítő is kapható, mint például a 3D játék kontroller, mely térbeli egérként funkcionál, hogy Ön élvezhesse a sport, lövés, kormányzás és repülés élményét a nappali szoba kényelméből; további kiegészítők még a webkamera, mini hangszórók és vezetékes vagy vezeték nélküli billentyűzet és egér.

Környezetbarát

Az ultra-alacsony fogyasztású Atom processzor, az optimalizált részegység elhelyezés és mechanikai tervezésnek köszönhetően az AspireRevo meglepően csendes működés közben. Az Aspire Revo Energy star 5.0 megfelelősége garancia a maximális energia-hatékonyságra és áram takarékosságra.

Műszaki adatok:

Processzor

Intel® Atom™ 330 processzor

Chipset

NVIDIA® ION™ chipset

Rendszermemória

Akár 4 GB SDRAM (két csatornás , 2 soDIMM modul)

Merevlemez

Serial ATA II merevlemez, akár 500 GB

Kártyaolvasó

Multi-az-egyben kártyaolvasó:

MultiMediaCard (MMC), Secure Digital™ (SD) Card, xD-Picture Card™, Memory Stick™

Grafika

NVIDIA® ION™

Audio

High Definition audio (7.1)

Bemeneti/kimeneti csatlakozók

6 USB 2.0 port

Multi-az-egyben kártyaolvasó

High definition fejhallgató és mikrofon bemenet

1 hálózati tápegység csatlakozó

Ethernet port

D-Sub VGA port

HDMI port

eSATA port

Optikai S/PDIF port

Bemeneti/kimeneti bővítési lehetőségek

1 Mini PCI Express® bővítőhely

Külső optikai egységek

SuperMulti DVD RW Labelflash™ technológiával, Blu-ray Disc™ optikai meghajtó (opcionális)

Hálózat

LAN:

Gigabit Ethernet, Wake-on-LAN támogatás

WLAN:

802.11 b/g/Draft-N

Szoftver

Microsoft® Office 2007 próbaverzió + Microsoft® Works 8.5

Oberon GameZone

eSobi™

McAfee® Internet Security Suite 2009 (próbaverzió)

Adobe® Reader®

Acer Arcade™ Deluxe

Acer eRecovery Management

MyWinLocker®

Nero® 9 Essentials

Méretek

180 x 180 x 30 mm

Tápegység

65 W adapter hálozati kábellel

Rendszer kompatibilitás

PC 2001, Energy Star® 5.0

Tanúsítványok

FCC, CE, BSMI, CCC, C-Tick, ETL, Nemko (CB & Bauart)

Vásárolható kiegészítők

# Acer vezeték nélküli, vagy USB-s billentyűzet és egér

Acer LCD monitor

Webkamera talapzattal

USB hangszóró

VESA faliszerelvény szett

3D game pad (játékokhoz)

 Idézet egy színvonalas alkotásból


- Nocsak, az öreg szimat próbálkozik? Ehhez nem elég egy Aikon keresőszignálja, barátom. Látom, még mindig azt a vacakot használod.
- Ragaszkodom a megszokott dolgaimhoz, de tényleg nem társalogni hívtalak. Tiszták vagyunk? - kérdeztem, és a vonalra gondoltam, nem a higéniára. Azt magam is éreztem, hogy büdös vagyok és izzadt.
- Mérget vehetsz rá - jelentette ki határozottan. - Gyónni a papnál szeretek, nem az éterben. Isten amúgy is mindent lát és hall.
- Meg tudsz nézni nekem valamit a CBI nyilvántartásában? Nem kérnélek erre, ha nem lenne égetően fontos.
Tudtam, hogy ez még számára sem sétagalopp, főleg ha nem fizetek érte.
- Neked bármit. Ha te nem lennél, engem legalább hatfelé vágnak - mondta, de szerintem tévedett. Aki ujjat húz az ír maffiával, azt nem szeletelik fel, hanem tölcsért nyomnak a szájába, és feltöltik a gyomrát whiskeyvel... Ez akár kellemes is lehetne, mert a füstös Jameson kaparó mellékíz nélkül szétolvad az ember szájában, de ezek a maffiózók tényleg nem az italkultúrára hajtanak. Amikor már pattanásig feszül a gyomor, jön egy hatalmas rúgás, amitől az illető bendője lufiként szétdurran, és a beleit elönti a maró gabonapálinka...
- Debra Winger. Nézz vissza egy harminc-harminckét éves időintervallumban bejelentett eltűnést! A nő szőke, az a vetkőző táncos fajta. Az eltűnését valószínűleg a nővére, Agnes Winger jelentette be.
- Mit keressek?
- Nézd meg a nyomozati anyagokat, hátha találsz valamit! Ha lezárták az ügyet, akkor a nővér jelenlegi címe érdekel. Menni fog?
- Ne viccelj, ezt akár a nyilvános adatbázisból is megtudhatod - mondta Gabe, arra célozva, hogy az eltűnt személyek listája és adatai elérhetőek a civil szervezetek számára is.
- Hát ne abban nézd! Egy ügyvédi irodának dolgozom, nekik az örökösödési ügyek miatt van hozzáférésük a nyilvános listákhoz. Engem az érdekel, amit ők nem találtak meg.
- Rendben, utánanézek. Átküldöm, ha jutok valamire.
Megköszöntem és letettem. A kullancs még a sarkamban járt, de mivel nem volt titkolnivalóm, szépen hazavittem.
Willsnél megálltam egy kávéra, és kései ebéd gyanánt bepakoltam egy gombás-tormás szendvicset. A narancssárgára festett falakon sorakozó mozisztárok sokat sejtetően vigyorogtak rám, mintha csak azt mondanák: - Ha itt ebédelsz, te is közénk tartozol, testvér!
Mielőtt a szendvics után megettem volna a reklámot is, fizettem. Wills megköszönte a borravalót, kövér, joviális arcán egy óriáscsecsemő mimikája tükröződött. Megígértem neki, hogy gyakrabban térek be hozzá, majd kiléptem az utcára, és beszálltam a motorizált szaunába.
A kávé kicsapódott a homlokomra, és csak remélni tudtam, hogy a koffein legalább belül marad. Elátkoztam a termosztátot, aztán lépésben haladva megcéloztam a West százhuszonnégy mélygarázsát. A parkolás most egy harcművészet kata bemutatójához hasonlított, végigjátszottam a formagyakorlatokat, fel... le... jobbra csúsztatás... előre... hátra... Végül sikerült bepréselnem magam két kocsi közé, és közben csak egy oszlopot knock-outoltam.
Az irodában rendbe szedtem magam. Kibontottam egy tisztasági csomagot, és az illatosított, nedves kendővel megtörölgettem az arcomat és a kezemet. A szekrényből inget váltottam pólóra, a fiókból pedig vágyat valóra. A jégkockák halk csörgéssel hullottak a pohárba, minden koccanás felért egy-egy gyengéd simogatással.
Megembereltem magam, alig loccsantottam rá az üvegből, és azt is felöntöttem vízzel. Ha nem játszol a tűzzel, érd be csak az ízzel - bölcselkedtem, és kivételesen nem húztam le az egészet. Jólesett a hideg lötty, de mielőtt kísértésbe jöttem volna, elzártam a palackot a fiókba.
Az elmúlt napok eseményei rendetlenséget hagytak a fejemben, ideje volt összerámolni ezt a kuplerájt. Mire mindent ráncba szedtem, befutott Gabe Chander hívása is.
Infócsomagot küldött, a kommunikátorom hét percig szüttyögött, mire sikerült kibontania és dekódolnia az állományokat. A Svájcon, Hollandián, Japánon és a marsi Cujus Regio átjátszón keresztül beeső csomag teljesen megbolondította a közvetítő állomásokat. Ha átviteltechnikus lennék az említett központokban, a routing-útvonalat látva beadnám a nyugdíjazási kérelmemet. Gabe úgy szórakozott a műholdas rendszerrel, ahogyan csak akart.
- Gabe-edj meg!
Egy rövid levélkét is mellékelt az anyaghoz, amely rácáfolt az előbbi kijelentésemre:
„Belenyúltál valamibe. Debra Winger neve zárolt rekord volt, és amikor megpiszkáltam, aktiváltam egy riasztást. A keresőszignálok alapján néhány hárombetűs benne van a játékban, de az egyik jelsor még számomra is ismeretlen. Ez nem semmi! Remélem, az anyagot tudod használni, de jobban tennéd, ha jegyet váltanál egy kolonizációs hajóra. És nem retúrt."
Kiszáradt a szám, nyelvem a szájpadlásomhoz ragadt. Kísérteni kezdett a pia gondolata, de hősiesen legyűrtem a vágyat. Tisza fejre volt szükségem. Megnyitottam az első dokumentumot, és olvasni kezdtem. Az operatív anyagok bikkfanyelvén keresztülvágva, túljutottam a szokásos adatrögzítés-ellenőrzés leiratokon: bejelentő neve, azonosítása, eltűnt személy azonosítása, eltűnés feltételezett időpontja, utolsó ismert tartózkodási hely és a többi, és a többi...
- Rendben, ez az anyag szerepel a nyilvános adatbázisban is. - A furcsa csak az, hogy a rekord nem tartalmazott utalást arra vonatkozóan, hogy bárki is lekérte volna a nyilvántartóból, A hozzáférők táblázata teljesen üres volt. A második CBI-anyag még érdekesebb volt.

„Eltűnt Személyek Hivatala, XXX hivatalvezető részére 14 n 61 DW (13/4) Nr. 16505/41
Tárgy: Felderítési tevékenység beszüntetése * BIZALMAS *
A felderítő és megelőző Szolgálatok együttműködésére hivatkozva a mai nappal utasítást adok a 16505-ös számú ügyben folytatott nyomozati tevékenység azonnali beszüntetésére. Kérem, hogy a keletkezett operatív dokumentumokat haladéktalanul juttassák el a felsőbb illetékességgel rendelkező szervnek.
Olvashatatlan aláírás, Koordinációs Igazgató, sk."

Hirtelen megsajnáltam Agnes Wingert, aki ezután nem sok információt kaphatott a húga eltűnésével kapcsolatban. Mindenestől leállították a nyomozást! Az anyagokat elásták, és Debra Winger szép csendesen feledésbe merült.
Agnes jelenlegi lakcíme nem okozott problémát. A védett nyilvántartó egy többszintű és sokszorosan integrált rendszer, ahol a dinamikus keresztkapcsolatok és hivatkozások pókhálószerűen szövik át az adatbázisokat. A dokumentumokból néhány mozdulattal elővarázsoltam az Agnes Winger címváltozásaival automatikusan aktualizált legutolsó adatot, és már indultam is.
A kocsiban ülve egyre jobban nyomasztott az ügy szövevényessége. Sokadszorra rágtam végig, de egyre jobban nem ízlett. Egy harminc éve eltűnt kurva, egy jelenlegi irodai hulla - a megboldogult Harold Osborn -, manipulált nyomozás, és persze a kullancs! Mert a forgalomban evickélve megint ott volt mögöttem a fekete Thunderbird. Ez most nem tetszett, nagyon nem tetszett! Az ismeretlen rajongót nem akartam elvinni Agneshez, hát le kellett ráznom.
A színes, szagos, háromdimenziós filmek borostásan is jóképű magánkopói másfél órás üldözés után, saját kocsijukat és az ellenfélét is lezúzva, a fél várost romba döntve szabadulnak meg a nemkívánatos árnyéktól. Ez azonban marhaság. Ha összetöröd a kocsidat, mivel mész tovább, gyöki?
Felesleges időm sem volt játszadozni.
Az ülés alól előkapartam egy üveg Mira ásványvizet, kibontottam, és lehúztam az egészet. Ezután ellavíroztam a Nourja bevásárlóközpontig, benavigáltam a mélygarázsba, ami ideális helynek látszott a lekoptatásra. Mivel egy parkolóháznak legalább nyolc kijárata van, húsz perccel később egy taxiban ültem és a Thunderbird legénységén röhögtem. Amíg a kocsimat keresve keresztül-kasul járták a szinteket, én szépen fellifteztem a Nourja hatvankettedik emeletére, elvegyültem a tömegben, és megkerestem a tetőtéri taxiállomást.
Agnes Winger Santa Monicában, a Kalifornia sugárút és a Tizenhetedik utca sarkán bérelt egy lakást, legalábbis a bejelentett adatok szerint. Mire a taxi letett a bérház előtt, megint gyülekezni kezdtek a felhők, és kinézett egy újabb nyári felhőszakadás a délutánra.
A lépcsőházban nyirkos volt a levegő, a kiült penészgombák futurisztikus mintákat festettek a falakra. Lifteztem, egészen a negyvenharmadikig, de pont egy családi veszekedés kellős közepébe érkeztem. A piszkosfehér folyosón egy idősebb nő a hajánál fogva rángatott egy lányt, és pofozta, ahol érte.
- Szemét kis ribanc, megmondtam, hogy nem mehetsz el! - A nő károgására sorra nyíltak ki az ajtók, és a szomszédok hangja is bekapcsolódott az általános felfordulásba.
- Hagyják már abba! Hívom a rendőrséget!
- Anyu... anyu... engedj el!
A lány levetette magát a földre, és zokogott.
- Nem fogsz velük szórakozni, ezerszer megmondtam már! - Az anyja végül nagy nehezen bevonszolta a lakásba, és bevágta az ajtót. Furcsa, égett szag terjengett a folyosón.
- Családi kör? - kérdeztem a mellettem szemlélődő pasitól, aki egy fekete női selyemkimonóban követte végig az eseményeket. Mezítláb volt, a nyakán csomókba állt össze a borotvahab, valószínűleg csak a kimonó volt kéznél, amikor kirontott a fürdőszobából.
Észrevette, hogy megbámulom, erre végignézett magán, és a látvány őt is meglepte.
- Mindig ez van, amikor Susanne holodiszkóba megy. A kiscsaj előbb-utóbb belevág egy kést az anyjába, aztán csend lesz.
Ezen hallgattunk egy sort, aztán megkérdeztem:
- Véletlenül nem ismeri Agnes Wingert? Itt lakik az emeleten.
- A bolond nőt? Az rosszabb, mint ezek ketten együttvéve - mutatott rá az ajtóra, ahonnan még mindig kiabálás szűrődött ki. - Menjen el a folyosó végéig, a szemétporlasztó után már csak egy ajtó van, de nem fogja beengedni. Teljesen dilis a nő, magában beszél egész nap.
Elköszöntünk, a férfi visszament befejezni a borotválkozást, én meg elsétáltam a folyosó végéig. A porlasztóhelyiség ajtaja tárva-nyitva volt, az égető rosszul zárhatott, mert szürke por lepte el a padlót. A szag itt sokkal erősebben érződött.
Agnes lakása pár lépésre volt az égetőhelyiségtől. A hatodik csengetésre az ajtó kukucskálója elfordult, és egy elmosódott folt jelent meg a savbiztos plexiüveg mögött.
- Mit akar? - Cseppet sem volt barátságos a hangja.
- Agnes Winger?
- Ki kérdezi?
- Valaki, aki a húgát keresi. Kérem, Ms. Winger, szeretnék feltenni önnek néhány kérdést Debráról.
- Nem ismerek semmiféle Debrát. Tűnjön el!
- Kérem, segíteni szeretnék!
- Nincs szükségem a segítségére. Tűnjön el!
- Ezt már mondta - kopogtattam meg a kukucskálót, mire elkapta a fejét. - Az ön húga 2199 májusában eltűnt, igaz? Bejelentette a rendőrségen, de a nyomozást lezárták. Tudott róla?
A beszélgetés kezdett végre kétoldalúvá válni. Ő az ajtó egyik oldalán, én a másikon.
- Semmi köze hozzá, hogy mi történt. Azt hiszi, nem tudom, hogy miért jött?
- Én magam sem tudom, hogy miért jöttem. Ha elárulná...
- Takarodjon, vagy hívom a rendőrséget! Mocskos betörő! - A hangszíne egyre magasabbra ívelt, a végén már egészen sipítóvá vált.
- Rendben, akkor elmegyek. Ég áldja, Ms. Winger!
Mivel sehol nem láttam kamerát, bedobtam egy trükköt, ami talán még Mr. Nashburrynél is vénebb, de a holomozik gyűrötten is jóképű detektívjeinek mindig bejön. Hangosan dobogva eltávolodtam, majd visszalopakodtam, és oldalt megálltam az ajtó mellett. A kukucska megint megrezzent, de a nő nem láthatott meg. Hamarosan meghallottam a zárak kattogását, lehetett vagy öt. Az ajtó halkan kinyílt, és megjelent egy őszes loboncú fej. Zilált volt és csapzott, az arca pedig vörösre puffadt. Valamikor szép nő lehetett, de ez a szépség szétfolyt és felhígult az eltelt évek alatt. Ahogy oldalra nézett, észrevett. Felsikoltott, és bevágta az ajtót.
- Hívom a rendőrséget! - visította, és még hallottam, ahogy keresztülesik valamin a nagy igyekezetben.
Energiapocsékolás volt idejönni - szögeztem le magamban, de sajnos ebben a szakmában ez egy mindennapos dolog. Meg kell próbálni, oda kell menni, rá kell beszélni, meg kell várni: csupa kell az életem. A kellemes rendre kimarad, hát csoda hogy néha innom kell? És még el is fogok ázni - jutottam a panaszok végére, amikor beszálltam a liftbe.
A lépcsőházból kilépve a felhőszakadás helyett ragyogó napsütés és egy napszemüveget viselő alak fogadott. Az utóbbi egy fekete Thunderbird oldalának támaszkodott, és egy tekintélyes méretű fegyvert szegezett a hasamra. Az utcai nézőközönség egyáltalán nem zavarta.
- Ross Quinlan? - kérdezte, és szabadon maradt kezével a homlokára tolta a szemüveget. Túlságosan macsósra sikeredett a mozdulat, nem állt jól neki.
- Ha muszáj. Hogy talált meg? - kérdeztem vissza, és közben kigomboltam a zakómat, mintha hirtelen melegem lenne. Nem kellett volna, a stukkerja felemelkedett, és már a szemem közé kacsingatott.
- Csak semmi hirtelenkedés! - mondta a szökés hajú férfi, és ellökte magát a kocsitól. - Ian és Stern lekaszálnák...
Körülnéztem, és megláttam őket. Az egyik kopasz volt és alacsony, a másik magas, de paszulyvékony. Elegáns öltönyben feszítettek, a kezükben géppisztolyt tartottak.
- Melyikük melyik? - néztem a szőkére, de a kezemet leengedtem.
- Az most mindegy, nem ismerkedni jöttünk. Valaki találkozni akar magával.
Amíg beszélt, Ian és Stern közelebb léptek, és igyekeztek nagyon szigorú arcot vágni. A két géppisztolyos alak igyekezet nélkül is elég szigorú látvány volt.
- Jó trükk volt az áruháznál, de nem számolt a taxi-diszpécserekkel - intett felém a stukkerjával. - Lökje égnek a kezét!
A héten másodszor markoltam a felhők után, persze megint hasztalanul. A szöszi benyúlt a zakóm alá, és kivette a Bullt.
- Ezt kölcsönveszem, majd alkalmasint visszakapja...
Egy másodperc alatt döntöttem. Amikor a Bull eltűnt a zsebében, ráfogtam a pisztolyt tartó kezére, és mögé lépve betörtem a karját. A stukker most a saját fejének szegeződött, ujjamat átfűztem a ravaszon, és rászorítottam az övére.
- Ha nem akarsz meghalni, ne rángasd a kezed!
Stern és Ian döbbenten álltak, a géppisztolyok tanácstalanul meredeztek a mancsukban.
- Fegyvereket letenni, aztán hasra! - szóltam rájuk, csak hogy ne legyenek tovább tanács nélkül. Amikor a fegyverek és a manuszok is a földre kerültek, a szöszi fülébe duruzsoltam.
- Mi a neved, szép szőke herceg?
- Bruno... Bruno Hansen. Ez nagyon rossz ötlet volt. Felesleges... erősködés!
- Ne maszatolj, mert görcsbe rándul az ujjam! Miért loholtok a nyomomban?
- A megbízónk beszélni akar magával - nyekeregte fájdalmasan, mert egy stukkercső nem arcregeneráló krém. Nem törődtem a fájdalmával. Ez egy ilyen szakma. Néha te ijesztesz, néha te ijedsz meg... A magas meg a tömzsi igyekeztek úgy tenni, mintha ott sem lennének, csak hasaltak a kussban.
Bruno is hallgatott. Előkapartam a Bullt a zsebéből, és nekiszorítottam vesetájékon.
- Most elengedem a fegyveredet, de ha valami butaságot csinálsz, keresztüllőlek! - dörögtem a fülébe. Nem is kellett kérnem, az ujjai szétnyíltak, és a stukker nagyot csattant a járdán.
- Térdre! - vezényeltem a fickónak, aki nem sokat tétovázott. Amikor elindult lefelé, besegítettem neki. Lábbal.
- Halljam! Ki küldött benneteket?! - ordítottam rá megint. - Háromig számolok, aztán mehetsz a transzplantációs klinikára, új veséért sorban állni! Egy...
Feleslegesen jártam az alapiskolába, a kettőig már el sem jutottunk.
- Hummings, Dorian Hummings! - Mire megnyugodott volna, már tarkón is csaptam a fegyver aggyal. Nem szeretem, ha meg akarnak ijeszteni. Ebben a városban a magamfajta marcona alak jól teszi, ha vigyáz a hírére.
Bruno elhasalt, orrával majdnem megérintett egy kutyakaki-rakást. A Thunderbirdhöz mentem, a marhák benne hagyták kulcsokat. A megspórolt taxipénzre gondolva vágódtam be a kocsiba.
A járókelők igyekeztek úgy tenni, mintha nem láttak volna semmit. Csak egy kisfiú integetett utánam. Összekeverhetett valami képregényhőssel. Az anyja elrángatta, így már nem látta, amint megbököm felé a képzeletbeli kalapomat.

új fujitsu siemens laptop olcsón,olcsó új fujitsu siemens laptop olcsón,eladó új fujitsu siemens laptop olcsón,fujitsu siemens laptop olcsón akció,részletre fujitsu siemens laptop olcsón ára,rendelés fujitsu siemens laptop olcsón

Fujitsu Lifebook A530 (MF095HU) rövid leírása
A Lifebook A530 noteszgép hűséges partnerként dolgozik és perfekt belépőt jelent a mobil munkavégzés világába. A gép kiváló teljesítményre képes a kategóriájában vezető mobil képességekkel, az árérzékeny felhasználók igen nagy megelégedésére.

Idézet egy színvonalas alkotásból

- Sátánista?
- Igen. Tudja, orgiák meg feketemisék, és még csak nem is titkolta! A lányomat is elvette... elvitte oda magával.
A kirakós játék darabkái kezdtek összeállni, de még több volt a hézag, mint kellett volna. Szekták. A magam részéről mindenkit bolondnak tartok, aki hisz. Hinni a templomban kell, márpedig a világ a legcsekélyebb mértékben sem hasonlít egy templomhoz. Felépülhet Isten háza, de hiába díszítik arannyal vagy márvánnyal, ha a hívők odaszarnak az oltárra. A szentek szomorúan bámulnak a falakról, és átkozzák a festőket, akik odapingálták őket, mert kénytelenek nap mint nap az egyre gyűlő kupacokat bámulni. A jelenések pedig... hát igen, néha a brandy hatására én magam is látok dolgokat. Van, akinek a véres könnyeket ejtő Mária, vagy maga Isten jelenik meg, égő csipkebokor képében, de nekem a lángok mást jelentenek.
- Mr. Nashburry, nem ismer véletlenül egy Harold Osborn nevű embert? - kérdeztem, bele a vakvilágba.
-Harold Osborn... - ráncolta a homlokát az öreg. Látszott hogy nagy erőfeszítésébe kerül az emlékezés. - Nem ismerős a neve, sajnálom.
- Rendben. Térjünk vissza Debrára! Nem tudja, hol van most?
- Myrtill temetése óta nem láttam, akkor megmondtam neki, hogy ő tehet a lányom haláláról. Megmondtam neki, hogy megrontotta és tönkretette, de csak belenevetett a szemembe. Nekem, aki ledolgoztam az életemet becsülettel! Ő, aki soha nem dolgozott! Kerültem, ahogy csak tudtam, ha kint napozott a kertben, inkább ki sem jöttem. Tudja, olyan apró bikinit hordott, hogy mindene kilátszott, de amikor szóltam neki, csak nevetett rajtam. Aztán egyszer csak eltűnt...
- Elköltözött? - kérdeztem feszülten.
- Nem. Eltűnt, senki sem tudja hogy hova ment. A nővére, Agnes rettenetesen sokat sírt abban az időben, mert őt sem hívta fel. Állítólag jobb életre vágyott, de szerintem csak talált magának egy gazdag férfit, és lelépett.
- És Debra szülei?
-A nővérével költöztek ide. Nem tudom, mit mondhatnék még el róla... Eltűnt, és én nem bánom. Gondolom, nem halt meg, mert arról Agnes tudott volna. A rendőrök csak mondták volna neki, ha megtalálják a holttestét, nem igaz? A nővérének volt egy kislánya, mondtam már?
- Még nem. Ezek szerint hárman laktak itt?
- Igen, Agnes, a kislány meg az a cafat. Bár az keveset járt haza, minden idejét a városban töltötte. Mondtam már, hogy kurva volt?
- Igen, uram, ezt már említette. Nem tudja megmondani, hogy a nővér és a kislány hova költöztek?
- Nem tudom. Amikor az eltűnt, úgy két év múlva összepakoltak és elmentek. Nem emlékszem pontosan. Agnes rendes asszony volt, nem olyan, mint a húga. Sokszor veszekedtek, mert ő sem nézte jó szemmel Debra viselkedését. Az a sok férfi, a sok pénz... nem vezet ez jóra, nem igaz? Az embernek kell a pénz, de vannak erkölcsök is!
Nem akartam kiábrándítani, hogy nincsenek, hagytam, hadd folytassa, hadd áradjon ki belőle a keserűség. Minden embernek szüksége van valakire, akinek kiöntheti a lelkét, mert másképpen az felemészti a gazdatestet, mint egy parazita. Nekem is megvan a hallgatóságom a fiókomban, üvegbe zárva.
- Én már öreg vagyok, és lehet, hogy a világ nagyon megváltozott... Azt mondják, a változás jó dolog, mert előre halad a világ. Minden olyan gyors lett, értékét veszítette az élet.
Mit mondhattam erre? Semmit. Csak együtt érző arcot vágtam, és bólintottam. Ettől erőre kapva folytatta.
- Egy vénember öreges szavait senki nem hallgatja meg, pedig sok évet leéltem és sok változást láttam. Minden változás csak rosszabbat hozott, az emberek mára elveszítették a lábuk alól a talajt. Milyen erkölcsöt, morált tartsunk helyesnek? Az emberek belefáradtak, hogy újabb és újabb elvekhez igazodjanak, hát csoda, ha az ürességet a bűnözés és a romlottság tölti ki? Ahol meginog az erkölcs, oda befészkeli magát a Sátán...
- Igaza van, túl gyorsan és túl keveset élünk ahhoz, hogy eljussunk az álmainkhoz, Mr. Nashburry. Messze vannak, nagyon messze, és mire odaérnénk, már halottak vagyunk. Van, aki magától dobja el az álmokat, és van, akitől elveszik - mondtam neki, és felemelkedtem a székből. - Köszönöm, hogy időt szakított rám.
- Már mennie kell? Olyan jól elbeszélgettünk - nézett rám szomorúan.
Elveszett volt és magányos, a saját emlékezetének foglya. Arra gondoltam, alig csukja be mögöttem a kaput, el is felejti, hogy valaha itt jártam.
- Szeret sakkozni, Mr. Nashburry? - fordultam vissza a veranda lépcsőjén állva.
- Szeretek. A fiammal szoktam játszani. Miért? - kérdezte az öreg csodálkozva.
- Beugranék valamelyik nap, hátha van kedve egy partihoz - mutattam a sakktáblára, bár nem voltam benne biztos, hogy valóban megteszem. De a hazugság csak akkor hazugság, ha emlékeznek rá...
- Jöjjön nyugodtan, én itthon leszek - válaszolta az öreg. - Tudja, én nem nagyon megyek sehova. Ha jó az idő, kiülök ide a verandára, esetleg megiszom egy üveg sört, és olvasgatok. Én már nem várok az élettől semmit, csak hogy időben megjöjjön a banki átutalás a nyugdíjammal.
- Ezzel mind így vagyunk, Mr. Nashburry - feleltem, és kimentem a kertből.
Ahogy a kapuból visszanéztem, mereven ült, szinte átlátszóvá száradtan, elveszve a magas, nádfonatú székben.
Alig húztam be a kaput, amikor oldalról árnyék vetült rám.
- Mit csinál maga itt? - A hang ridegen csengett. A férfi magas és vállas volt, az arca sima, mint az üveg. Fiatal volt, a harmincas éveinek elején járhatott. Szürke, füstszerű szemében nem sok bizalom ült.
- Ön Mr. Nashburry fia? - kérdeztem vissza. Késői gyerek lehetett.
- Rolf Nashburry vagyok - bólintott. - Maga kicsoda, és mit keresett az apámnál?
- Ross Quinlan. - Kezet nyújtottam, mire tétovázott egy kicsit, majd elfogadta. Ujjaim majdnem összeroppantak a szorításában.
- Szóval?
- A szomszédban jártam, és az apja áthívott egy teára. Feljebb csúsztattam a hüvelykemet a kezén, és viszonoztam a szorítást. Szürke szeme megrebbent egy pillanatra, de tényleg csak egy pillanatra. Barna nyakán megcsillant a dögcédula ezüstötvözet lánca. Szája mosolyra húzódott.
- Hallom, hogy maga tengerészgyalogos - folytattam. - Mr. Nashburry nagyon büszke, hogy a Gárdánál szolgál.
- Dicsőség a Gárdának! - felelte Rolf Nashburry még mindig mosolyogva. - Az apám öreg és beteg, kérem, hogy ne zaklassa, Mr. Quinlan!
- Nem zaklattam, csak beszélgettünk.
- Máskor olyankor jöjjön beszélgetni, ha én is itt vagyok! - engedett el végre.
Én úgy ítéltem meg, hogy sikerült kiharcolnom egy döntetlent. Én is mosolyogtam, miközben az ujjaimban ötven liter vér lüktetett.
- Talán sakkozhatnánk is.
Megdörzsöltem a kezemet. Ő megállta, hogy ne tegye, de én már öreg voltam az ilyen játszadozáshoz.
- Örültem, hogy megismerhettem - mondta, és lenyomva a kilincset, befordult a kapun.
- Dicsőség a Gárdának! - szóltam utána. Nem fordult hátra.

9.

Hazafelé tartottam a városba, amikor észrevettem, hogy követnek.
Ez nem valami misztikus megérzés volt, ebben a szakmában nem dolgoznak szupermenek. A kullancsom hibázott, úgy váltott sávot mögöttem, hogy majdnem összeütközött egy Greyhound busszal, és a felharsanó éktelen kürtszó még az én figyelmemet is felkeltette. Lementem két sávot, de a fekete Thunderbird rám ragadt, és szintén szlalomozni kezdett.
- Oké, haver, ha azt hiszed, rodeózni fogok veled, baromira tévedsz - mondtam az ismeretlen rajongónak, és aztán már csak arra vigyáztam, hogy a marha ne okozzon balesetet: a lehető legszabályosabban közlekedtem, pontosan indexeltem, és olyan finoman előztem, hogy a legmazsolább sofőr is simán követhetett. Ha lerázom, másikat küldenek, mert a kullancsok nem dolgoznak egyedül.
Átváltottam robotpilótára,, elővettem a kommunikátoromat, és felhívtam egy perui számot.
Gabe Chander a tizedik csörgésre vette fel.
- Szevasz, Gabe, Ross Quinlan vagyok - köszöntem, persze feleslegesen. A számom megjelenik neki, de ha mégsem, akkor is pontosabban bemér, mint az IASA7 egy föld felé tartó, Texas méretű meteort. Gabe egy igazi, bűvészkezű elektro- és távközlési technikus, akinek a szakmában elért sikereit a Központi Biztonsági Iroda már vagy kilenc év kényszerszabadsággal jutalmazta. Az Aikon kommunikátoromat is rendesen átalakította, főhet a feje annak, aki le akar hallgatni.

7 Interstellar Aeronautics and Space Administration: Csillagközi Légügyi és Űrhajózási Igazgatóság

- Ross, öregem, ezer éve nem hallottam rólad! - örvendezett, és amíg arról regélt, hogy hányszor és milyen körülmények között gondolt rám, próbaképpen ráengedtem a vonalra egy p2p8 lokalizációs programot. Hat műhold után, valahol Észak-Olaszország környékén a kereső megadta magát. Gabe jókedvűen kuncogott rajtam.

8 peer to peer: pont és pont közötti

sony mp3 lejátszó olcsón,sony mp3 lejátszó akció,olcsó sony mp3 lejátszó,sony mp3 lejátszó ára,hol olcsó sony mp3 lejátszó,sony mp3 lejátszó rendelés,sony mp3 lejátszó részletre,

Sony NW-ZB142FR MP3 lejátszó részletes leírása

Tulajdonságok:

    * Élvezze az erőteljes mélyhangokat az egyérintéses Bass Boost funkcióval: Fedezze fel a dübörgő mélyhangokat és a teljes, természetes hangokat még kis hangerősség mellett is
    * Hozza ki a legjobb hangminőséget zenegyűjteményéből: A beépített hangszínszabályzó funkció (5 előbeállítással és 1 egyéni beállítással) a zenei műfajnak megfelelően pontosan beállítja az alacsony, közepes és magas frekvenciákat
    * Egyérintéses 'ZAP' gomb a gyors, automatikus dalkereséshez. A ZAPPIN™ technológia átvizsgálja a teljes zenei könyvtárat, miközben Ön úton van, sportol vagy vezet. Szabja meg a hosszt: A refrénből 4 vagy 15 másodpercet hallgathat meg
    * Gyorstöltési funkció - a Walkman® készülék 3 perces töltése akár 90 perces lejátszási időt eredményezhet. Teljes feltöltéssel akár 18 órán át hallgathat zenét
    * Hihetetlenül kompakt - a legkisebb zsebben is tökéletesen elfér, mivel súlya mindössze 26 gramm, és csak 8,5 cm hosszú
    * A készülék ideális mindenkinek, aki aktív életmódot folytat, mivel a 2 GB-os memória akár 500 zeneszámot (35 - 45 albumot) is tárol, így kedvenceit mindenhová magával viheti
    * Közvetlen USB-csatlakozás az MP3 formátumú zenék könnyű, közvetlen áttöltéséhez a Windows Media™ Player 11 használatával, vagy egyszerűen, a „megfog és áthúz” eljárással bármely számítógépről
    * Csatlakoztassa Walkman® MP3-lejátszóját közvetlen felvételkészítéshez és játssza le egyenesen mini- vagy mikrohifi készülékén (USB tömegtárolás-kezelési, illetve feltörési és/vagy feltöltési funkcióval egyaránt rendelkező audiorendszereken)
    * Javított mélyhang módban, USB-csatlakoztatás esetén vagy felvételkészítés közben a 4 bekapcsolást jelző piros segédfény a zene ritmusát követve villog
    * Praktikus hangfelvétel funkció beépített mikrofonnal
    * A háromsoros színes LCD-kijelzőn a zeneszámok címe és az előadók neve tisztán látható
    * Összes MP3 / WMA (DRM) formátum támogatása
    * Beépített lítium-ion akkumulátor
    * Felhasználói menü megjelenítése 8 beállítható nyelven

Csatlakoztathatóság:

    * Nagysebességű adatátvitel
    * USB-csatlakozás

Memória:

    * Memóriaméret (GB): 2

Lejátszás és kijelzés:

    * Képernyő típusa: 3 soros kijelző
    * Hangszínszabályzó: IGEN (5 sáv)
    * Zenekeresési módszerek: Mappa / Minden dal / Előadó / Album / Lejátszási listák / Műfaj / Megjelenési év
    * Zenelejátszási mód: Normál / Ismétlés / 1 dal ismétlése / Véletlen sorrendű ismétlés
    * mp3 felvétel és lejátszás: IGEN (kompatibilis mini-/mikrorendszerekkel)
    * „Megfog és áthúz” eljárás
    * Mélyhangkiemelés
    * Hangfelvétel: Igen (monó)
    * MP3
    * WMA (nem DRM)
    * Háttérvilágítású kijelző
    * Bekapcsolás-segédfény: IGEN (4 db piros LED)
    * AVLS
    * Ismétlés
    * Véletlen sorrendű
    * Tartás

Mellékelt tartozékok:

    * Fejhallgató: IGEN (MDR-E804YLP)
    * Gyors használatbavételi útmutató
    * Akkumulátor

Általános adatok:

    * Tömeg (g): 26
    * Akkumulátor-élettartam - Folyamatos zenelejátszás (óra): 18
    * Töltési idő (teljes feltöltés) (óra): 1 óra 10 perc

Méretek:

    * Szélesség (mm): 85,8
    * Magasság (mm): 23,2
    * Mélység (mm): 14,1

  Idézet egy színvonalas alkotásból

A harcias vénember lehetett vagy nyolcvanéves. Fehér trikójából és kockás kisgatyájából pipaszár végtagok álltak ki. Mellén fehér szőrzet göndörödött, a pulykanyakon ülő aszott fejből szikáran meredt felém az orra. A kezében tartott Bull csöve a hasamra irányult. Az öreg mögött keskeny, kikövezett út vezetett a tornácig. Az ágyasokban díszelgő piros és sárga virágok közé néhány kék is beférkőzött. A ház szép volt és gondozott, az a fajta, ahol az ember el tudja képzelni a békés öregkort.
- Ott az a kis pöcök a markolat fölött - mondtam neki, ahogy beléptem a kertbe. - Azzal tudja kibiztosítani. Tudja, most még a modora is ijesztőbb.
Az öreg érdesen felnevetett, majd élesítette a fegyvert. A keze remegett, ettől megbántam a nagylelkűségemet. Még csak az kellene, hogy egy reszketésroham miatt megfeszüljön az ujja a ravaszon, és tenyérnyi lukat üssön a hasamba! Pocsékba menne a brandy, és a kiömlő folyadék feketére égetné a zöld pázsitot.
- Biztosíthatom, hogy nem akarom magát bántani - mondtam az öregnek békülékenyen. - Debra Wingerről szeretnék beszélgetni.
Igyekeztem nagyon megnyerő arcot vágni. Nem tudom, hogy a próbálkozásom vagy a Bull másfél kilós súlya hatott rá, de leengedte a fegyvert.
- Én nem akarok arról a rongyról beszélni, tönkretette az én drága Myrtillemet! - Nem hittem a szememnek, de a vén sas arcán könnyek folytak végig. - Olyan jóságos és tiszta volt, az pedig megfertőzte a romlottságával!
- Ki az a Myrtill? - kérdeztem együttérzően.
- A lányom. A lányom volt. Ki maga és mit akar tőlem? - Megtörölte az arcát, és megint rám emelte a fegyvert. - Betört a kertembe!
- Ross Quinlan vagyok. Felhívott, és azt mondta, hogy van valami információja Debra Wingerről.
Amit elfelejtenek, az nem számít hazugságnak - gondoltam magamban.
- Debráról? Nekem? - A hangja elbizonytalanodott. - Mikor hívtam fel?
- Ma délelőtt. Biztos olvasta a hirdetésemet az újságban - blöfföltem tovább lendületesen.
- Melyik újságban? Hol hirdetett?
- A Harsonában. - Tizenkilencre húztam lapot. Bejött, mert nem lőtt le.
- Azt minden reggel elolvasom. Tudja, a többi lapot már nehezen forgatom, olyan aprók a betűik. A Harsona még figyel az emberekre. Nem inna egy teát?
Eszembe jutott a mentolos ízű arab tea, és inkább megráztam a fejem.
- Köszönöm, nem kérek.
- Kávé? Konyak? Jöjjön, üljünk le a verandán! Nemsokára megjön a fiam, tudja, bevásárol meg minden ilyesmi.
Felsétáltunk a házig, és helyet foglaltunk a nádfonatú székekben. Az asztalon a Harsona egy gondosan összehajtogatott példánya feküdt, mellette egy sakktábla, felállított bábukkal.
Üldögéltünk, és az öreg értetlenkedve nézte a kezében tartott fegyvert. Egy idő után megszólalt.
- Ez a magáé?
- Igen, mondta, hogy zöldsapkás volt, és hogy érdeklik a fegyverek...
Elém tolta a pisztolyt.
- Igen, akkoriban még kemény voltam, mint az acél, és a katonaság sem számított amolyan úri kiscserkészeknek való táborozásnak. Néhányan már a kiképzésbe belehaltak, na aztán ott volt Smith őrmester, Roger Smith, vagy valami hasonló. Az aztán értette a dolgát! Reggel tíz mérföld futás, délben tíz mérföld futás, este pedig... - itt elakadt a hangja, mintha nem találná a szavakat.
- Tíz mérföld futás - mondtam segítőkészen, hátha tovább tudom gördíteni a beszélgetést.
A Bull visszakerült a helyére.
- Úgy van! Teljes felszereléssel! Tudja, hogy ez mit jelent?
- Hogy kemények voltak, mint az acél - vágtam rá azonnal, és bevallom, minden nehézség ellenére kezdett szórakoztatni a dolog. Volt valami hősies fény az öreg rövidlátón összehúzódó szemében, amint megpróbált átgázolni a mészből készült tankakadályokon. Elégedetten csettintett.
- Mint az acél! De hát ez már nagyon régen volt, és én is megöregedtem. A fiam a Gárdánál szolgál, hát tudom, hogy mi megy ott.
- Katona? - kérdeztem.
- Gárdista - helyesbített büszkén az öreg. - Űrtengerész-gyalogság. Ők aztán nem lazsálnak, igazi kemény legények, mint mi voltunk. De hát maga nem Rolfról akart beszélni. Debra Winger érdekli?
- Ha nem gond. Azt mondta, hogy már meghalt. Ez mikor történt?
- Meghalt? Mikor? - kérdezte az öreg csodálkozva.
- Maga mondta az előbb, Mr...
- Nashburry, Theodor Nashburry. Én nem mondtam, hogy meghalt, csak hogy ha megnyílik a föld és az ég, a sírok kitárulnak, és előlépnek, akik érdemesek rá. Ez a megváltás, ami remélem, még nagyon messze van.
- És ezzel mit akart mondani?
Az öreg szigorúan nézett.
- Csak azt, hogy soha többé nem akarom azt a nőt látni. Megmérgezte a lányomat, és tönkretette.
- Megölte? - kérdeztem döbbenten.
Az öreg arca megint sírásba torzult. Arcára mély árkokat vésett az élet, és a könnyek megállíthatatlanul keresztülcsorogtak a ráncain. Megvártam, amíg kicsit lecsillapodik, addig szótlanul egy katicabogarat lestem, ami megpróbált feljutni a rozsdabarna ajtólapon, egészen a kilincset helyettesítő rézgombig.
- Myrtill csodálatos lány volt, tiszta, mint a hó. - Nashburry hangja el-elcsuklott, de azért folytatta. - Egyetemre járt, tanár akart lenni.
- Mi történt vele?
- Debra akkoriban költözött ide a szomszédba. Tudja, hogy van ez, fiatal lányok voltak, nagyjából egykorúak. Összebarátkoztak, és akkor kezdett minden elromlani. Eljártak szórakozni, gyakran éjszakára is kimaradtak. Marge, a feleségem alaposan megmosta a fejét ilyenkor, de nem használt semmit, az a nő telebeszélte mindenfélével.
- Mire gondol? - kérdeztem, pedig kezdtem sejteni a dolgot.
- Nem járt az iskolába, csak a férfiak után futott. Illetve azok futottak utána, bár meg kell vallani, nem szaladt ő olyan gyorsan, ha érti, mire gondolok... Olyan izé volt, na, aki pénzért a férfiakkal...
- Kurva?
- Az, de még mekkora! Rábeszélte a lányomat, hogy hagyja ott az egyetemet, és költözzön el itthonról a Citybe. Aztán persze már alig hallottunk róla, amíg...
- Mi történt?
Nashburry csak nézett maga elé, valahova a múló időbe, fásultan és vénen, mint egy tölgyfa.
- Mi történt? - kérdeztem meg újra.
- Éjszaka hívtak a rendőrségről... túladagolás...
- Sajnálom.
Ennyit tudtam csak mondani. Ezt a szót eleget hallottam én is, egy életre meggyűlöltem, mégsem voltam képes mást mondani.
- Egy lokálban táncoltak, és az a ribanc rászoktatta a kábítószerekre. Kurvát csinált belőle, és megölte... Én nem... én nem...
A tenyerébe temette az arcát.
- Megértem, ha nem akar többet beszélni a dologról - hajoltam közelebb. - De nekem feltétlenül meg kell tudnom, hogy mi lett Debrával.
- Miért akar vele beszélni? Ki maga egyáltalán? Hogy jött be a kertembe? - Vakon meredt rám, és a keze remegni kezdett.
Ismét ott tartottunk, ahol az elején...
- Mr. Nashburry, magánnyomozó vagyok, akit azért fogadtak fel, hogy megtaláljam Debra Wingert...
- Debra... Elkövetett valamit? Biztosan, mert romlott teremtés... a Sátán követője.
- Ezt hogy érti?
- Ahogy mondom. Olyan szektás vagy milyen.

olcsó notebook,használt olcsó notebook,új olcsó notebook,eladó olcsó notebook,olcsó notebook hírdetés,olcsó notebook ára,olcsó notebook rendelés,olcsó notebook akció,olcsó notebook részletre,olcsó notebook árlista

Sony Vaio VPCW22M1E/L Blue W7

    * Család: VAIO
    * Sorozat: VAIO W
    * Processzor: Intel Atom N470 (1830)
    * Memória: 1024 MB
    * Merevlemez: 250 GB
    * Kijelző: 10.1ʺ HD XB LED (1366x768)
    * Videokártya: Intel GMA 3150
    * Operációs rendszer: Windows7 Starter HUN
    * Optikai meghajtó: nincs optikai meghajtó
    * Szín: kék
    * Jótállás: 2 év
    * Bluetooth: van

    * LAN: 10/100
    * USB: 2 db
    * Kártyaolvasó: 3 in 1
    * Akkumulátor: 5200 mAh (Li-ion)
    * Wireless LAN: b/g/n 300mbps
    * Billentyűzet: magyar
    * Pozicionáló eszköz: Touch pad
    * Használt/Új: Új
    * Webkamera: van
    * Egyéb portok: VGA

Optikai meghajtó: nincs optikai meghajtó

Szín: kék

Jótállás: 2 év

A jótállási idő 2 év, amely a szoftverekre nem vonatkozik.

Kiterjesztett jótállás vásárlására bizonyos gyártóknál a vásárlás napjától számított 90 napon belül van lehetőség. Az így megszerzett plusz 1 vagy 2 év az akkumulátorra és a szoftverekre nem vonatkozik.

Bluetooth: van

Bluetooth®: Egér, billentyűzet, headset, mobiltelefon és egyébBluetooth®óval ellátott készülék csatlakozhat vezeték nélkül a számítógéphez.

LAN: 10/100

Normál, maximum 100 Mb/s sebességű csatlakozást biztosít az otthoni hálózathoz vagy a szélessávú vezetékes internet-szolgáltatáshoz.

USB: 2 db

 USB 2.0 a legnépszerűbb univerzális csatlakozó, melyet az összes modern operációs rendszer támogat. Maximum 480 Mb/s átviteli sebességre képes, így a csatlakoztatott eszközök teljes sebességgel tudnak működni. A laptopokon található USB-A típusú csatlakozóhoz átalakító segítségével csatlakoztathatóak az USB-A vagy USB-B csatlakozók mini vagy mikro változatait használó eszközök.

Kártyaolvasó: 3 in 1

Digitális fényképezőgépek és mobiltelefonok által használt népszerű memóriakártya típusok közül a Secure Digital™ (SD™), MultiMediaCard™ (MMC™), Memory Stick™ és Memory Stick PRO™ (MS™, MS PRO™) használatára van lehetőség a a memóriakártya-olvasóban. Ugyanezen formátumok micro és mini változatai átalakítón keresztül használhatóak.

Akkumulátor: 5200 mAh (Li-ion)

Az újratölthető Li-ion akkumulátorok élettartama véges, működésük kémiai jellegéből adódóan. Jellemzően 1-3 év alatt, folyamatos teljesítménycsökkenéssel használódnak el. Az új akkumulátort első használat előtt 12 órán keresztül tölteni kell. Töltés közben az akkumulátor és a töltő melegedhet. A laptop használata közben, terheléstől függően a töltő akár fel is forrósodhat. A laptop használata során az akkumulátort eltávolítani nem szükséges, de rendszeres (hetente legalább egyszer) használata ajánlott. Az akkumulátorok teljesítménye 0 °C alatt és 30 °C felett csökken.

Az akkumulátoros üzemidő nagymértékben függ az akkumulátor adott időben mérhető teljesítményétől és a laptop teljesítményfelvételétől.

 

Wireless LAN: b/g/n 300mbps

Lehetőséget teremt wireless LAN access point vagy router hatókörébe érve annak hálózatához csatlakozni, illetve két laptopot rádióhullám segítségével számítógép-hálózatba kötni (ad-hoc). A különböző szabványok eltérő működési frekvenciát és maximális sebességet határoznak meg: 802.11b: 2,4 GHz, 11 Mb/s, 802.11g: 2,4 GHz, 54 Mb/s, 802.11n: 2,4/5 GHz, 248 Mb/s.

Billentyűzet: magyar

 A felhasználó és a számítógép közötti kapcsolattartás legfontosabb eszköze a billentyűzet. A sikeres és gyors munkának elengedhetetlen feltétele, hogy a felhasználó ismerje a billentyűzeten található jeleket és azok pontos helyét. A laptopok billentyűzetén egyedi jelek is találhatóak, amelyek különböző, a gyártók által meghatározott funkcióval rendelkeznek. Ezek a jelek eltérő színnel kerülnek a billentyűzetre. Ilyen funkciók lehetnek a kijelző fényerejének növelése és csökkentése, hangerő növelése és csökkentése, hibernálás és készenléti állapot parancsa, monitorok közötti váltás parancsa, touchpad kikapcsolása és engedélyezése, numerikus billentyűzet kikapcsolása és engedélyezése, és még sok más. Ezeket a funkciókat az Fn billentyű és a kívánt funkcióbillentyű együttes lenyomásáva érhetjük el.

Pozicionáló eszköz: Touch pad

 A touchpad az egérmutató mozgatására szolgáló eszköz. Funkcionálisan ugyanazt nyújtja, mint az egér.

Használt/Új: Új

Webkamera: van

 A beépített webkamera elérhetővé teszi a népszerű azonnali üzenetküldő (Instant Messaging) szolgáltatásokat, így lehetőség nyílik az Interneten keresztül kezdeményezett és fogadott hanghívásokra, vagy akár videotelefonálásra (Windows Live™ Messenger, Skype™).

Egyéb portok: VGA

  A VGA csatlakozó segítségével egyszerűen csatlakoztathatóak a monitorok, projektorok és televíziók a számítógéphez.

Idézet egy színvonalas alkotásból


Elvette a kártyámat, és maga elé tartva alaposan összehasonlította a pofámat a holoképpel.
- Barátom, ha nem csal az emlékezetem, maga kért valami igazolást - kedélyeskedtem vele szomorúan. Miért nekem kell kifognom a keserű embereket?
- Havi hatezerért üldögélek ebben a kamrában, és kérdezősködöm. Néha megjavítok egy-két elromlott zárat, néha besegítek a takarítóknak. Néha azon gondolkodom, hogy vajon mikor jön be hozzám valaki, és kér tőlem olyan szívességet, amiért elveszíthetem ezt a remek állást. Kétszáz érvet is fel tudok sorolni, ami miatt nem nézhet bele a naplókba. Az első, hogy semmi köze hozzá.
- Akkor a többit akár már el se mondja! - vágtam közbe. - Én amúgy is csak százat tudnék felsorolni. - Elésimítottam egy bankjegyet. A százdolláros misztikus gyorsasággal tűnt el a zsebében. Nagyot nyögve tápászkodott fel a fotelból. Kitérdelt, kávébarna nadrágja fölött terjedelmes pocak csüngött.
- Ember, én most elmegyek kezet mosni, mert összekentem magam. Mire visszajövök, maga már ne legyen itt! - mondta, és ujjával a liftrendszer moduljára bökött. Előugrott egy másik ablak, amin megérintett egy jegyzettömböt ábrázoló ikont. Asztmásan lihegve elgyalogolt a polcrendszer mögé. Kinyitott egy ajtót, majd vízcsobogást hallottam.
A monitoron vöröses maszat virított. A kéztörléshez használt ronggyal eltávolítottam a ketchupot, és belemerültem a napló rejtelmeibe. Kinagyítottam a listát, és addig görgettem lefelé, amíg le nem jutottam a keresett dátumig. Az egész napi adatot átnyomtam a kommunikátorom memóriájába. Már távozni készültem, amikor eszembe jutott valami.
Megvártam, amíg a vörös arcú végez a tisztálkodással. Meglepődött, mikor még ott talált, az asztalának támaszkodva.
- Maga ideköltözött? - Az inge és a nadrágja is nedves volt.
- Átmenetileg. Mondja, ez a rendszer össze van kötve a biztonsági kamerákkal?
A fotelhoz kacsázott, és beleeresztette terjedelmes hátsóját. A légfék nagyot nyögött alatta.
- Össze, de azt végképp nem nézheti meg - jelentette ki, és hozzálátott a hamburgere maradékához.
- Megindokoljam? - nyúltam a zsebem felé, hátha van még papír-érv nálam.
- Felesleges. A rögzítő tegnap beadta a kulcsot. Délutánra ígérték, hogy kijönnek megcsinálni.
Behízott arcán a kövérség és az elhanyagoltság rózsája virított, egy nehéz munkakör ártalmaiként. Otthagytam a hamburgerével és az önsajnálatával harmadmagában. Még a liftben is éreztem a hagymaszagot.
Felmentem az irodámba. A folyosó ugyanolyan félhomályos volt, mint máskor. Még érződött a szintetikus tisztítószer orrfacsaró illata, és a műanyag padlón tócsákban állt a víz. A behatolásjelző passzívban volt, elfordítottam a kilincs gombját, és lassan belöktem az ajtót. Az előtérben áporodott volt a levegő, és a dolgozószobában érződött egy halvány, édeskés illat. Kinyitottam az ablakot, és kiszellőztettem. A város kesernyés füstje hamar elnyomta a halál szagát.
Az oroszok jó munkát végeztek, az iroda teljesen tiszta volt. Megesküdtem volna, hogy még a saját ujjlenyomataimat sem találnám meg az asztalon, de még a poharakon se. Az utóbbiak csillogóra törölgetve ott álltak az irattartón. Minden idegenkedést félretéve leültem a székembe, és hozzáláttam kibogozni a szálakat.
Áttöltöttem a gépemre az adatokat. Ott sorakoztak előttem az időpontok, a személyazonosítók és a célemeletek. Kiszűrtem a száznegyedikre menő forgalmat, és elkezdtem végignyálazni. Már a hajnali időpontoknál jártam, amikor a szemem szikrázni kezdett. A lista szerint háromnegyed négykor egy ASLU-RQ tizenkettő-huszonhét-héthatvanhármas azonosítóval használták a liftet. Tikkelő szemmel nyúltam a zsebembe a tárcámért. Az igazolványom jobb felső sarkában egy lézergravírozott számsor virított. Alatta a gyengébbek kedvéért pozitronlenyomatként is ugyanez a szám szerepelt.
- Rendben. Amíg ájultan feküdtem a külvárosban, idejöttem és letettem a hullát az irodámba, egyenesen a padlóra, mert nem akartam hogy az illető elkényelmesedjen - mondtam ki hangosan is, hátha akkor jobban elhiszem. Elszívtam egy cigarettát, csak hogy ellensúlyozzam a napokban elfogyasztott alkohol értágító hatását. Miután végigszívtam, elnyomtam a csikket, és tárcsáztam.
A Kreml központosa már rutinból kapcsolni akarta Tanyát, és igen meglepődött, amikor Szását kértem a vonalba.
- Szása? Alekszej Sztyepanovics vagy Alekszej Makszimovics? Két Szása dolgozik nálunk...
- Alekszej Szőkesevics és Magasovics - feleltem idegesen.
- Magas és szőke? - próbálta értelmezni a kijelentésemet. - Akkor az Alekszej Sztyepanovics. A másik...
- Akkor adja őt! - vágtam közbe, és szerencsére nem akart tovább segíteni. Kapcsolta.
- Da? - A hangját legalább azonnal felismertem.
- Ross Quinlan. Köszönöm a tiszta munkát.
- Köszönje a Vornak, vagy a lányának!
- Alkalmasint. Szása, maguk tették hidegre az irodaház megfigyelő kameráit? - kérdeztem, és mint az előzőekben, most sem lepődtem meg igazán.
- Angolul mondja, mert nem értem...
- Amikor takarítottak, melyik liftet használták?
- Egyiket sem. A lépcső biztonságosabbnak tűnt, ritkábban használják. Nem kockáztathattuk meg, hogy valakivel összefussunk.
- Felszaladtak a száznegyedikre? - hitetlenkedtem. Ezek képesek voltak a lépcsőt használni!
- Da. Jó sport, malenykij gimnasztyik. Oda-vissza kétszáznyolc emelet meg egy kis súlyemelés - célzott a lefele cipelt csomagra. - Miért kérdezi? Akar beszélni a főnökkel?
- Nem, hagyja csak! Majd beugrom magukhoz valamikor -mondtam, és letettem.
Megint egy zsákutca, legalábbis a számomra az. Pillanatnyilag ezt a szálat el kellett engednem, de nem bántam. Volt más, amin végig kellett másznom, sőt a szálak egyre inkább egy hatalmas pókhálóba kezdtek összefutni. Én valahol a szélén vergődtem, beleragadva, de nem volt kedvem kivárni, amíg a pók is megérkezik.
Összeszedtem magam, és nekiindultam a városnak.
Bib Tati csak félig állta a szavát. Amikor Batulával visszamentünk, az öreg sakál elintézett néhány hívást. Mire megittam két csésze elképesztően rossz, mentolos ízű teát és négyszer elmeséltem a verekedés részleteit, egy lefátyolozott, fekete csadorba öltözött nő lépett be, és átadott az öregnek egy papírdarabot. Azt nem tudták megmondani, hogy Debra most hol lakik, be kellett érnem a régi címével.
Az Astronaut egy régi, kertvárosi környék volt, elhanyagolt, de békés hangulatot árasztó. Az út fölé vastag törzsű, poros lombú jegenyefák hajoltak, százéves gyökereik megrepesztették és felpúposították a járdákat. A kerítéseken borostyán futott végig, néhol összefüggő és átláthatatlan tömeget alkotva. A kocsit letettem, és elgyalogoltam a Martin Luther King utcáig. A sarkon egy étterem és vegyesbolt néptelenkedett, a tulajdonos lehúzta a rolót, és úgy is hagyta. Néhány unatkozó törzsvendég támasztotta a falat, talán el sem mozdultak a bezárt vendéglő elől pár éve.
A huszonkilences számú ház kerítésének tetején megült a feketeszeder, tüskés szára hurkokba csavarodva riogatta a mászós kedvű idegeneket. Rátenyereltem a kapucsengőre, és a távolban bimm-bamm dallam kondult. Félpercenként megismételtem a mozdulatot, de a kertkapu zárva maradt.
- Kit keres? - A szomszéd kertből halk csoszogás után óvatos, öreges hang hallatszott.
Elléptem a kaputól, és odasétáltam a másik ház bejáratához.
- Jó napot, Debra Wingert keresem. Itt lakik még?
A kapu fölött egy mikrokamera fordult el, és az arcomra fókuszált. Felemeltem a fejem, hogy jól láthasson.
- Kicsoda maga? - Az apró hangszórón keresztül asztmatikus lihegés hallatszott.
- Ross Quinlan vagyok, és a Cityből jöttem. Debrát keresem.
- Milyen ügyben?
- Magánügyben - mondtam a kamerának. - Nem tudja véletlenül, hogy mikor lesz itthon? Esetleg megvárnám.
- Sok ideje van? - kérdezte a hang, amiről nem tudtam volna megmondani, hogy férfié vagy nőé.
- Nem mondhatni. Miért?
- Hát, ha Debrát várja, kell hozzá egy kis idő. Egy egész örökkévalóság, amikor majd megszólalnak az égi harsonák, megnyílik a föld és az ég, kitárulnak a sírok, és előlépnek azok, akik érdemesek rá....
- Értem. Nézze, akkor azzal szeretnék beszélni, aki most itt lakik. Persze, csak ha nem bánja.
- Debráról akar vele beszélni?
- Ha nem bánja. - Az öregség borzasztó dolog, a szellem és a test leépül, a napok összefolynak, és csak a maradék, egyre fogyatkozó emlékek leporolása az egyetlen fizikai munka, amit el tudunk végezni. Néha mégis vágyom arra, bárcsak mindent elfelejthetnék, hogy reggelente új barátként köszönthessem a tükörből visszatekintő arcot.
- Azt ugyan hiába kérdezi, alig pár éve költözött ide, nem is ismerte azt a rongyot.
- Ezek szerint maga ismerte? - csaptam le a kijelentésére, és kikapcsoltam magamban az önsajnálat-generátort.
- Bár ne ismertem volna! Van magánál fegyver?
- Van - húztam félre a zakómat. - Egy pisztoly - segítettem ki, hátha szemüveg nélkül nem látja.
- Dobja át a kerítésen!
- Melyiken? - néztem végig tűnődve az egész utcán végighúzódó kerítéssoron.
- Az enyémen, maga ütődött! Az arca mitől ilyen?
- Elestem - mondtam röviden. A verekedésben szerzett horzsolásokra gondolhatott, de lehet, hogy egyszerűen csak nem voltam neki szimpatikus. A Bullt egy laza svunggal átdobtam a kapu felett. Puhára eshetett, mert nem hallottam fémes csattanást.
- Mind a két oldalra? - kérdezte nyögve. Lehajolhatott a fegyverért, és ez a mozdulat idős korban már hatással van a hangképzésre. - Nem tetszik a képe!
- Mi maga, frenológiai6 szakértő? Beenged, vagy sem? - Kezdtem kijönni a sodromból.
- Mit is mondott az előbb, mi a neve?
- Lombroso .
- Mr. Lombroso, én öregember vagyok, és maga nem valami bizalomgerjesztő...
Az elektromos zár hangos kattanással engedett.
- Jöjjön be, de figyelmeztetem, hogy nemsokára megjön a fiam, én pedig zöldsapkás voltam, és ha kell, hát lepuffantom magát, mint egy kutyát.

6 A koponyatan szerint az állatok és emberek szellemi képessége a koponyájuk alkatával függ össze.

oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo

notebook akció részletre,notebook akció olcsón,olcsó notebook akció,notebook akció ákai,használt notebook akció,új notebook akció,notebook akció rendelés,notebook akció tipusok,notebook hitelre

Samsung - N150

 Idézet egy színvonalas alkotásból


- Ha megmondom neki, hogy rablónak nevezted, nagyon boldog lesz. De ne aggódj, tisztességes rabló, aki ha kifizeted, segít neked.
Fehér szalonkabátos pincérek ezüsttálcán hordták körbe a pezsgőt, és az apró, nyársra tűzött húsokat. A táncosnőktől alig harminc méterre egy úszómedence szélén turbános férfiak között bikinis lányok sikongattak jókedvűen.
- Adok érted tíz tevét az apádnak! Hulljon ki a szakállam, kifizetem neki az utolsó púpig! Vakon vezessenek egy aknamező széléig, ha nem igaz! - kiabált egy fején kockás abroszt viselő férfi, és az ölébe húzott egy fénylő szőkeséget.
- Mit tudsz a kazahról? - kérdeztem Batulától, de közben az egyre kevésbé vonakodó ölcicát bámultam.
- Ó, erős és hatalmas ember, nagyon össze fog verni téged - nyugtatott meg ismét a fiú. - Nem hiszem, hogy le tudnád győzni. Menjünk a ringhez, majd meglátod!
Átküzdöttük magunkat a házig.
A márványlépcső korlátdíszei aranyból voltak, és az oroszlánformák szemét is rubin helyettesítette. Csak a közelgő összecsapás és az anyai jólneveltségem akadályozta meg, hogy bicskával kaparjam ki őket. Mire felértünk a lépcsőn, rendesen felszívtam magam.
A futballpálya méretű előcsarnokban vágni lehetett a füstöt. Kerek bőrpárnákon oldalra dőlve vagy harminc vendég szortyogtatta a méteres vízipipákat. Áttetsző fátyolba öltözött lányok hordták körbe a betelt és a teát, de engem jobban érdekelt a bal oldali benyílóból kihallatszó ütemes kántálás:
- Özgü! Özgü!
Keresztülvágtunk a csarnokon, de a pipázók ránk se bagóztak. Be voltak tépve. Véletlenül rátapostam egy májfoltoktól tarka kézre, de nyikkanás sem hallatszott.
Amikor beléptünk a küzdőteret rejtő szárnyba, és végighaladtunk a homokkal felszórt placcon, majd megsüketített a nézők ordibálása. A kör alapú porondot rács vette körül, és a rácson kívül vagy kétszáz feltüzelt, vörös arcú ember üvöltött.
- Özgü!
Batula nem mondott igazat, vagy nem ismerte a hatalmas szó jelentését. A kazah óriási volt és olyan tömör, hogy egy láncfűrész is elakadt volna benne. Legalább kettőtíz magasra megnőtt, és széltében sem volt sokkal keskenyebb. Éppen egy fekete, hakama szoknyás aikidóst nyomott ki a feje fölé, majd a sarokba hajította, mintha valami ócska rongy lenne. Csak ágyékkötőt viselt, hatalmas mell- és karizmait King Kong is megirigyelte volna.
- Látod? - mutatott rá Batula. Az óriás kivárta, hogy az aikidós szédelegve talpra álljon, majd a mellét döngetve megindult felé. - Eddig még nem győzte le senki!
Az aikidós védekező tartásban, két kezét középmagasán maga elé tartva várta, hogy a kazah odaérjen hozzá, majd elkapta a felé nyúló hatalmas mancsot. Oldalra pördülve kézéllel lecsapott, és megpróbálta megdobni az óriást. Hiába volt a szoknyás mozgása sima és olajozott, a kazah kicsit elfordult, és könnyedén lerázta magáról. Az ütést meg sem érezte.
- Mennyivel fogadtok? - kérdeztem a fiút. A King Kong közben a tömeget szórakoztatta.
- Özgü! Özgü! - kántálta a szurkolótábora, főleg akik rá tették a pénzüket.
- Kuszagami! - Az aikidós drukkerek kevesen voltak és elkeseredettek.
- Bib Tati nem fogad, övé a ring - jelentette ki Batula, pont akkor, amikor a kazah kihajította a szerencsétlen aikidóst a ketrecből. Az ledöntötte a körülötte állókat, és elterült a homokban. Nem úgy nézett ki, hogy vissza akarna menni a ringbe. Özgü győzedelmesen magasba emelte a kezét, és vadállati hangon felordított.
- Megint nyert - nézett Batula oda-vissza az ájultan fekvő aikidós és az üvöltő gorilla között. - Jó lenne, ha valaki már megverné, mert Kuszagami sokba került a nagyapámnak. Ozgü eddig négy harcosát nyomorította meg, és Bib Tati nem szereti, ha kár éri.
- Azt senki nem szereti - mondtam neki, s közben kigomboltam a zakómat. Az ingemmel és a fegyverrel együtt Batula kezébe nyomtam. - Vigyázz a holmimra, fiú!
Nem volt porondmester, a ketrecajtó mindenki előtt nyitva állt, aki próbát akart tenni. Nagy fújolás hallatszott, amikor beléptem a ketrecbe. Nyugodtan álltam, és próbáltam egyenletesen lélegezni. A kazah gorilla megvárta, amíg a bukmékerek beszedik a téteket, és kiosztják az igazoló szelvényeket. Az egyik magas, kopaszodó büki végül megelégelte a dolgot, és odaszólt a kazahnak.
- Verd laposra!
Közelebb sétáltam hozzá, mintha meg akarnám etetni.
A tömeg együtt üvöltött a kazahhal, aki előrelendült, és derékon ragadva felemelt. A karomat a fejem fölé löktem, hagytam, hogy átfogjon. Iszonyú prés szorított össze, csillagokat láttam a fájdalomtól. A nagy, kopasz fejből állati vigyor meredt rám, amint megpróbált összeroppantani. Széles és lapos orrából a csontot porccal együtt távolították el. A szemén láttam, hogy fejelni akar...
Tenyérrel csaptam a homlokára, de meg sem érezte, csak megrázta a magát, mint egy bika. Nem téglából volt a koponyája, az már régen porrá tört volna egy ilyen ütéstől.
A bordáim recsegtek, még pár másodperc, és elroppannak... Vörös hó szitált az agyamra... Könyökömmel a kulcscsontjára sújtottam, de az ütésben nem volt elég lendület, hogy komoly kárt okozzon. Megtámasztottam a fejét, szinte átkaroltam, mint egy kedves szerető a csók előtt. A másik oldalról rátapadó kezem hüvelykjével nyomni kezdtem a füle és az állkapcsa találkozásánál. Ezt a pontot semmivel nem lehet megedzeni. Mintha el akarnám tolni magamtól, teljes súlyommal az ujjamra nehezedtem, és amikor felordított, a támasztó kezemmel belekaptam a szájába.
Az ujjam acélhorogként húzta a pofazacskóját, és amikor erősen megrántottam, a fájdalomtól félig bénán elejtett. Felhúztam a térdemet, és a kilencven kilómmal lerántottam a fejét.
Éreztem, hogy megreccsen a húsa, azután csak az ordítását hallottam. Az arcára szorította a kezét, és tenyere alól patakokban folyt a vér. Megütöttem a hasán és a bordáján, mire leengedte a kezét, és felém csapott. Oldalról be lehetett látni a fogai közé. A rántásom szétszakította az arcát, melle és válla csillogott a vértől.
Folyamatosan üvöltött, dülledt szeme még inkább kiguvadt a fájdalomtól.
Elléptem az ütése elől, és oldalról beletapostam a térdébe. Más embernek darabokra tört volna az ízülete, de az oszlopszerű lábak éppen csak megroggyantak.
A tömeg egyre hangosabban zúgott, kezdte elnyomni Özgü ordítását. Amikor a véres maszkú kazah felém fordult, egy vetődő ollóval elkaszáltam. Akkorát esett, hogy beleremegett a föld és az európai szeizmográfiai intézet négyes fokú riadókészültséget rendelt el.
Felkönyökölt, én meg bele az arcába. Kaptam egy ütést a vállamra... Elcsúszott és nem volt benne elég erő, de így is úgy éreztem, hogy szilánkokra töri a csontomat. A mellébe térdeltem, visszalöktem a földre. Megragadtam az ádámcsutkáját, és a torkába toltam a kezem. Mielőtt megöltem volna, elengedtem. Fuldokolva és öklendezve fordult az oldalára.
Lihegve egyenesedtem fel. Minden porcikám sajgott. A ring körül óriási ováció tört ki, de ez engem már nem érdekelt. Leporoltam magam, és utálkozva a homokba töröltem a kezem. Véres volt. Kicsit remegett a térdem, és a kezem sem találta egyből a ketrecajtó kilincsét. Szédelegve mentem Batulához a holmimért. Megálltam és visszanéztem, a félájult óriást akkor húzták ki a ringből. Hat ember kellett hozzá. Valaki a kezembe nyomott egy köteg pénzt. A kopaszodó büki volt, aki Özgüt a laposra verésemmel biztatta.
- Itt a pénzed, nagy voltál, haver! Ilyet még nem láttam! - kiabálta a fülembe, és átkarolt. Leráztam magamról a kezét. Fel sem vette. - Ez fantasztikus!
Nem csodálom, hogy örült, mert a kazahra fogadók pénze lehúzta a zsebét.
- Akarsz nekem dolgozni? Gondold át a dolgot! Nagy lóvét kaszálhatnánk!
Otthagytam. A pénzt számolatlanul begyűrtem a zsebembe. Batula szeméből csodálat sugárzott. Ő még lelkesedett a harcért. Én a túlélést favorizáltam.
- Idegen, te nem vagy semmi!
- A nevem Ross Quinlan - mondtam neki gépiesen, ahogy felöltöztem.
- Ez milyen harcművészet volt? - kérdezte a fiú, és visszaadta a Bullt. Felcsatoltam tokostól, és rávettem a zakót.
- Kocsma fighter, meg egy kis szambó5.

5 Sambo - Samozaschita Bez Oruzhiya, fegyver nélküli önvédelem (orosz). Az eredeti, versenysportként is sikeres szambó mellett kialakult egy, a különleges katonai egységeknél okatott harci-rendszer, amely főleg a letisztult és kegyetlen mozdulatairól vált híressé. A lágyrészek támadása (szem, ajak, arc, nyak, ágyék) a katonai szambó egyik legfontosabb és leghatékonyabb technikája.

A nyelvem nehezen mozgott. Fáradt voltam, többet kivett belőlem a harc, mint gondoltam.
A kertben elcsíptem egy jegesmedvének kinéző pincért, és leemeltem egy kristálypoharat a tálcájáról.
- Megtettem, amit akartatok. Remélem, Bib Tati állja a szavát. - A kezem még remegett kicsit, így a jéghideg pezsgő fele kilöttyent, de a maradék eljutott a rendeltetési helyére.
Batula megvárta, amíg lenyelem, és csillogó szemmel nézett rám.
- Biztos lehetsz benne, a nagyapám komolyan veszi az üzletet. Mondd csak, hol lehet ezt a kocsma fightert megtanulni? - értette félre a hervatag poént, így aztán volt miről magyaráznom neki, amíg visszaértünk az öreg rablóhoz.

8.

Arra ébredtem, hogy megmozdul a föld. A robajlás egyre erősödött, és már egy tornádó süvítő zaja is belevegyült a kakofóniába. A hang után megérkezett az első széllökés, és letépte rólam a paplant. Felültem, egy lapos mozdulattal a padlóra söpörtem az ébresztőórát. Undorral néztem utána.
A fenébe is, korán keltem! Hol az arany?
Alig láttam az álmosságtól, de feltornáztam magam, és elvánszorogtam a fürdőig. A tűzuhany váltakozva lávaforró és gleccserhideg vizet köpött rám, nem csoda, hogy tíz másodperc alatt magamhoz tértem. A légszárító elpárologtatta a bőrömről a nedvességet, és a fehércsempés falra szerelt tükörben egészen emberinek láttam magam. Egészen öregemberinek.
A bordáim sajogtak, és a derekam merev volt. A vállamon egy tenyérnyi kék folt éktelenkedett. Nem volt lelkiismeret-furdalásom. A verekedésre gondolva nem éreztem semmit az éhségen kívül. A tegnap távolinak tűnt és érdektelennek. Csak az számított, hogy az öreg hiéna állta a szavát.
Rosszul aludtam, reggelre a takaróm teljesen rám tekeredett a forgolódástól. Nehezen jött álom a szememre, mert Osborn hullája kísértett. Eddig tudatosan mellőztem a gondolataimból, de éjszaka vissza-visszatért hozzám és nem hagyott nyugodni.
Kiszellőztettem a párát a fürdőből, mert az elszívó három éve bedöglött, aztán a főzőfülkében összedobtam egy gyors reggelire valót.
Bekapcsoltam a holovíziót, és evés közben belemerültem a hírekbe. Egy unott hangú elemző éppen a Blue Chip papírok forgalmát magyarázta, aztán átváltott az új bevezetésekre.
- A Jordán Technological, Inc. a Tőzsdeképes Cégek Klubjának új tagjaként mutatkozott be. A vállalat papírjait várhatóan 2230 második vagy harmadik negyedévétől a tőzsdén is lehet jegyezni, amit 972 millió dollár árfolyamértékű nyilvános részvénykibocsátás előz meg. A bejelentést tegnap a vállalat vezérigazgatója, William Suger tette meg egy sajtótájékoztató keretein belül. William Suger, a fiatal kora ellenére rendkívüli sikereket elért, Nobel-díjas matematikus elmondta, hogy a vállalat különleges szabadalmai révén hónapok alatt piacvezetővé vált a nanotechnológia terén...
Kinyomtam. Félbehagytam a reggelit, és felöltöztem. Nem tartott soká, nadrág, ing és zakó - nem lakott bennem divatdiktátor. A szekrényem nem sokat rejtett magában, szombatonként meg kellett látogatnom az automata mosodát.
Az irodám háromnegyed órányira volt a Camp Buildings-i toronyházak erdejétől, ahol lakást béreltem. Az úton is egyre csak a mobil hulla rejtélye járt a fejemben. Bedobtam egy kávét a szomszédos épület büféjében. Édes volt, forró és drága, mint egy nő szombat éjszaka; aztán megkerestem a gondnokot.
A fickó irodája a földszinten volt, egy raktárból átalakított helyiségben. A plafonig érő, hatalmas fémvázas polcokon takarító félautomaták alkatrészei, irathalmok és szerszámok váltották egymást kusza összevisszaságban.
Björk Olafsen - vagy Olaf Björkensen - az asztala mögött ült egy barna fotelban, és hamburgert evett, sok hagymával. Kerek, vörös arcában tompán ragyogott apró szeme. Bizalmatlanul méregetett, és közben szorgalmasan rágott. Amikor lenyelte a falatot, megszólalt:
- Nincs. Elfogyott vagy nem érkezett meg. - Egy káposztadarab a kávészínű ingére pottyant. Lesöpörte a földre. - Na, mi kell?
- Jó reggelt! - köszöntem neki nagy tisztelettel. - Tudna rám időt szakítani?
- El vagyok foglalva, nem látja? - kérdezett vissza, és közben felém köpött néhány ragacsos morzsát.
- Érzem. Itt bérelek irodát, és szeretnék belenézni a liftek rendszernaplójába, persze csak ha megengedi - mutattam az asztalán villogó monitorra. A képernyő négy moduljáról a liftek pozícióján kívül a tűz- és vízjelző, valamint a termosztátrendszerek állapota is leolvasható volt.
- Tud valami igazolást mutatni, hogy valóban nálunk tölti a napjait?
Letette a maradékot az asztalra, és egy szürkésfehér rongyban megtörölte a kezét. Eléje pakoltam a névjegyemet és a nevemre kiállított azonosító kártyát.
- Ross Quinlan vagyok, és a száznegyediken az enyém a RAC huszonnégyes.
- Ettől most hatódjak meg?

acer laptop eladó akció,olcsó acer laptop eladó,acer laptop eladó olcsón,acer laptop eladó részletre,használt acer laptop eladó,új acer laptop eladó olcsón,acer laptop ára eladó,tipusok rendelés hirdetés

Acer Aspire 4732Z-442G32Mn W7 rendelés

Specifikáció

 Idézet egy színvonalas alkotásból

Már esteledett, amikor végre lekanyarodtam a keleti bekötőről. A Prince of Persia mecsetszerű épülete fölé két karcsú torony magasodott, rajtuk az elmaradhatatlan kerengővel, ahonnan a magát müezzinnek képzelő vendég addig ordíthat, amíg csak jólesik - vagy esetleg ő maga ki nem esik. A tetőszerkezet hatalmas dekoreflektorai már huszonöt kilométerről jól látható igét írtak az égre: Allah hatalmas, de a jéghideg Coca-Cola az igazi!
A tornyok között kupolaként domborodott a Herceg világhírű holodiszkója. Széles panoráma-ablakaiból olyan fergeteges fényorgia áradt, hogy a véletlenül erre járó atomfizikusok azonnal magleolvadást és Kína-szindrómát kiabálnának.
A Herceg mögött terült el az arab lakónegyed a maga mérhetetlen gazdagságával és fényűzésével. Színarannyal díszített paloták és villák álltak szorosan egymás mellett, szinte rálicitálva a másik pompájára. Még kezdő zsaru koromban hallottam, hogy Ishak al-Ibádi sejk hetven hálószobás vityillójának kertjébe már nem is úszómedencét, hanem egy komplett oázist építtetett, sivataggal, pálmafákkal, tóval és örökké szomjas tevékkel.
A holodiszkó bejáratánál nagy tömeg várakozott, mert a kardos-turbános őrök sorra átvizsgálták a táskákat és a ruházatot. Tízes csoportokban engedték be a népet, hát türelmesen beálltam a sor végére. Előttem két csitri szőkeség billegette magát, elől-hátul merészen kivágott cuccban. Lehettek vagy húszévesek, a masszív sminkkel együtt.
- Szeted, Juszuf Tiesto jáccik ma? Totál beállok, ha ő kever! -A magasabbik erre csak kuncogott. A szeplős vállát bámultam, amikor valaki megrángatta a könyökömet.
- Batula vagyok, a te barátod. - Egy tizenöt év körüli vékony, sima arcú fiú nézett vissza rám, hatalmas, mindentudó szemekkel. A negyedben jócskán kiveszik a részüket a prostitúcióból, adják-veszik őket, akár a kecskéket.
- Ha húsz évvel idősebb lennél és nő - mordultam rá tömören, mire rám villantotta fehér fogait.
- Akkor nem a barátod lennék, hanem a barátnőd. Nem vagyok gufra, és azzal a stukkerral sem kényszeríthetnél, hogy az legyek - mutatott a zakóm kidudorodására. - Viszont be tudlak vinni soron kívül, ha akarod. Szelim és Bekkr sem kíváncsiskodnának sokat - intett az őrök felé. Vékony csuklóján felcsúszott a kék kaftán, és elővillant egy háromezer dolláros Rolex karóra.
Előttem a lányok idétlenül felvihogtak, és összebújva sugdolózni kezdtek.
- Mennyibe fájna ez nekem?
- Háromszáz dollár és nem több. Sok időt spórolnál vele, és hamarabb jutnál nőhöz - felelte vidáman Batula. - Az idő pénz, a nők pedig szeretik a pénzt, idegen.
Parfümillat áradt a szőkékből, édes, ragacsosan megkapó. A mögöttem álldogáló arab társaságból szivárgó birkahús szagával elkeveredve azonban tömény bűzt alkotott. A rész és az egész közötti ellentmondás jutott az eszembe: sok szép dolog van a világon, szerelem, boldogság, művészetek, vallás, felhők, csillagok, eső és hó - de szintézisükből a parfümös birkaszagnál is penetránsabb elegy keletkezik, amit életnek hívnak.
Megráztam a fejem.
- Nem sietek annyira, de ha rám hallgatsz, megpróbálod őket - böktem a lányok meztelen háta felé.
- Igazad van, uram, már alig bírnak magukkal. - Lecsapott a két cicára, akik hamarosan kézen és közrefogták, mintha csak a barátnői lennének, és elindultak a zord, szakállas őrök felé. Fizettek, mire szó nélkül beengedték őket.
Harminc perccel később még mindig a sorban álltam. Éppen arra gondoltam, hogy itt hagyom a francba az egészet, amikor egy magas, idősebb arab lépett hozzám. Dohányszag és valami kesernyés aroma lengte körül, valószínűleg ópium.
- Bib Tati vagyok, Batula és a te barátod, uram - mondta, és a hangjában nem volt nyoma az öreges reszketésnek. Feszes és kemény volt, szíjasra aszott arcából fénytelen barna szemek meredtek rám. Foga csak három volt, szürkére korhadtan álltak ki vértelen ínyéből.
- Az öreg férfiak sem vonzóbbak a számomra, mint a gyerekek - jelentettem ki dühösen.
Megfojtom a fiút, ha még egyszer összeakadok vele! - fogadtam meg magamban.
- Ezt örömmel hallom, mert nem is azért vagyok itt, hogy kielégítsem a vágyaidat - felelte az öreg, és megérintette a vállamat. - Kövess engem, uram! - Elindult a tér felé, ahol sárga és kék sátrakra emlékeztető épületek álltak, ezerötszáz évvel ezelőtti hangulatot varázsolva Los Angeles ezen negyedébe.
Olyan ellentmondást nem tűrően szólt, hogy egy tétova pillanat után hagytam a szórakozóhelyet a fenébe.
- Egy tea és egy pipa mellett elmondhatod nekem, miért jöttél ide - mondta séta közben.
- Miből gondolod, hogy nálad jobban fogom érezni magam, mint odabent? - néztem vissza a Herceg fényorgiát sugárzó kupolájára.
- Háromszáz dollár nem sok azért, hogy oda bejuss, pláne fegyverrel a ruhád alatt. Nem érdekelnek téged a nők, és a férfiak sem. Valami más miatt vagy itt, amiben Bib Tati talán tud neked segíteni.
- Öreg vagy és bölcs, mint a sivatag - udvariaskodtam vele, mire a szája nagy O-ra nyílt, megmutatva szürkés fogait.
- Légy üdvözölve az irodámban, idegen! - vezetett be az egyik sátorszerűségbe. Nem tudtam, mi rejtőzik a könnyedén meglibbenő sátorlapok mögött vagy között, de biztos voltam benne, hogy ezt csak egy atomszél képes elfújni innen. Az arab gondolkodásmód olyan technikával ajándékozta meg a világot, amely az Energiaháborúk alatt rettegett volt, ma pedig többnyire irigyelt és vágyott.
A díszes szőnyegeken keményre tömött ülőpárnák sorakoztak, de a sarokban olyan holotévé állt, ami többe kerülhetett, mint a tízéves irodabérletem. Az öreg leült egy alacsony, fekete asztal mögé, és az egyik párnára mutatott.
- Foglalj helyet, és mondd el, mit keresel nálunk, ha nem szórakozni jöttél?
- Batula mennyit fizet az őröknek? - kérdeztem, ahogy lekuporodtam a párnára.
- Negyven százalékot - válaszolta, és beleszívott az asztal mellett tornyosuló vízipipába. A helyiséget betöltötte a kesernyés illat, ami az öregből is áradt. - Öt százalék az övék, a többit leadják al-Szalilnak, a diszkó tulajdonosának.
- A főnök okos ember, a kétszáz dolláros belépő mellé ez igazán nem rossz bevétel - mondtam elismeréssel a hangomban. Az arabok talán még a zsidóknál is jobb üzletemberek, főleg hogy az utóbbiak vitás ügyeiket ritkán intézik el karddal. Batula kerítő volt, de hogy az öreg micsoda, azt ekkor még nem sejtettem.
- Jó üzlet, de mi jobbat kötünk. Mire van szükséged? Fegyver, neutronpotenciál-azonosító, intersztelláris szállítmányozás? Én sok mindennel foglalkozom.
Megvontam a vállam.
- Fegyverem van, és a többi sem érdekel. Én információban utazom.
Az öreg megint megmutatta a fogait.
- Az jó. Az információ jó üzlet. A te arcod szomorú és a szemed sötét. Sokat láttál már, és ez megölte benned a vágyat, hogy még többet láss. Batula rögtön szólt nekem hogy itt vagy.
Elétettem az egyik képet. Az öreg kézbe vette, és hosszan nézte.
- A nő neve Debra Winger. Vagy harminc éve itt dolgozott a Hercegben, én pedig tudni akarom, hogy most hol van.
Bib Tati beleszívott a pipába, és bodor füstfelhőt küldött a sátor háromszög alakban összefutó tartórúdjai felé.
- Nehéz. Régen volt, és sokba kerül.
- Kétszázba - feleltem. - Visszamegyek a Herceghez, kivárom a soromat, befizetem a belépőt, és keresek valakit a személyzetből, aki még emlékszik rá.
- Veled nem állnak szóba. Nem szeretik a kérdezősködő zsarukat. Én meg tudom mondani, amire kíváncsi vagy.
- Nem vagyok rendőr.
- A szemed nem ezt mondja. Tizenötezer!
- Nincs annyi pénzem - álltam fel a párnáról. - Nem kötünk üzletet, rablók öregapja!
- Tudsz mással fizetni? - nézett rám vidáman Bib Tati a pipa szopókája fölött. - Tudsz például verekedni? Erős embernek látszol.
- Nem szeretek verekedni - feleltem, de sejtettem, hogy ez nem lesz elég.
- Van egy kazah harcos, aki pénzért verekszik. Állj ki ellene, és ha győzöl, ki tudod fizetni Bib Tati szolgálatait - mondta.
- Elővehetnem a pisztolyomat - ajánlottam neki egy másik megoldást, mire csak legyintett.
- Egy Bull Specialért hatszázat fizetek, de ha használni akarnád, ahhoz túl sok rejtett kamera és detektor van itt - mutatott körbe a falakat takaró zöld szőttesekre. - Az embereim darabokra vágnának, amit én nem szeretnék. Te jó üzletnek látszol - jelentette ki az öreg sokadszorra. Megadóan néztem körül. A füstgomolyok nem sok tanácsot adtak, és mivel másra nem is számíthattam, rábólintottam a dologra.
- Költözzön a szívedbe béke, öregapám, de ha átversz... - Nem folytattam tovább a mondatot, mert közbevágott.
- Az üzleti érdekek olyanok, mint a lant húrjai, különbözőek, mégis ugyanaz a zene szól rajtuk. Batula majd elkísér. Én addig itt várok rád, és a pénzre.
Bib Tati megnyomhatott egy gombot az asztal alatt, mert a sima képű, Rolex karórás fiú perceken belül megjelent.
- Gyere velem! - mondta, és megvárta, amíg feltápászkodom a párnáról.
- Hova is megyünk? - Ezt már az utcán kérdeztem tőle, amikor egyre távolabb kerültünk a Hercegtől. Mivel ezt a környéket nem ismertem, kezdtem attól tartani, hogy visszafelé már nehezebben találok.
- Egy nagy harci dzsuff-dzsuffra, amit ti, fehérek privát partinak hívtok. Ott fogsz verekedni.
- Batula, ne csinálj úgy, mintha sivatagi tevehajcsár lennél! - álltam meg egy pillanatra. - Az öreg a főnököd?
- Ő a nagyapám, idegen. Csak hetente háromszor dolgozom neki, különben iskolába járok. Egyszer majd átveszem az üzletet, ha elég ügyes vagyok - mondta a fiú, és rám villantotta harminckét gyöngyfogát. - Ne aggódj, ha győzöl, visszakísérlek, ha meg nem - vont vállat -, a mentők már ismerik a megfelelő címet.
- Remek, igazán megnyugtattál - közöltem vele. Beletörődtem a helyzetbe.
- Oda megyünk! - mutatott egy kisebb, hatemeletes házikóra, amelynek bejárata előtt egy ágaskodó, bamba pofájú oroszlán álldogált. Amikor odaértünk, már világosan ki tudtam venni, Leó nem azért ugrik, mert kedve van hozzá, hanem mert egy háromméteres, kőturbános alak éppen valagba szúrja egy lándzsával.
A kertet magas kőfal vette körül, de a pálmafák így is jócskán a falak fölé tornyosultak. A kapun belépve áthaladhattunk egy akusztikus függönyön, mert a kertben tomboló, a Herceg diszkózaját is megszégyenítő ricsajból odakintre egy hangjegy sem jutott.
Póznákra szerelt fáklyákból műláng lobogott, de néhányban a besült elektronika csak vöröses szikraesőt lövellt a magasba. A táncoló fényben lüktető árnyak kavarogtak, szólt a csörgődob és a sisirip-sisirip, erkeklige seni simarik.
- Buli van! - foglalta össze röviden Batula a látottakat. - Ez Zahirah úrnak, az ománi szultán unokaöccsének villája. Nagyon gazdag, és szereti a vért. Nála verekednek a harcosok. Te nem látszol igazán harcosnak - szögezte le, ahogy megálltunk egy pillanatra.
A szemem megakadt tizenkét lefátyolozott hastáncosnőn, akik serényen ropták egy emelvényen. Több volt körülöttük a fehér arc, mint az arab. A férfiak tapssal biztatták a hulló fátylak úrnőit, akik rendesen megdolgoztak a pénzükért. Csípőjük örvényleni látszott, kidomborodó hasuk pedig tengerszemen hullámzott a zenére. Egy diónyi rubin vonta magára pillantásomat, mely szilárdan ült az egyik táncosnő köldökében.
- Nem is vagyok az - feleltem végül Batula kérdésére határozottan. - A nagyapád, aki egy sivatagi rabló, bár nem szép dolog neked ezt mondani, túl sokat kér egy csekély információért.
A fiú csengő hangon felkacagott.

új apple laptop,új apple laptop olcsón,eladó új apple laptopok,új apple laptop rendelés,új apple laptop részletre,új apple laptop akció,olcsó új apple laptop ára,új apple laptopok olcsón
notebook apple
Apple MacBook PRO notebook / laptop
NB Apple MacBook PRO 13' C2D 2.4 4G 250 GT320M


 

 Idézet egy színvonalas alkotásból

- Hátrább az agyarakkal, kislány! Egyelőre egy csónakban evezünk. - Az asztalka felé néztem, majd vissza a nőre. - Maga is keres valamit, én is keresek valamit.
Eltettem a stukkert, és letelepedtem a másik fotelba.
- Nézze, kezdjük elölről a dolgot! A nevem Ross Quinlan...
- Linda Emerson, de ne várja, hogy kezet nyújtsak! - mondta már nem annyira dühösen. - Will sokat mesélt magáról...
- Remélem, csupa jót.
- Hazudott, mint mindig.
- Akkor maga tényleg ismeri - vontam vállat, mire Linda arcán átfutott egy halovány mosoly. Kezdett magára találni, de a feszültség még ott vibrált a babakék szempárban.
- Nem tudja, hol van Will? - kérdeztem. - Beszédem lenne vele.
- Nekem is. Ma reggel kellett volna találkoznunk, de nem is jelentkezett. Idejöttem, láttam hogy valaki betört, hát bejöttem megnézni, mi történt.
Szemrehányóan néztem rá.
- Most mit bámul így? Nem hisz nekem? - csattant fel megint.
- Nem szép hogy ennyire hülyének néz. - Felálltam, és az asztalhoz sétáltam. - Maga látja, hogy valaki felfeszítette az ajtót. Nem hívja a rendőrséget, hanem bejön, körül sem néz, hanem egyenesen ehhez az asztalhoz siet. Kockáztatva, hogy a harisnyája még jobban elszakad, letérdel elé, és imádkozik...
A szeme szikrákat szórt, de különben csendben maradt. Száját pengevékonyra összeszorította, és némán bámult rám.
- Rendben, akkor lássuk, mit keresett! - mondtam, és felemelve megfordítottam az asztalt. A lábak kúpos fejű csavarokkal voltak rögzítve, próbaképpen megmozgattam őket. A bal oldalon az egyik finoman kisiklott a menetből.
- No lám, ez egy pozitronkulcs! - örvendeztem, de amikor visszafordultam, hirtelen elment a jókedvem.
- Adja azt ide! - Linda mögöttem állt, a táskája kinyitva a földön, a kezében pedig egy aprócska pisztoly. - Ez egy Topáz energiafegyver, ha meghúzom a ravaszt, lyukakat éget magába!
- És mindezt hangtalanul teszi - mondtam elismerően, miközben zsebre vágtam a kulcsot. - Jó kis játékszer...
- A kulcsot! Adja ide! Ne jöjjön közelebb! - kiáltott fel, amikor feléje léptem. Megdermedtem. Linda arca eddig sem volt szép, de most egészen eltorzult a dühtől.
- Parancsoljon - mondtam halkan, majd elnéztem mellette, és felordítottam: - Üsd!
A dresszírozatlan reflexeknek engedelmeskedve Linda egy pillanatra hátranézett, és nekem csak erre a pillanatra volt szükségem. A bal kezem ostorszerűen kicsapódott, és felütötte a fegyvert. Beléptem a holttérbe, és jobbal akkora pofont kentem le neki, hogy belezuhant a fotelba. A stukker kiesett a kezéből, Linda Emerson pedig kábán rázogatta a fejét. Megvártam, amíg feltornázza magát, akkor megkapta a pofon párját, ballal.
Felvettem a fegyvert, és kiemeltem belőle az energiacellát. A konyhai jégtartóból zúzalékot öntöttem egy törlőkendőre, és visszamentem a nőhöz.
- Tegye a képére! - mondtam tömören, és a kezébe nyomtam a csomagot. - Feldagadt az arca.
- Maga egy állat! - nyöszörögte, és sírni kezdett. - Megütött!
- Értek a nők nyelvén. Mindig zord és kemény férfiakról fantáziálnak, a jó és kedves pasikat pedig nyálas buziknak tartják. Halljam a sztorit, de nem akarok link dumát! - ültem vissza a fotelba.
Linda sziszegve szorította feldagadt arcára a jeget.
- Maga vadállat! - ismételte meg, és kénytelen voltam megvárni, amíg abbahagyja a sírást. A táskájából zsebkendőt vett elő, és kifújta az orrát.
- Hardy küldte a kulcsért?
- Igen.
- Felhívta? Hol találkoznak?
- Üzenetet küldött - felelte halkan. - A Meridim szálló recepcióján kell leadnom a nevére.
- Mit nyit a kulcs? - Vörösre dörzsölt szemében beletörődés ült, de nem dőltem be neki. A nők fegyver nélkül is veszélyesek, a kisírt női szem pedig lekörözi még a Topáz energiafegyvert is. Mind a kettő apró lukakat éget az emberbe. Mindezt hangtalanul.
- Azt nem tudom. Hol... hol van Will, és mi ez az egész?
Felálltam, és leültem mellé a vastag karfára. Elhúzódott tőlem, egészen be a fotel sarkába.
- Linda, én nem akarok hazudni magának. Nem tudom, mibe keveredett Will, de tegnap megkért, hogy kísérjem el egy munkára, biztosítani. Egy fickóhoz mentünk, egészen ki a gyártelepekig. A házban leütött, és mire magamhoz tértem, már eltűnt. Egy háromszázhetvenezer dolláros csekk volt nála. Nem tudja, kinek dolgozott?
- Sejtelmem sincs - nyekegte olyan hangon, hogy már attól tartottam, megint bőgni kezd. - Azt mondja, hogy meglépett?
- Nem hiszem. Az iratai a kazettájában vannak, több ezer dollár társaságában. Ha el akart volna tűnni, egyiket sem hagyja itt.
- Nekem csak azt írta, hogy szüksége van a kulcsra... Pár napja azt mondta, ez az ő életbiztosítása... Will mindig azt hajtogatta, hogy maga az egyetlen barátja. Miért bántotta volna?
Elővettem a csavarnak álcázott kulcsot. Megvillantottam a szeme előtt.
- Ha megtudom, mit nyit, lehet, hogy arra is rájövök, mibe rángatott bele. Talán még segíthetek is. Mikor megy a kulcsért?
- Nem tudom - mondta, és oldalra fordulva rám nézett. Két vörös duzzanat volt az arcán, a jég gyenge kozmetikumnak bizonyult. - Csak annyit írt, hogy adjam le a recepción.
Leszálltam a karfáról, és a kezemet nyújtva segítettem neki felállni.
- Ne haragudjon, amiért fegyvert fogtam magára - folytatta. - Össze voltam zavarodva. Most maga is bocsánatot kérhet a pofonért.
Odadobtam neki a Topáz energiacelláját.
- Minden jót, Linda. Ha beszél vele, mondja meg neki, hogy levertem magán a haragomat.
Otthagytam, hadd hozza rendbe magát. Az arca tatarozása beletelhet vagy két napba.

7.

A kocsiban ülve felhívtam a Kremlt. Amikor bejelentkeztem, azonnal kapcsolták Tanyát.
- Minden rendben - célzott röviden a takarításra. - Majd köszönje meg Szásának és Koljának.
- Kolját nem ismerem, de látatlanban is övé a hálám. Mi van a másik dologgal?
- Maga tényleg nagyon türelmetlen. Ez nem valami jó tulajdonság egy nyomozónál, nem gondolja?
- Sikerült beszélnie a fotóssal? - Figyelmen kívül hagytam a csipkelődését. Rögtön váltott ő is.
- Igen. Igaza volt a forradással, tényleg prosti volt. Bailey emlékezett rá, még a nevére is.
- A neve és a címe is megvan? El sem hiszem!
- Ne akarjon mindent egyszerre! A nőt Debra Wingernek hívják, ha ugyan még életben van. Valamikor a Prince of Persia nevű helyen táncolt, aztán bekeményített, és egy év alatt több fütyit fogott, mint ajtókilincset.
Ezen el kellett mosolyodnom.
- Köszönöm - közöltem vele fülig érő szájjal. Remek! Fütyik és Perzsia Hercege, erre van nekem szükségem!
- Nincs mit - dobta vissza a labdát, majd hozzátette. - Nagy bajban van? Egyszer már visszautasította az apám segítségét. Nem kellett volna, és az az érzésem, hogy megint nyakig benne van...
- Nem akarom magukat ebbe belerángatni. Így is többet tettek, mint kellett volna.
- Tartozunk magának, függetlenül a szívességek számától - jelentette ki Tanya, ellentmondást nem tűrve. - Ha forró lesz a talaj, hozzánk jöjjön! Csak a vodkát hagyja otthon!
Ebben meg is egyeztünk, és bontottuk a vonalat.
A Herceg már harminc éve is az volt, ami: a keleti, arab negyed egyik leglátogatottabb lebuja. Épeszű fehér ember még a környékére sem merészkedik, hacsak nem akar egy tripperes Sheilát az ágyába, vagy egy fotonélezett handzsárt a hátába. A turisták imádták, az arabok pedig vallásosán rajongtak érte, mert azon kevés hely egyike volt a városban, ahol szúfik4 által megtisztított és megáldott alkoholt mértek.

4 iszlám misztikusok, akik Allahot nem a mecsetekben vagy a Koránban, hanem a természetben, a mindenhol jelenlévő igazságban keresik. A szúfik által megszentelt alkohol nyíltan fogyasztható a mohamedán vallásúak számára, kivéve természetesen az Iszlám Királyság területén.

apple laptop vásárlás olcsón,használt apple laptop vásárlás,apple laptop vásárlás olcsón,olcsó árak apple laptop vásárlás,apple laptop vásárlás akció,részletre új apple laptop vásárlás
 

Paraméterek, termékleírás - Apple MacBook Pro 15 Core i7 2.66GHz 4GB 500GB Z0J6000VB

Gyártó: Apple
Modell: MacBook Pro 15.4 Core i7 2.66GHz 4GB 500GB Z0J6000VB

Tulajdonságok:

• Platform: INTEL
• CPU: Intel Core 2 Duo T7700
• Sebesség: 2.4GHz
• RAM: 2GB
• Kijelző: 15.4"
• HDD: 250GB SATA
• ODD: DVD Super-Multi
• WLAN: 802.11n
• Kamera: van
• Bluetooth: van
• VGAN: VIDIA GeForce 9600M GT 256MB
• Portok: 2xUSB, 1xMiniDVI, 1xFirewire, 1xLAN
• Méret/Tömeg: 241 x 364 x 249 mm, 2.49kg
• Operációs rendszer: Mac OS X v10.5 Leopard
• DDR3-as RAM
• Magyar billentyűzet
• Precíziós alumínium unibody váz
• Vastagság: 2.41 cm
• Szélesség: 36.4 cm
• Mélység: 24.9 cm
• Tömeg: 2.49 kg
• Beépített sztereó hangszóró
• Beépített mikrofon (a bal hangszóró mellett)
• Kombinált optikai digitális/analóg bemenet (minijack)
• Kombinált optikai digitális/analóg kimenet (minijack)
• Az Apple mikrofonos szteró fülhallgatók támogatása
• Nagymértékben újrahasznosítható alumínium és üveg ház
• Higanymentes LED háttérvilágítású kijelző
• Arzénmentes üveg
• Brómozott égésgátlóktól mentes alaplap
• PVC-mentes belső vezetékek
• Megfelel az ENERGY STAR előírásoknak
• EPEAT Gold fokozat
• Mini DisplayPort
• Audio bemenet
• Audio kimenet
• ExpressCard/34 nyílás
• Kensington lakat rögzítőnyílás
• Támogatott felbontások: 1440x900 (natív), 1280x800, 1152x720, 1024x640 és 800x500 pixel 16:10 képarány mellett; 1024x768, 800x600, és 640x480 pixel 4:3 képarány mellett; 1024x768, 800x600, és 640x480 pixel 4:3 nyújtott képarány mellett; 720x480 pixel 3:2 képarány mellett; 720x480 pixel 3:2 nyújtott képarány mellett
• ibővített munkaasztal és videó-tükrözés: Kiterjesztett munkaasztal és videó-tükrözés: Párhuzamosan alkalmazható a teljes natív felbontás a saját kijelzőn és akár 2560x1600 pixel felbontás a külső kijelzőn, mindkettő több millió színnel.
• Cserélhető 50 wattórás lítium-polimer akkumulátor
• Hálózati feszültség: 100V-240V AC
• Frekvencia: 50Hz-60Hz
• Üzemeltetési hőmérséklet: 10°-35°C
• Tárolási hőmérséklet: -24°-45°C
• Relatív páratartalom: 0%-90% nem kicsapódó
• Maximális üzemeltetési magasság: 3000 m
• Maximális tárolási magasság: 4500 m
• Maximális szállítási magasság: 10 000 m

Így is ismerheted: MacBook Pro 15 Core i 7 2 66 GHz 4 GB 500 GB Z 0 J 6000 VB, MacBookPro15Corei7266GHz4GB500GBZ0J6000VB, MacBook Pro 15 Core i7 2.66GHz 4GB 500GB Z0J6000 VB

Idézet egy színvonalas alkotásból

- Ez a kép meglehet vagy harmincéves - jelentette ki Tanya, és az ölembe dobta az egyik fotó extraméretű nagyítását. - Valószínűleg egy régi képről lett átkopírozva a magáéra. Nézze meg az ágyat alaposabban! Bejelöltem...
Az összegyűrt ágytakarón jól kivehető volt egy ábra. A hotel emblémája, ahol a fotó készült.
- Utánanéztem, ez a régi Kék Virág szálloda lógója. Úgy harminc éve zárhatott be. Magát valaki nagyon átverte!
- Ebben eddig is biztos voltam, de most azt hiszem, lesz néhány kemény kérdésem az ügyvéd úrhoz - jelentettem ki dühösen. - És ahhoz a szeméthez is, aki leütött.
- Még egyetlen ötletem van, amivel talán tudok segíteni. Ismeri David Baileyt?
David Bailey. Töprengtem egy sort, aztán beugrott.
- A fotós? Hallottam már róla, de miért?
- Tíz éve már csak divat- és művészfotókkal dolgozik, most is van egy kiállítása a C2 galériában, de régen erotikus képeket készített. Minden valamirevaló szajha megfordult nála, önjelölt és nagyravágyó modellek, akiket aztán magába szívott a szexipar. Ha szerencséje van, talán ő tud valamit mondani. Hihetetlen alak, évtizedekre visszamenőleg képes felismerni a modelljeit.
- Meg tudja adni a címét? - Kikászálódtam a fotelból. Egy fejjel alacsonyabb volt nálam, és az elegáns, fekete kosztümben olyan törékenynek tűnt, mint egy kétezer éves porcelánváza.
- Természetesen, de magának nem fog beszélni. - Finom keze megérintette a karomat. - Majd én beszélek vele, és szólok, ha megtudok valamit.
- Nagyon hálás vagyok, amiért segít nekem - mondtam őszintén, és megértve, hogy az időm lejárt, távozóra vettem a figurát. Tanya gyengéden megsimogatta a Vor arcát.
- Apus, Mr. Quinlan el akar köszönni tőled...
Nem vagyok biztos benne, hogy Jurij Nyikolajevics Dolgurukij teljesen magához tért a gorbacsovi peresztrojkából, mert eres kezét az olasz filmekből ellesett mozdulattal nyújtotta felém. Inkább a másik utat választottam, Tanya Dolgurukij hófehér kacsóját illettem a csókkal.
Kifelé menet megint a személyzeti bejárót akartam használni, de már az előcsarnokban összeütköztem Szásával, a szőke orosszal. Kapóra jött.
- Ezt nem akartam Tanyának odaadni, megtennéd, hogy átadod a főnöknek, ha felébred?
A meglepett orosz kezébe nyomtam a hosszúkás műanyag tokot.
- Az a kés van benne, ami végzett Nyikolaj Dolgurukijjal - válaszoltam a fel nem tett kérdésre. Nem mintha Szása az a beszédes fajta lett volna. Szótlanul méregetett egy ideig, majd elmosolyodott.
- Értem. Szívességet szívességgel viszonzol, nem akarsz tartozni a Vornak. Tényleg okos ember vagy te, policáj! - Széles, tömpe ujjú kezét felém nyújtotta. Elköszöntünk.
Megkerestem a kocsimat, és sikerült a dzsipek közül úgy kiállnom, hogy nem húztam meg az oldalukat. A fedélzeti számítógép sértődötten hallgatott, mert nem voltam kíváncsi a leggazdaságosabb útvonalra.
Visszahajtottam az irodámhoz, de elkerülve a mélygarázsban való hasztalan parkolóvadászatot, inkább néhány háztömbbel odébb kerestem helyet a kocsinak. Jólesett gyalogolni, és kiszellőztetni a fejemből az orosz szuperhatalom gőzét. Az ég ragyogóan kék volt, és a házak között megint megszorult a meleg, de valahogy még ez is jólesett.
A West Castle azonban most sem tűnt hívogatóbbnak, mint máskor. A főbejárat lépcsőjén néhány környékbeli utcagyerek múlatta a semmit, de legfőképpen az időt. Ahogy elhaladtam mellettük, utánam fordultak, és magányos pillantásuk az előcsarnok végében álló gravoliftekig égette a hátamat. Gyerekek...
Furcsán összeszorult gyomorral nyomtam meg a száznegyedik gombját. A görcs kitartott az irodámig, de reméltem, hogy egy ital majd feloldja a szorítást. Pedig ma már nem akartam inni. Vagy inkább csak nem most.
Alig csuktam be magam mögött az ajtót, amikor a valahányadik érzékem vészjelzést küldött az agyamnak. Tulajdonképpen a szimatomról volt szó. Szó szerint furcsa szagot éreztem. Akármilyen zsibbadt is voltam, villámgyorsan előkaptam hónom alól a stukkert. A meleg ellenére fázni kezdtem. Karomon égnek álltak a szőrszálak, és ez többnyire akkor történik velem, ha véletlenül egy Mira Hawkins-regényadaptációra kapcsolok a holovízióban, vagy pedig...
A "vagy pedig" jött be.
A dolgozószobám padlóján egy ismeretlen férfi feküdt. Kék farmernadrágot viselt feszes, zöld zakóval, de ennél is rosszabb volt, hogy a mellkasából egy kés meredt ki. Letérdeltem mellé, de az ipse pulzusát mélytengeri szonárral sem lehetett volna megtalálni.
Visszavonhatatlanul halott volt.

6.

Vannak pillanatok az ember életében, amikor átértékel bizonyos dolgokat. Ahogyan ott meredeztem a hulla fölött, pontosan ilyen pillanat volt. Az agyam ledobta az ékszíjat, és az elszabadult kerekek veszettül pörögni kezdtek a fejemben.
A patkányarcú ismeretlen ajka felett kackiás bajusz pöndörödött. Az orra apró volt, szinte jelentéktelen momentum a viaszmaszkká merevedett arcon. Megszegve minden alapvető nyombiztosító szabályt, felvettem egy pár kesztyűt, és végigtapogattam a testét. A tárcája a nadrág zsebében volt. Fekete bőrből készült és egy arany ötszög ábrája díszítette. Kinyitottam, és megkerestem az igazolványát. Az azonosító csip mellett dombornyomással ott állt a neve és a címe.
- Örülök, hogy megismerhetem, Mr. Osborn! Az igaz, hogy szerettem volna magával beszélni, de nem ebben a megoldásban gondolkodtam.
Harold Osborn egykedvűen hallgatott. Az állítólagos zsaroló, aki Will Hardy szerint egy gazdag ember kislányát pumpolta. Vajon hány éves is lehet az a kislány? Ha a kép tényleg harminc évvel ezelőtt készült, akkor a húsos szőkeségnek már csókolommal köszönnek az iskolás gyerekek.
Ellenőriztem a biztonsági rendszert. Leszedtem a faldarabot, a konzol szerint a rendszer passzívban volt. Valaki kikapcsolta!
Lezökkentem az íróasztalom mögé. A kerekek tovább pörögtek az agyamban. Azzal jelenleg nem foglalkoztam, hogy Mr. Osborn hogyan került az irodám padlójára, mert jobban érdekelt, hogy mihez kezdjek a hullájával. A rendőröket nem hívhatom, másodpercek alatt kiderülne a Koch Beach-i látogatásom, és mire kimagyarázom magam egy előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság vádja alól, a szakállammal seperhetem fel a cellám mocskos betonpadlóját.
Elővettem a brandyspalackot. Tekertem egy duplát, csak úgy pucéran, jég nélkül. A kezem remegett, ahogy a számhoz emeltem a poharat. Előbb beszívtam a gőzét, aztán legurítottam az egészet a torkomon. Fél perccel később a pusztuló agysejtjeim előálltak egy kivitelezhető ötlettel. Egy hulla és egy újabb szívesség. Elővettem a lehallgatásbiztos kommunikátoromat, és egy számot tárcsáztam.
- Da?
- Ross Quinlan. Adja a főnököt! - Reméltem, hogy még emlékeznek az előbbi látogatásomra, és nem akadékoskodnak.
- Nem lehet, Mr. Quinlan, a Vor lepihent.
Nagyot sóhajtottam, de ez nem hatotta meg.
- A főnök alszik!
Átkozott Gorbacsov! Mindent tönkretett!
- Tanya ott van?
- Máris szólok neki, hogy keresi.
Igencsak jól feküdtem a Dolgurukij klán főhadiszállásán, mert alig szusszantam kettőt, Tanya hangja duruzsolt a fülembe.
- Mr. Quinlan, nincs egy kicsit korán? Mondtam, hogy jelentkezem, ha megtudok valamit. Egyébként köszönöm a kést, majd odaadom én az apámnak, ha már kialudta a látogatását.
A diplomatikusan, finoman megnyomott "én" egyértelművé tette, hogy nem tetszett neki a dolog.
- Tanya, megint szívességet kell kérnem az apjától. - Nem volt túl sok öröm abban, amit mondtam. Ha az ördöggel táncolsz, ritkán jutsz a mennyországba. De nem volt más választásom.
- Apám alszik, és nem tanácsos ilyenkor zavarni - válaszolta elutasítással a hangjában.
- Segítségre van szükségem, és nem kicsire. - A hullára néztem, nagyjából egy hetven magasnak saccoltam.
- Letörne a nyelve, ha tőlem kérne szívességet?
- Magának soha nem tudom viszonozni. Az apjának talán.
- Mondja, mire van szüksége! - hárította el a mentegetőzésemet.
- Takarítást kérnék az irodámba.
Aikon S10-es kommunikátoromat olyan szakavatott kéz bütykölte át, amelynek tulajdonosa már kilenc évet ült hasonló ezermesteri munkák elvégzéséért, de nem akartam a Központi Biztonsági Iroda kialvatlanságtól csipás szemű kódfejtőit feleslegesen kísérteni. Nem is kellett magyaráznom, hogy mire gondolok. Elakadt a hangja; már azt hittem, letette, olyan sokára szólalt meg.
- Rendben. Egy félóra múlva ott vannak. Jobb lenne, ha addigra maga már nagyon messze járna onnan.
- Semmit nem szeretnék szívesebben. Tulajdonképpen már nem is vagyok itt.
- Helyes. Mostantól nekem tartozik, Quinlan, ne felejtse el! Majd jelentkezem. - Tanya bontotta a vonalat. Szinte magam előtt láttam erőteljes, határozott mozdulatait, ahogy utasítást ad az embereinek. Mert hogy Szása meg a többiek engedelmeskednek neki, abban biztos voltam.
A széfből elővettem a szerszámos táskát és néhány tartaléktárat a Bullhoz, majd távoztam, magam mögött hagytam kopott irodámat a még kopottabb hullával.
Az utcagyerekek ugyanúgy a lépcsőn ültek, és ugyanúgy múlatták a semmit, mint amikor megjöttem. Az ég is ugyanolyan kék volt, de már nem tudtam örülni neki. Megkerestem a kocsimat, de amikor kinyitottam az ajtót, olyan forróság dőlt ki rajta, hogy nem volt kedvem beszállni. Szidtam magam, a makrancoskodó fedélzeti számítógépet és a sztochasztikusan működő termosztátot. Amikor végre átszellőzött az autó, és a komputer is képes volt a termosztátot működtetni, Big Hill felé vettem az irányt.
Los Angeles fuldoklott a csúcsforgalomtól, és az északi letérő annyira bedugult, hogy a légi irányítás kénytelen volt három, normálüzemben a charterjáratok számára fenntartott sávot is megnyitni. Az alattam mozgássérült csigaként araszoló járművek tömegéből alig látszott ki a város, mindent elleptek a gravokopterek és a lebegők. A Route 66 környéki toronyházak sziluettje és az Edmond tér zöldje csak pillanatokra villant ki, hogy aztán újra meg újra nyomuk vesszen a kavargó, színes forgatagban.
Hardy egy fehér, hatszintes házban húzta meg magát, közvetlenül egy holland tulipánkert mellett. Felvethette a pénz, mert ezen a környéken lakást bérelni egyet jelentett a jobb körökhöz tartozással.
A portás tányérsapkát és aranyozott parolit hordott, veszélyes volt és komoly, mint egy tüsszentés a pestisjárványkor.
- Hogy képzeli? Bejelentés nélkül nem mehet fel Mr. Hardy-hoz! - Zord arca és elutasító hangja csak ötven dollárért enyhült meg. Tüntetőleg elfordult, amint a lift felé sétáltam.
A negyediken megtaláltam a húszas ajtót. Eszembe jutott az éjszaka, hát ököllel kopogtattam be. Mivel ez nem hozott eredményt, lábbal is megismételtem. Hardy nem nyitott ajtót, hát úgy döntöttem, hogy kölcsönbetörés visszajár.
A masszív zárszerkezet alaposan megizzasztott. Kijöttem a gyakorlatból, és mire végeztem vele, a küszöb környéke tele volt fémforgáccsal. Visszarámoltam a kellékeket a táskába, és a művemet megtekintve elismeréssel adóztam a nálam hullahoppot játszó ismeretlennek. Bementem a lakásba, magam mögött óvatosan behajtottam, ami megmaradt az ajtóból.
Hardy négy szobában tengette napjait, bútorai újak voltak, még a por sem lepte be őket. Nekiálltam átkutatni a lakást. Módszeresen.
A hálószobában az ágy összetúrva, a mellette álló fiókos szekrényen egy félig üres whiskyspohár álldogált. Beledugtam az ujjamat, és lenyalogattam. A pia enyhén állott volt, másfél-két naposnak saccoltam. A pohár alatt jó néhány kör alakú lenyomat látszódott.
Nem úgy nézett ki, mintha a köpcös itthon járt volna mostanság. Gyakorló alkoholistaként tudtam, ha az éjszakai pohár nem is ürül ki reggelre, este újat készít be az ember.
A nappali négyemberesre méretezett bőrfoteljaival szemben a holotévé üresen kacsingatott. Memóriája szerint három napja volt utoljára bekapcsolva. Átkutattam a szekrényeket, végül egy borvörös zakó zsebéből egy nagyon ismerős elismervényt varázsoltam elő. Ilyet kaptam én is a Bullért, amikor meglátogattam a tiszteletreméltó Thorton Brice ügyvéd urat. A képzeletbeli jegyzettömbömre felvéstem néhány balhorgot, amit egy jogászi állkapocsra kell majd elhelyeznem.
Hardy iratai a kalaptartón voltak, egy egyszerű páncélkazettában. A táskámból elővett speciálkulcs belelágyult a zárba, és felvette a mintázatát. Elforgattam a kulcsot, és óvatosan felhajtottam a fedelet. Az ilyen kazetták néha trükkös meglepetéseket rejtegetnek, de ebben nem volt semmi varázs. Az igazolványok és azonosító kártyák vegyes összevisszaságban feküdtek az alján néhány vaskosabb bankjegyköteg társaságában. Visszazártam a kazettát, és a helyére tettem.
Zajt hallottam a nappaliból. A pisztoly mindenáron a kezembe akart ugrani, hát engedtem neki. Ha Will jött haza, úgyis szükség lesz rá...
A szőke nő halkan felsikkantott. A dohányzóasztal előtt térdelt, és abbahagyta a matatást.
- Segíthetek? - érdeklődtem meg udvariasan. Babakék szeme tágra nyílt, és hosszú körmű kezét a szája elé kapta.
- Maga kicsoda? - kérdezte vékony, remegő hangon.
Olyan szép lehettem, hogy a Bullra lehetett nézni, de rám nem.
- Ezt én is kérdezhetném magától, de ha betörök valahova, én nem kíváncsiskodom más rablók után.
- Nem én törtem be, hanem maga! - egyenesedett fel, még mindig a stukkert bámulva. Az első ijedség elmúltával kezdett átmenni támadásba. - Nekem kulcsom van a lakáshoz. Willhez jöttem, és láttam, hogy az ajtó fel van feszítve.
- Honnan ismeri? - érdeklődtem, és közben eltereltem az asztaltól. Fehér alapon fekete pettyes, térd alá érő szoknyát viselt, a hozzáillő kabátkával. Csillogó, neppharisnyás lába ezüst topánkában végződött, és ha nem éktelenkedik harisnyáján egy szakadás, kifogástalan látvány lett volna.
- Mit ácsorog ilyen árván? - kérdeztem, és a fotel felé intettem. - Üljön már le, az ég szerelmére, és válaszoljon!
- A barátnője vagyok, maga ostoba tuskó! - csattant fel dühösen. - Mit gondol, honnan van kulcsom? Azonnal takarodjon innen, vagy hívom a zsarukat! - A fotel öblös öle szinte magába nyelte. Térdét szorosan összezárva, apró táskáját a melléhez szorítva ült.
Elnevettem magam.

használt dell laptop,eladó használt dell laptop hírdetés,használt dell laptop olcsón,olcsó használt dell laptop részletre,használt dell laptop árak,használt dell laptop akció olcsón,használt dell laptopok,megkímélt,jó állapotú használt dell laptop
Dell Inspiron N7010  notebook / laptop

Idézet egy színvonalas alkotásból

3 Associazione Calcio Milán, 1899-ben alapított olasz futballcsapat. Egyesek szerint a világ legjobb klubcsapata volt a 20. és 21. században. 2098-ban csődbe ment, és a stadiont, valamint a játékosokat felvásárolta a Liverpool együttes tulajdonosa. 2099-től a kontinentális premier liga tagja.

Alacsony volt, legalább két fejjel alacsonyabb nálam. Szlávos, masszív pofacsontján megfeszült a bőr, és hideg, fekete szemével engem nézett. Már jóval hatvan fölött járt, elegánsan rövidre nyírt ősz hajával mégis impozáns látványt nyújtott. A testőrök ugrásra készen várakoztak, de eszembe sem jutott őrültséget elkövetni. Szása megállt mögöttem, és a pult mögötti hatalmas tükörben láttam, hogy válláról a kezébe csúszik a Kalasnyikov. A Vor hangja dallamos és lágy volt.
- Barátaim, aki még nem tudná, ez az ember egy átkozott zsaru.
Tisztelettel meghajoltam felé.
- Vor, köszönöm, hogy fogadott, és áldoz rám az idejéből.
Dolgurukij kilépett a testőrei közül, és lassan felém sétált.
- Vagy tizenöt évvel ezelőtt még az apám volt a család feje. Nehéz idők jártak, háborúban álltunk a Japán Sárkányokkal, akik át akarták venni az üzleteinket. Nyikolaj Dolgurukij ezt nem tűrhette, hát le akart számolni a jakuzákkal. Egy sárga, egy nindzsa azonban végzett vele, amikor nem voltam mellette, és nem tudtam őt megvédeni. Hogy is hívták? Nem jut eszembe a neve - nézett rám a Vor komoran.
- Tomura - válaszoltam, mire fekete szeme megenyhült.
- Igen. - Dolgurukij a testőrök felé fordulva folytatta. - Tomura elmenekült előlünk, és az embereivel elfoglalt egy repülőgépet. Japánba akart szökni, ahol már nem férhettünk volna hozzá, de a rendőrség különleges kommandója keresztülhúzta a számítását.
Az egyik fotelból női hang szólalt meg:
- És mi történt aztán? - A hang tulajdonosa, egy húsz év körüli, karcsú nő felemelkedett a fotelból, és odasétált a Vorhoz. Ahogy közelebb ért, rájöttem hogy tévedtem. Megfontolt mozgásából és tekintélyt parancsoló tartásából látszott, hogy már jócskán elmúlhatott harminc is.
- Az osztag betört a repülőgépbe, és végzett a mocskokkal. A ködgránátok füstjében a sárga patkány megpróbált kereket oldani, de a kommandó parancsnoka észrevette, és a nyomába eredt. Egyiküknél sem volt már fegyver, összecsaptak, és a nindzsa húzta a rövidebbet. A fiatal policáj eltörte a nyakát.
- Ha tudom, hogy nindzsa, inkább futni hagyom - jelentettem ki, de a keresztapa elengedte a füle mellett.
A nő engem nézett. A szeme zöld volt, mandulavágású. Ovális arcát fekete haj keretezte, kiemelve ívelt szemöldökét és domborodó pofacsontját. Fekete kosztümöt viselt, divatlapba illő eleganciával.
- Maga ölte meg a nagyapám gyilkosát? - kérdezte, lágy, olvadt mézzel a hangjában. Akcentussal beszélte az angolt, mintha nem itt nőtt volna fel.
Dolgurukij visszafordult felém és átölelte a vállam.
- Nemcsak hogy megölte, hanem a holttestet kocsiba rakta, és mivel ismerte a szokásainkat, átadta nekem. Ez a policáj nagyon okos ember volt, gondolt a jövőre, és tudta, hogy a Vor Zakonyje hálájára mindig számíthat. - Megragadta a karomat, és kétfelől arcon csókolt. - Sose felejtem el, testvér!
Aztán a nőhöz fordulva bemutatott.
- Tányecska, ez itt Ross Quinlan. Ő pedig az én szemem fénye, a kislányom.
A kislányt közelről már harmincötnek saccoltam, és az arcán átfutó fintorból arra következtettem, hogy nem tetszik neki a megnevezés.
Kezet nyújtott. Kézfeje finom volt, szinte törékeny.
- Tanya Dolgurukij. Köszönöm, amit a családomért tett. Nemcsak az apám hálájára számíthat, hanem az enyémre is - mondta komolyan, és amikor a szemembe nézett, elöntött egy rég érzett melegség.
- Ez már nagyon régen történt - jelentettem ki, és a szükségesnél pár másodperccel tovább tartottam fogva a kezét. Aztán, mint minden, ez is véget ért. - Ezt önnek hoztam! - adtam át Dolgurukijnak a hengeres csomagot. A testőrök merev pillantásától kisérve a Vor letépte a csomagolást, majd tele szájjal felnevetett.
- Maga semmit nem felejt el, Ross! Látod kislányom, a szocializmus már kétszáz éve halott, és a világmegváltó szándék eredményeit egy híján elmosta az idő.
Magasba emelte az üveget.
- Kétszáz éves Gorbacsov! A vodkák királya!
A testőrökben leengedett a feszültség. Mindenki nevetett, még Tanya is elmosolyodott. Fehér fogsora megcsillant a neolux égők fényében, és hegyes, rózsaszínű nyelvével megnyalta az ajkát.
- Apámnak van a világ legnagyobb vodkagyűjteménye, maga most homokot hozott a sivatagba.
- A szándék a fontos - vélekedtem, és a nő bólintott. Jurij Dolgurukij egy mozdulattal elküldte a testőröket.
- Hagyjatok magunkra bennünket! Mr. Quinlan régi barátja a családnak.
A katonák, mert biztos, hogy nem egyszerű izomemberek voltak, kimasíroztak a teremből. Tanya felült az egyik bárszékre, combján megfeszült a fekete szövetnadrág. Jurij Dolgurukij a vodkát méregette, majd megszólalt.
- Van egy régi orosz mondás, barátom: kovában a tűz, emberben a lélek nem látszik. Maga ennyi idő után meglátogat, ez nem lehet véletlen. Amikor bajba került, nem akarta, hogy segítsek. Nagy ostobaság volt, de tiszteletben tartottam a döntését. Most eljött, hát üljön le, és beszéljen!
- Igaza van, ez nem csak egy baráti látogatás - telepedtem le az egyik süppedős fotelba.
Dolgurukij állva maradt.
- Mi van mostanában magával? Azóta... Még mindig magányos farkast játszik?
- Van egy ügyem, és szükségem lenne a segítségére. Nem kerestem volna fel, ha látok más lehetőséget.
- Da. Maga soha nem akart viszonzást magának. Akkor is csak azért jött el hozzám, mert háború volt, és a rendőrségnek szüksége volt szövetségesre. - Intett. - Russo egyébként felhívott. Mondjon el mindent!
A Vor a bárhoz sétált, és poharakat vett elő. Kitekerte az üveg nyakát, és háromfelé öntött belőle. Megkaptam a poharamat, és rájuk köszöntöttem.
- Na zdarovje!
- Na zdarovje!
A vodka elégette a nyelőcsövem szöveteit, és könnyek gyűltek tőle a szemembe. A lány elegáns mozdulattal ürítette fenékig, azt hittem, menten lefordul a székről, de még csak össze sem rázkódott. Az öreg Dolgurukij még egyet töltött magának.
- Nem lenne jobb, ha...? - Tanyára néztem, de az apja megrázta a fejét.
- Az örökösöm, nincs titkom előtte.
Megadóan emeltem fel a kezem.
- Rendben. Kaptam két ügyet, amik már a kezdeteknél nem stimmeltek. Először felkeresett egy régi barátom, és megkért, hogy kibiceljek neki, amíg kifizet egy Harold Osborn nevű zsarolót, majd még aznap délután felhívott egy ügyvéd, aki azzal bízott meg, hogy találjak meg egy nőt, aki megmarkecolta a megbízóját. Mind a ketten ugyanarról a nőről mutattak fényképeket. A barátom sztorija szerint a nőt egy dzsigoló leitatta, és bekamerázott hotelszobába vitte, hogy a képekkel megzsarolja az apját. Amikor elmentünk az állítólagos zsarolóhoz, a barátom leütött és meglépett, én pedig fél délelőtt a helyi hekusokat szórakoztattam.
A Vor elgondolkodva hallgatott. Tanya lecsusszant a székről, és fekete szemét rám szegezve odasétált hozzánk. Kecsesen, dinamikusan mozgott, mint egy párduc.
- És miből gondolja, hogy az apám tud magának segíteni? - A hangja most éles volt és hideg.
- Nézze meg a képeket, és rájön! - nyomtam kezébe a Hardytól kapott 3D fotókat.
A Koch Beach-i kiruccanás után elővettem és gondosan átnyálaztam a képeket. Legelső alkalommal a brandytől homályos látással nem vettem észre, hogy valami nincs rendben velük.
- Nem értem, mire gondol - jelentette ki a nő, miután alaposan megszemlélte az enyhén pornográf jeleneteket, és átadta a képeket az apjának.
- Az arcát nézzék!
Fél perc múlva Tanya megszólalt.
- Ez a fehér vonal... Mintha egy vágás nyoma lenne az arcán, nem? Lehet, hogy csak a kép rossz, de úgy néz ki, mint egy hosszú heg.
Jurij Dolgurukij helyeslően felmorrant.
- Mintha megpengézték volna, és aztán megpróbálták a nyomát eltüntetni.
A pengézés bevett büntetés a luxusprostik világában. Elég, ha valaki nem számol el a pénzzel, vagy nem dolgozik elég keményen, máris behasítják az arcát. Elcsúfítva pedig mehet vissza az utcára, a részeg, hagymás kolbásztól bűzlő gravokamionosokat boldogítani.
- Tehát feltehető, hogy a nő a szakmában dolgozik. Ha pedig kurva, akkor maga az, aki segíthet nekem megtalálni, mert maga irányítja a szexipart a városban - néztem a keresztapára.
Felnevetett.
- Csak egy részében barátom, csak egy részében. Ha nekem dolgozik, akkor egyszerű a dolgunk, mert pontos nyilvántartásunk van a lányainkról, igaz, Tanya?
- Olyan régimódi vagy, apus! Nem tudom rászoktatni, hogy ne nyilvántartásnak nevezzen egy hatvanmillió dolláros informatikai rendszert - nézett rám a nő már mosolyogva. - Beletelik egy időbe, amíg átfuttatom a képeket a rendszeren.
- Átfuttatja?
- Pontosan. Elkérhetem? - mutatott a képekre, majd amikor megkapta őket, kisétált a teremből. Sokáig néztem utána. Fekete haja a vállát verdeste.
Az orosz keresztapa megköszörülte a torkát.
- Kislányként rengeteg baj volt vele, de ma már mozdulni sem tudnék nélküle. Igazi Dolgurukij, akinek az ereiben is vodka folyik. Öntörvényű és makacs, mint egy igazi Vor! - nevetett fel büszkén, majd olyat tett, amitől komolyan megrémültem.
Újratöltötte a poharamat.
- Na zdarovje, barátom!
Ittunk egymás egészségére, és a régi időkről beszélgettünk. Azokról az időkről, amikor a Stone-Middler törvény után a bandák és a nagyvállalatok újra felosztották egymás között a területeket. Kemény évek voltak, csak a legerősebbek maradtak meg. A többiek hullaházakban végezték, mint a Bannion és az Arakaga család tagjai. Andrew Moore, Los Angeles bárója végül megegyezett a klánokkal, és véget vetett a háborúnak. Az egységemet feloszlatták; volt, aki keresett magának egy újabb háborút, és volt, akit a háború talált meg, újra meg újra.
Egy órával és egy üveggel később Tanya visszatért. Igyekeztem nem kettőt látni belőle, de a Gorbacsov olyan, mint egy lórúgás a gyomorba: büdös és erőteljes. Amikor kapod, erőteljes, aztán büdös, amikor hánysz tőle.
- Látom, jól elszórakoztak - mutatott szundikáló apjára és a kiürült üvegre. - Öregszik. Régen az asztal alá itta volna, de a gyomorfekélye óta... Hát, senki nem lesz fiatalabb.
- Jutott valamire a képekkel?
- A rendszerben nem találtam semmit, de ezen nem is csodálkozom.
Nagy nehezen ülő helyzetbe tornáztam magam.
- Hogy érti?

 

olcsó dell laptop,dell laptop olcsón,dell laptop akció,új dell laptop olcsón,használt dell laptop olcsón,dell laptop ára olcsón,részletre dell laptop olcsón,dell laptop tipusok,dell laptopok



DELL Inspiron N5010 (R15) 15.6 HD. Intel Core i3-350M 2.26GHz. 2GB. 320GB. DVD-RW. 512MB ATI HD5470. DOS.


 

Idézet egy színvonalas alkotásból

- Egyetértek, maga sem tartozik ide. Nem értem, miért makacskodik. Köhögjön, és még haza is vitetem.
- Ön is tudja, hogy az égvilágon semmi köze ahhoz, mit keresek itt.
- Úgy gondolja? - kérdezte dühösen.
- Úgy. Mióta vigyáznak körzeti zsaruk a SysteMMatrix területére? A jardon még mindig nem hat számjegyű fizetéseket osztogatnak? Kellhet az a kis pótlás...
- Az elmúlt félévben megszaporodtak a lopások. Szállítmányok indulnak a semmibe, és a semmi végén nyomuk is vész. Nem szeretjük errefelé a gyanús idegeneket. Még véletlenül összekötjük a kellemest a hasznossal. Szorít az idő, és nekem elkövetőt kell találnom. Mit szólna hozzá, ha maga lenne az? Szívesen állna szövetségi bíróság előtt?
- Beleizzadna mire valamit is tudna bizonyítani. Még a végén azt mondanák, hogy szándékosan elnézett valamit, csak hogy a pénzénél maradjon.
- Spongyát rá, jó nagyot, hogy aláférjen maga is - legyintett a vak seriff. - Eldöntötte, hogy megjátssza a kemény figurát, mi? Akkor beszéljünk a fegyverekről! A Bullra van engedélye...
- A Colt nem az enyém, a földön találtam. Felvettem, mert hátha valaki más találja meg, és még a végén bűnt követ el vele...
Herbert megrázta a fejét.
- Barátom, ez a stukker nem hétköznapi jószág. Nem szerepel a nyilvántartásban, sőt még a gyártási jegyzékben sem. Ez a fegyver soha nem is került le a futószalagról. El tudja képzelni, mennyibe kerülhet egy azonosíthatatlan Velex Colt? Gondolja, hogy valaki csak úgy elhagyta?
- Itt minden megeshet, maga mondta, hogy ez nem egy átlagos körzet.
- Waters őrmester gyanús foltot talált a fegyver markolatán. Megvizsgáltatta a laborral, és kiderült, hogy vér. A magáé. - A seriff csontos keze idegesen dobolt az asztalon. - Erre is tud valami ésszerű magyarázatot mondani?
- Sejtelmem sincs, hogyan került oda - feleltem. - Az is megeshet, hogy Waters őrmester kezéről. Tudja, véletlenül megbotlottam, és nekiestem a protonvetőjének. Szerencsére a fegyvernek nem esett baja.
- Maga nagyon tréfás kedvében van - közölte a seriff fahangon. - Bevitethetem egy hangszigetelt szobába, ahol a fiúk elszórakoznak magával. - Az arcomra kiülő vigyortól ideges lett, és felpattant. - Az is ennyire mulatságos lenne? - ordította.
- Seriff, maga ezt nem fogja megtenni - közöltem vele kedvesen.
- Ugyan miért ne tenném?
- Mert halvány sejtelme nincs arról, hogy nem áll-e mögöttem egy olyan ember, aki miatt megütné a bokáját. Magának semmi szüksége arra, hogy elkezdjenek szaglászni a körzetben, és megkapargassák a pénzügyeiket.
- Rendben, nagyokos. Árulja el, hogy áll-e maga mögött valaki, akitől félnem kellene! Van, aki jótáll magáért?
Eszembe jutott, hogy ki dobhat nekem mentőövet.
- Dan Adams, a Központi Ügyészségi Iroda főnyomozója.
A lerohanó taktika nekem kedvezett, mert Herbert arcán elmélyültek a ráncok.
- Geoffrey! Hozza be Mr. Quinlan személyes holmiját! - A seriff hangja kedvetlenné vált. - Utálom, ha az Ügyészség mindentudói beleavatkoznak a dolgomba. Ülnek a csicsás irodáikban, nyomogatják a flancos termináljaikat, délben étterembe járnak ebédelni, és azt hiszik, hogy mindent jobban tudnak!
Hamarosan a kezemben volt a kommunikátorom. A Bull kékacél csövét kapargattam a körmömmel, és harminc másodperc múlva Dan belerecsegett a vonalba.
- Adams.
- Quinlan. Jó vagyok még maguknál? - Ez nagy kérdés volt, amelyhez képest Hamleté csak belépő a duplanullás holokvíz-showba.
Dan Adams basszusa még keményebb lett, ha ugyan van valami, ami egy gyémánttal keresztezett titán fúróhegynél is keményebb.
- Banki hitelhez kell?
- Egy markos vidéki seriff szorongatja a tökömet. - A vidéki szót nagyon megnyomtam.
- Adja át neki! - Dan hangjába a külsős dekásokat lenéző él költözött. - Majd elrendezem vele, ne aggódjon! Megmondom, hogy maga jó fiú, a mi oldalunkról.
A seriff kezébe nyomtam a kommunikátort.
- Magát kéri.
Herbert átvette, és pulykakakasként felszívta magát.
- Herbert seriff vagyok, a Koch Beach-i körzetből. - Aztán persze percekig csak hallgatni tudott, és a feje egyre vörösebbé vált. Amíg a letolást hallgatta, szép komótosan elpakoltam a holmimat. Végül a seriff szárazon csak annyit mondott: - Rendben, megértettem. - Dühösen bontotta a vonalat, és úgy fújtatott, mint egy elefánt.
- Na, Dan jótállt értem? - kedélyeskedtem, és cigaretta után kotorásztam a zsebemben. Hasztalanul.
- Takarodjon a körzetemből! Maga egy tüske a köröm alatt. Belenyúltam, fáj és elgennyesedik, ha nem húzom ki. Ha még egyszer idetolja a képét, nem ússza meg ennyivel!
Azzal a gondolattal csaptam rá az ajtót, hogy a seriff vak, és az igazság is vak, tehát...

5.

Egy gyors otthoni zuhanyozás következett, és néhány holohívás, amelyek során elpazaroltam jó pár dollárt a kreditkártyámról, természetesen eredménytelenül.
Ha Los Angeles bugyraiban nyoma vész egy masszív idomokkal bíró fiatal nőnek, az ember tudja, hol keresse először. Minden általánosítás hiba, beleértve ezt is, de a széfemben elfekvő fotók alapján Debra nem az a szűzies fajta, akit a templomok környékén talál meg az ember.
A szexipar minden nőszervezeti törekvés ellenére is burjánzik, a lányoknak külön szexervezeti képviseletük van a szórakoztató bizniszben. Hát ezeket a képviseleteket hívogattam végig, mint mondtam: eredménytelenül. Átküldtem néhány képet a megfelelő embereknek, de lepattintottak magukról. Amikor megelégeltem a pazarlást, elővettem a jobbik eszemet. Ezt egy kódolt fájlban tartottam a számítógépemen.
Ha az ember ebben a szakmában dolgozik, előbb-utóbb szert tesz azokra a kapcsolatokra, amik nélkül lehetetlen elboldogulni a városban. Nem vagyok büszke rá, de ha éjjel kettőkor valaki felhív azzal, hogy egy százkilencven centi magas, hárommellű spanyol nőt akar, aki eljátssza neki a Varázsfuvolát, hát tudom, kit kell felcsörögni.
Russo Valdez, az egyik lebuj menedzsere - ez a strici kultúrsznob megfelelője - végül bemondott egy nevet azzal, hogy nála érdemes lenne körülszaglásznom. Russo volt a nyolcadik, akit felhívtam, de az első, aki mondott is valami értelmeset. Nem örültem a kapott névnek, egy volt a múltból, amit szerettem volna elfelejteni, de nem maradt sok választásom. Pontosan négy. Ezek közül viszont csak azt az egyet ismertem, akit Russo megemlített.
- Jobban teszed, ha nála kezded. Kérdezősködhetsz a területén, de visszajut hozzá, és tudod, hogy aki sokat kíváncsiskodik, az egyáltalán nem öregszik meg. Ha egyenesen tőle kérdezel, legfeljebb elküld a fenébe. Bár azt beszélik, hogy így vagytok egymással...
Russónak sejtelme sem volt arról, hogy vagyunk egymással. Vele viszont jóban voltam, így nem küldtem el a fenébe.
Mindezek után a nyakamba vettem a várost, és felkerestem a Russo által tanácsolt embert. Már a környék sem volt akármi.
A masszív, vörös épület még az orosz negyedben is hírhedten nehéz helynek számított. Az Energiaháború idején rommá lett moszkvai palota darabjaiból épült Kreml kaszinó nem tartozott az úri szórakoztató centrumok közé, de nem is az orosz rulett vagy a pirog vonzott ide.
A Kreml és a Vörös tér környéke a Vor Zakonyje, a legkeményebb orosz keresztapa, Jurij Nyikolajevics Dolgurukij tulajdona volt, ő felügyelte többek között a prostitúciót is Los Angeles északi részén.
A kocsimat bepasszíroztam két hatalmas gravodzsip közé. Kivettem a kesztyűtartóból a hengeres csomagot és az átlátszatlan műanyag tokot, majd az egyik oldalbejárathoz mentem. Ügyet sem vetettem a BELÉPÉS CSAK SZEMÉLYZETNEK táblára, bár az ilyen helyeken nem árt a figyelmeztetést komolyan venni. Beléptem a hűvös folyosóra. A légkondicionáló teljes erővel működött, másodpercek alatt borzongani kezdtem a hidegtől.
- Eltévedtél, tovaris? - A megtermett, szőke, pirospozsgás őr mintha a semmiből köszönt volna rám. A hangja harangmélyen kondult, és a kezében egy Kalasnyikov protongéppisztolyt tartott, látszólag céltalanul himbálva. A tovaris szó elég pejoratív hangzású volt: nem nézett ki belőlem sokat.
- Ross Quinlan vagyok és a Vorhoz jöttem - jelentettem ki határozottan, szememet a Kalasnyikov csövére szegezve.
Az orosz felnevetett, minden vidámság nélkül.
- A főnök nem fogad látogatót, pláne nem olyat, aki nem a főbejáraton érkezik Ez nem a cári balett, tovaris!
Kár, mert elképzeltem a fickót talpig tüllben.
- Csak mondja meg neki, hogy Ross Quinlan szeretne vele beszélni!
- Milyen ügyben?
- Magán!
- Zsaru vagy? - hörögte dühösen a orosz, és megemelkedett kezében a fegyver.
- Magán. - Elmosolyodtam. A folyosó végén elhelyezett biztonsági kamerák lassan elfordultak, teljes látószögükbe fogva bennünket. A Kreml személyzete nagyjából most kaphatta meg a vészjelzést, és ha arra gondoltam, hogy hatvan-hetven állig felfegyverzett vorzenye áll miattam készültségben, hát nevetnem kellett.
Az őr nagyon ideges lett.
- Kin szórakozik ilyen jól?!
- Magán.
Nem tudom mivé fajult volna a dolog, ha a fali hangszórókból nem dördül közénk egy hang.
- Szása, kísérd Mr. Quinlant a Brezsnyev Terembe! Mr. Dolgurukij fogadja őt.
Az őr elmormolt egy félperces káromkodást, majd vállára vetette a Kalasnyikovot, és intett, hogy kövessem. A folyosó egy rozsdamentes, kétszárnyú ajtóban végződött. Szása kilökte, és udvariasan megtartotta, amíg besiklottam mögötte. A raktárban voltunk, hegymagas tornyokban álltak a piás ládák és a szardíniás raklapok. Ahogy elhaladtunk az egyik halom mellett, enyhén rothadó káposztaszag csapta meg az orromat.
- Még mindig itt főzik a legjobb borscsot a városban? - kérdeztem meg a kísérőmtől, csak hogy megtörjem a mogorva hallgatást.
- Da - felelte, és nem fűzött további kommentárt a dologhoz. Az előcsarnok aranyfényű padlózata nedves volt, csak nemrég moshatták föl. A csarnok belső terét kialakító építész AC Milán -szurkoló3 lehetett, a vörös márvány és a fekete tikfa együttese egész különös hatást keltett. A falakon a moszkvai Kremlből megmentett képek lógtak, de a pompa összességében mértéktartó volt.
- Erre! - mutatott Szása az egyik nehéz, tömör fából egyben kifaragott ajtó felé. Bementünk. A terem végében hatalmas bárpult, oldalt pedig vörös bársonnyal bevont fotelok sorakoztak. A mennyezetről óriási kristálycsillár lógott, amiből ezernyi neoluxégő világította meg a falakat díszítő freskókat.
A bárpult mellett, a testőrök gyűrűjében ott állt Jurij Nyikolajevics Dolgurukij, a Vor Zakonyje, Los Angeles egyik leghatalmasabb keresztapája.

notebook laptop lízing akció,notebook laptop lízing azonnal,karácsonyi notebook laptop lízing részletre,notebook laptop lízing árak,notebook laptop

Acer Aspire One D250-0Bk

Processzor típus    Intel® Atom processzor N270
Processzor frekvencia    1600 MHz
Memória mérete    1024 MB
Memória típusa    DDR2 667MHz
Merevlemez mérete    160 GB
Merevlemez sebessége    5400 rpm
Optikai meghajtó    opció
Floppy    opció (külső USB)
Kijelző méret    10.00 inch
Kijelző felbontás    WSVGA (1024x600) LED
Videókártya típusa    Intel 945GM IGP
Videókártya mérete    max. 64 MB
Hangkártya    High
Hálózati kártya    10/100Mbps
WLAN kártya    Acer InviLink 802.11b/g
Modem    56Kbps
Portok    3xUSB 2.0, VGA
Kártyaolvasó    SD, MS, MS Pro, XD
Akkumulátor    4400 cella
Méret    258 x 184 x 25 mm
Tömeg    1.27 Kg
Billentyűzet    magyar
Szoftver    Windows XP Home magyar
Garancia    1 év
Garancia-kiterjesztés(ek)     + 1 év garancia kiterj. Silver (1-2 évre) Ajándék táska és egér 14,178,- Ft + ÁFA (bruttó 17,722,- Ft)
 + 2 év garancia kiterj. gold(1-3 évre) Ajándék táska és egér 19,278,- Ft + ÁFA (bruttó 24,097,- Ft)
 + 2 év garancia kiterj. Platinum(1-3 évre) - Vétlen baleseti kárt is fedezi Ajándék táska és egér 25,398,- Ft + ÁFA (bruttó 31,747,- Ft)
Extrák    Webcamera

Idézet egy színvonalas alkotásból
 
- Mi a fenét keres itt? Ez magánterület! Nincs engedélye, hogy itt tartózkodjon! Hol a kocsija?
- Koch Beach közigazgatásilag Los Angeleshez tartozik - jelentettem ki határozottan.
- Csak hiszi, nagyokos! Semmi keresnivalója errefelé, ez a terület a SysteMMatrix vállalat tulajdona.
- Akkor megtudhatnám, hogy miért járőrözik itt a kerületi seriffiroda rohamkocsija?
A nekiszegezett kérdést a protonvető csövével válaszolta meg. Megint letérdeltem, és kábán rázogattam a fejem.
- Nagyon okosnak hiszi magát? - üvöltötte Waters az arcomba, amikor nagy nehezen feltornáztam magam.
Nem válaszoltam, tudtam, hogy ha tovább feszítem a húrt, komolyan bajom eshet.
- Tegyétek be a kocsiba, majd a seriff elintézi! - dobott rám a parancsnok egy elektromos béklyót. A kezem és a lábam rögtön megbénult. Megint összecsuklottam, és átvettem a vezetést Hardy stukkere előtt.
Felrángattak, és bedobtak a hátsó üléssor mögé, az őrizeteseknek kialakított párnázott térbe.
- Vissza a kapitányságra!
Szótlanul telt el félóra. Csak a motorok dübörgése hallatszott, az is tompán. Amikor végre nagyot zökkenve megálltunk, kiemeltek a kocsiból, és talpra állítottak.
- Megszüntetem a béklyót!
Az őrmester babrált valamit az övén, mire visszatért az élet a lábamba. Felszisszentem; olyan fájdalom hasított a térdembe, hogy a falat kapartam volna.
- Na, nyomás, nagyokos, majd a zárkában nyalogathatja a sebeit! - A járőr parancsnoka, az őszes hajú, elnagyolt arcvonású helyettes seriff meglökött előre. - Induljon már, a szentségit magának! Azt akarja, hogy könyörögjek?
- Mi alapján tartanak fogva? - kérdeztem tőle, de közben sántikálva megindultam.
- Majd kitaláljuk, a seriff csak kilenc körül ér be - jelentette ki a kapó, és szilvakék szemében annyi rosszindulat bujkált, hogy inkább befogtam a számat.
Áthaladtunk egy udvaron, ahol szabályos sorokban parkoltak a bevetésre váró járművek. Lelökdöstek egy lépcsőn, és a pincében megcsapott a zárkaszag.
Minden helynek, ahol embereket tartanak fogva, ugyanolyan atmoszférája van. Verejték, vizelet, kávé és fertőtlenítő szaga keveredik össze nyomorúságos ájert alkotva. A technika haladhat előre, de a fogdák berendezése mit sem változik: egy összeszart klozet, tetves pokróccal letakart priccs, és az elítélt. Ennyi kell egy funkcionálisan jól működő zárkához.
- Ne mondja, hogy rosszul bánunk magával! - kedélyeskedett a foglár, amikor beadta a kávéból és kétszersültből álló reggelit.
- Egész kényelmesen van, nem igaz?
- Mint ha otthon lennék, még talán nagyobb is az alapterület - feleltem neki, és hálás mosolyt varázsoltam az arcomra.
A szürke overallos fazonnak több sem kellett, már halálra unhatta magát.
- George Howell vagyok, én felelek magáért, amíg itt van. Miért hozták be a fiúk?
- Maga vett át, jobban kellene tudnia, mint nekem. Nem kérdezte meg tőlük? - kérdeztem vissza, csak hogy jobban teljen az idő.
- Annyira nem érdekelt.
- Ez van! - Legyintettem lemondóan. - Rajtam kívül senkit sem érdekel. Maga itt lakik valahol?
A foglár hosszúkás arcában keresztbeállt és tikkelni kezdett a szeme.
- Vagy húsz éve költöztem a városba, de akkor még nem ilyen volt. Mindenhol parkok és játszóterek, igazi paradicsom a magamfajta melósnak. Aztán jöttek a cégek, és a város megszűnt létezni.
- Nem ismer egy Harold Osborn nevű tagot véletlenül? A kerítéstől pár lépésre lakik, egy zsákutcában.
- Maga a barátja talán? - A fickó arcáról lehervadt a mosoly. Elhátrált a rácstól, mintha támadástól tartana, és közben kétszer is keresztet vetett.
Felemeltem a kezem, és tenyérrel feléje mutattam a megadás jelét.
- Nem vagyok a barátja, csak egy üzleti ügyet kellett volna elintéznem vele.
Nem nagyon akarta elhinni.
- Kilenc körül megjön a seriff, majd vele beszélget. Nekem sok dolgom van, ki kell sepernem az üres zárkákat - jelentette ki tartózkodva, és otthagyott.
Leheveredtem a priccsre, és igyekeztem nem gondolni a benne hemzsegő tervekre.
Elaludhattam; fél tízkor arra ébredtem, hogy valaki egy vascsővel xilofonozik a rácsokon. Nem valaki volt, hanem egy ismeretlen, egyenruhás zsaru, és nem vascső, hanem egy Police Special elektromos bunkó. Ahogy a sokkoló a rácshoz ért, kékes szikrák pattogtak elő belőle.
- Csipkerózsika, Herbert seriff szeretettel látja egy barátságos hangvételű beszélgetésre. A jó seriff nagyon szeret városi magán-kopókkal társalogni, a kedvenc időtöltése, hogy ízekre tépje a magafajta patkányt.
Felkeltem a priccsről.
- Akkor ne várassuk meg ezt a drága embert! Reggelizett már, vagy előtte kíván elfogyasztani?
- Nem lesz ilyen vicces kedvében, mire végeznek! - bizonygatta dühödt arccal az egyenruhás, és átkísért az irodába.
Herbert seriff szentélyében a zárkám puritánságát láttam viszont - kivéve az összeszart klozetot. A szélesen terpeszkedő íróasztalon egy SecTerm készülék képviselte a modern technikát. A kopott huzatú forgószékből egy vékony, kampós orrú, szikár ötvenes férfi nézett velem farkasszemet. Kifejezéstelen pillantása előtt önkéntelenül meghajoltam. Nem volt ebben a tekintetben érzelemnek a leghalványabb nyoma sem.
- Előállítottam - közölte kísérőm a seriffel.
- Tűnjön el, Geoffrey! - csattant rá Herbert, és az íróasztala előtt magányoskodó székre mutatott. Legközelebb már hozzám szólt. - Tegye le magát, és köhögjön!
Néhány másodpercig a seriff csontos és ráncok szabdalta arcát néztem, aztán a szeme magasságába emeltem a kezem. A jéghideg szempár ugyanarra a pontra meredt, mint eddig. A seriff vak volt, de nem hülye.
- Eltöröm a kezét, ha nem viszi az arcom elől! Mentális kapcsolatban vagyok a biztonsági rendszerrel, mindent látok, ami az irodámban és a körzetemben történik. Terítsen! Nincs időm a városi magánhekusok lelkét ápolni. Most küldtem ki négy osztagot egy zendülés helyszínére. Pontosan tíz percem van magára, pakoljon ki szépen, mi a nyavalyát kóborolt hajnalban a kerítés körül?
- Nem értem, miért zavarja ez magukat annyira. Amíg nem megyek be az ipari területre, nem tartozik ez sem a körzeti, sem az állami dekásokra.
- Megnehezíti a dolgomat. - Herbert seriff zongorázni kezdett a terminálon. - Ez egy speciális körzet, itt nem érvényesek a szokásos szabályok. Százmilliárd dollár értékű áru és technológia lapul a kerítések mögött, a város maradékában pedig egyre több a bajkeverő. Árnyemberek, seftelők, csempészek, szerencsétlen polgári lakosok. Mind-mind a CBI és a közigazgatás árgus szemének vakfoltjában. Itt aztán könnyen nyoma vész az embernek, főleg ha olyan priusza van, mint magának. Csodálom, hogy egyáltalán engedélyhez jutott.
- A múltam nem tartozik ide.
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo