laptop akció,akciós laptopok olcsón,laptop akció részletre,laptop akció árkedvezmény,laptop akció használt,új laptop akció,olcsó laptop akció árak,laptop akció részletfizetéssel

HP Compaq 615 WD661ES

Paraméterek, termékleírás - HP Compaq 615 WD661ES
Optikai meghajtó     DVD Super Multi
Hangkártya     Van
Súly     2.49 kg
Processzor
Processzor típusa     AMD Athlon 64 X2
Processzor órajel     2.1 GHz
L2 cache mérete     1 MB
Memória
Memória mérete     2 GB
Memória típusa     DDR2
Kijelző
Kijelző mérete     15.6"
Kijelző felbontása     1366 x 768
Videókártya típusa     Integrált
Merevlemez
Merevlemez típusa     HDD
Merevlemez kapacitása     320 GB
Merevlemez fordulatszáma     5400 rpm
Adatátvitel
Infraport     Nincs
Bluetooth     Nincs
Wlan     Van
Modem     Van
Csatlakozók
USB portok száma     3
Firewire     Nincs
Monitor kimenet     VGA (D-SUB)
DVI port     Nincs
HDMI kimenet     Nincs
S-Video     Nincs
Fülhallgató kimenet     Van
Mikrofon bemenet     Van
Express Card     Van
Soros port     Nincs
Támogatott memóriakártyák
SD     Van
MMC     Van
Memory Stick     Nincs
Memory Stick Pro     Nincs
xD     Nincs
Webkamera
Webkamera felbontása     2
Akkumulátor
Akkumulátor cellaszáma     6


 Tulajdonságok:

    * Kijelző méret: 15,6"
    * Kijelző típusa: WXGA
    * Kijelző felbontás: 1366x768 pixel
    * Processzor típus: AMD Athlon64 X2 QL-65
    * Processzor frekvencia: 2,1 GHz
    * Processzor L2 cache méret: 1 MB
    * Processzor FSB frekvencia: 3600 MHz
    * Chipkészlet gyártó: AMD
    * Chipkészlet modell: RS780MN
    * Memória méret: 2 GB
    * Memória frekvencia: 667 MHz
    * Memória max. bővíthetőség: 4 GB
    * Memóriahelyek száma: 2 db
    * Memóriamodul: DDR2
    * Merevlemez kapacitás: 320 GB
    * Merevlemez sebesség: 5400 RPM
    * Optikai meghajtó: SuperMulti
    * Grafikus vezérlő gyártó: ATI
    * Grafikus vezérlő modell: Radeon HD3200
    * Grafikus vezérlő memória: 256 MB
    * Kártyaolvasó: 3in1
    * Billentyűzet nyelv: HU
    * Operációs rendszer: nincs
    * Operációs rendszer kompatibilitás: Windows 7, Windows Vista
    * Audio csatlakozók: fülhallgató kimenet, mikrofon bemenet
    * Csatlakozók: 3xUSB, Express Card, LAN, VGA
    * Akkumulátor típus: Li-ion
    * Akkumulátor cellaszám: 6
    * Akkumulátor teljesítmény: 4400mAh
    * Hálózat: 10/100 LAN, 56k modem, WLAN
    * Méret (HxMxSz): 37,18 x 25,43 x 3,20 (elöl) cm
    * Súly: 2,5 kg
    * Tartozékok: hálózati adapter
    * Extrák: beépített webkamera


Áttekintés

Szabad mozgás kedvező áron: a kétségtelenül meggyőző árú AMD Business Class megoldások, a 15,6"-es HD képernyő, a 2 megapixeles webkamera és a Wi-Fi tanúsítvánnyal rendelkező WLAN-opciók kivételes üzleti értéket nyújtanak.

Jellemzők

Többet nyújt, mint ami várható: az új 15,6"-es képátlójú, LED-es háttér-világítású HD 1 kijelző jobb fényerőt, kontrasztot és képtisztaságot eredményez a noteszgép képernyőjén, így a képek élénkebbnek hatnak.

Mindig kapcsolatban: a beépített 2 megapixeles webkamerának, a beépített mikrofonnak és a Wi-Fi tanúsítvánnyal rendelkező WLAN funkciónak 3 köszönhetően nem szükséges további hardverek vagy szoftverek beszerzése vagy szállítása 2 a videokonferenciához és egyéb multimédiás tartalmakhoz.

Középpontban az üzlet: a Compaq 615 a DriveGuard nevű biztonságos merevlemez-rögzítési módot alkalmazza, amely segít mérsékelni a merevlemez rázkódását, így a fontos adatok jobb védelemben részesülnek.

Megújuló erő: A gyorstöltő technológia 4 a noteszgép akkumulátorát 90 percen belül 90%-os szintre tölti a munka mielőbbi folytatása érdekében.

Idézet egy színvonalas alkotásból
 

Az automata járdán lecsorogtam a szerelvényekig, és bepréseltem magam az egyik távolsági járatba. Fokhagyma-, dohány- és izzadságszag keveredett a sokféle parfümmel és dezodorral, egészen elsöprő illatelegyet alkotva. Az erotikus élményt csak fokozta a találgatás: vajon mi nyomódik belém hátulról, egy aktatáska sarka, vagy más kemény dolog?
A metró az új pályaszakaszon felgyorsított, és az antigravitációs kiegyenlítők bekapcsolása után a hangsebességet megközelítve száguldani kezdett. Los Angelesben ez nem megy másképpen, a több városból összeolvadt szuper-metropolisz határa már Mexikóig húzódik, magába foglalva egész Dél-Kaliforniát.
Negyvenhét perc alatt értem át az egykori San Diego területére, amit ma is mindenki következetesen a régi nevén hív. Az ember már csak ilyen: évszázados berögződéseket nehezen levetkőző majom, akinek édes mindegy, hogy Los Angeles mekkorára nőtt az elmúlt százharminc évben. San Diego az San Diego marad, mint ahogy Santa Barbarát és Newport Beachet sem hívja senki körzet X-nek vagy körzet Y-nak.
A Balboa park északi részén rengeteg turista őgyelgett, akik nem tudtak betelni az állatkert és a parkosított terület látványával. Olyan volt ez a környék, mint egy oázis az acél és üveg sivatagban. Ennyi zöldet utoljára a hűtőmben láttam.
A Brice, Solomon és Pearson irodái alig néhány percre a parktól, a Hetedik és Nyolcadik utca sarkán álló harmincemeletes palotában bújtak meg. A metrón volt időm elgondolkodni, hogy egy ilyen nagymenő cég miért egy mezítlábas priváthekust csörög fel, amikor nagyobbnál nagyobb nyomozószolgálatok is a rendelkezésére állnak, de a kérdésre nem tudtam válaszolni.
A recepciós pult mögött egy vonzó, vajszínű kosztümbe bújt szőkeség mosolygott rám annak ellenére, hogy gyűrött voltam, akár egy kiolvasott sportújság.
- Üdvözlöm, Ross Quinlan vagyok, és Mr. Brice-hoz jöttem. - Egyből a tárgyra tértem, ahogy átjutottam a hatalmas, aranyozott forgóajtón.
- Azonnal megnézem az előjegyzést, Mr. Quinlan. - Zongorázni kezdett a pult mögötti számítógépen. Gusztusos volt, mint egy hamvas barack, és mosolya mögött csaknem ugyanannyi közöny bujkált. - Meg is van, uram, azonnal felszólok, és lejönnek önért - csicseregte, majd a szájához emelt egy mikrofont. - Recepció vagyok, Mr. Quinlan megérkezett.
Miss Recepció ezután mosolyogva megkért, hogy a megjelenő biztonsági embernek adjam át a fegyveremet.
- A forgóajtó detektorként is működik - magyarázta a nő, és finom kezének még finomabb intésével hozzám irányította a megérkező egyenruhást.
Elővettem a Bullt, ellenőriztem a tárat és a biztosítást, majd egy sorszámozott elismervény ellenében az őr gondjaira bíztam. A papír szerint ma én voltam a negyedik, aki stukkerral lépett az épületbe.
- Maga rendőr? - csilingelt tovább, illendően szóval tartva, amíg valaki értem nem jön. - Az veszélyes munka, nem?
- Csak mint esernyővel sétálni rakétazáporban. Magánnyomozó vagyok.
- Ó! - felelte erre már nem annyira mosolyogva. Nem is szólt többet hozzám, így kénytelen voltam a mahagóni recepciós pultban és a tükörmárvány burkolatú, faragott oszlopokkal díszített előtérben gyönyörködni.
- Mr. Quinlan? Erre kérem... a titkár vagyok.
Vetettem egy búcsúpillantást a szőkére, aztán az alacsony, pingvinszerűen totyogó titkár kíséretében beszálltam az előcsarnok végéből nyíló liftek egyikébe. A pasas csak hallgatott, én meg nem akartam zavarba hozni azzal, hogy megérdeklődjem: ugyan mit akarhat tőlem Mr. Brice...
- Kövessen, kérem! - szólt hozzám végül, amikor hangos kattanással megálltunk a harmincadikon.
- Eszem ágában sincs lemaradni, a végén még eltévednék - feleltem illedelmesen, de csak egy halszemű pillantást kaptam a szellemességemért. Billegő lépteivel megindult előttem, én meg igyekeztem a nyomában maradni. A folyosón borvörös, méregdrágának tűnő futószőnyeg tekergett végig, kihangsúlyozva a falak fehérségét. Mindkét oldalról névtáblával ellátott ajtók nyíltak, valószínűleg hangszigeteltek, mert az egész folyosót halotti csend ülte meg. Egy holofoncsörgés vagy tollpercegés sem hallatszott, a saját lépteim puha neszét pedig elnyelte a szőnyeg.
A titkárszerű pingvin vagy pingvinszerű titkár kinyitotta az egyik ajtót, amin nem volt névtábla, és elegáns mozdulattal betessékelt.
- Itt várakozzék, kérem! Mr. Brice azonnal itt lesz - mutatott a kerek tárgyalóasztalt körülvevő székek egyikére, majd megfordult, és becsukta maga mögött az ajtót. Mire Mr. Brice "itt lett", megtaláltam a szobában elhelyezett mikrokamerákat és lehallgatókat.
Thorton Brice a negyvenes éveinek elején járó, szürke öltönyben parádézó hólyag volt, lenyalt, olajosan csillogó fekete hajjal, a halántékán az elmaradhatatlan elegáns őszességgel. Nyakkendője és a zakó zsebéből előkandikáló díszzsebkendő a legtökéletesebb minta- és színösszhangban állt egymással.
Egy szürke dossziét tartott a kezében.
- Ross Quinlan? - A nyekegésről egyből felismertem a hangját.
- Ross Quinlan - nyugtattam meg, és elcsodálkoztam, hogyan képes rétestészta-hajlékonysággal beleigazítani magát a csővázas székbe.
- Mr. Quinlan, úgy értesültem, hogy ön foglalkozik eltűnt személyek felkutatásával.
- Ön igen jól értesült. - Feszülten dőltem előre a kényelmetlen székben. Már kezdtem sejteni, miért én ülök itt, és nem a Pinkerton egyik nyomozója.
- Lady Everett ajánlotta a figyelmembe az ön szolgálatait - mondta ezt olyan lágyan, mintha attól félne, hogy a nyelve összetöri a becses nevet.
- Gladys? - nevettem fel, mire megrándult a sűrű, orrnyerge fölött összenőtt szemöldöke. Szentségtörésként érte, hogy a hölgyet egyszerűen csak Gladysnek hívom.
- Igen, Gladys Everett bárónő - javított ki.
- A jó öreg Gladys! - örvendeztem tovább, és eszembe jutott a hatvanas éveinek elején járó özvegy turbékoló nevetése. Rossi, Rossi, maga egy édes pofa! Lennék csak húsz évvel fiatalabb! - jelentette ki az öreglány a negyedik brandy után. Vagy három éve dolgoztam neki, amikor az unokája, egy tüzes és kellően életunt tizenkilenc éves szépség belekeveredett egy drogos kommuna ügyeibe és vezetőjébe.
- Hogy van a bárónő? - tértem vissza az udvariassághoz, mert Brice arca kezdett citromszínt ölteni.
- Nagyon jó egészségnek örvend. Azt mondta, hogy maga bárkit meg tud találni, akár Los Angelesben, akár másutt bújt el.
- Ezek szerint az illető Los Angelesben van?
- Nos, ezt nem tudom biztosan állítani. Egy olyan ügyfelet képviselünk, aki nem szívesen kerülne kapcsolatba egy maga... -állt meg egy pillanatra Brice, mire közbevetettem:
- Egy magamfajta magánhekussal?
- Fogalmazzunk úgy, hogy teljes mértékben ki szeretne maradni az ügyből. - Brice kinyitotta a dossziét, és kiemelt belőle egy fényképet. - Ezt a nőt kellene megtalálnia, természetesen a legnagyobb diszkréció mellett. A neve Debra, családi nevét nem ismerjük..
Áttolta a képet az asztalon, és egészen a mutatóujj am alá csúsztatta. Felvettem, és hosszasan néztem, majd határozott hangon megkérdeztem:
- Mr. Brice, tudja maga, hogy hány Debra él ebben a városban?
- Nem tudom, Mr. Quinlan, de más nem is érdekel, csak ez az egy. Már ha Debrának hívják egyáltalán...
- Tehát a név sem biztos? Kicsit kevés támpontot ad a nyomozáshoz, ügyvéd úr - keseredett meg a nyál a számban. - Összesen egy fénykép, ez minden, amit a lányról tudni lehet?
- Lady Everett szerint ez nem okozhat önnek problémát.
Lady Everett a hatodik adag pia után már azt sem tudta, hogy egy hatvanas bárónőnek nem illik a negyvenes magánnyomozó ölébe ülnie, hát némi kétkedéssel fogadtam ezt a kijelentést.
- Az ügyfele... - tértem volna át egy másik témára, de leintett.
- Megérti, hogy nem áll módomban a személyéről információt adni. Ugyanúgy védenünk kell a klienseink érdekeit, mint magának.
Ebben igaza volt.
- Rendben van, Mr. Brice, akkor vizsgáljuk meg más oldalról a dolgot! Az ügyfele a lányt akarja megtalálni, vagy valamit, ami a lánynál van? Figyelmeztetem, hogy amennyiben az ügyfelének törvénybe ütköző szándékai vannak, úgy megteszem a szükséges lépéseket, és értesítem az illetékes biztonsági szolgálatot.
- Senki nem várja magától, hogy bűncselekményben vegyen részt - replikázott az ügyvéd azonnal. - Biztosíthatom, hogy ügyfelem részéről nem áll fent semmiféle törvénysértés szándéka. Magának csak meg kell találnia a nőt. A többi nem az ön dolga, és nem is kell tudnia róla.
Úgy hazudott, mintha könyvből olvasná - vagy legalábbis nehéz volt róla elhinni, hogy hazugságon és nyálon kívül más is elhagyhatja a száját.
- Miért akarják megtalálni ezt a nőt? - tettem fel az utolsó előtti kérdésemet.
-A hölgy... egy romantikusnak induló viszony után eltulajdonított az ügyfelemtől valamit, és ő szeretné azt visszakapni. A tárgy nem képvisel különösen nagy értéket, csak a megbízóm számára, viszont érthető okokból nem fordulhat a rendőrséghez az ügyben.
- Az ügyfele gazdag, nős, és a volt szeretőjét keresi, hogy visszakapjon tőle valamit?
- A részletekről nem áll módomban beszámolni önnek. Vállalja az ügyet, vagy sem?
Fél percig álltam a hideg tekintetét, aztán eltettem a képet.
- Háromszáz dollár a napidíjam, és teljes költségtérítés. A felmerülő költségekről részletes számlát fogok benyújtani az elszámoláskor - közöltem vele a leghivatalosabb hangomon.
Brice megrázta a fejét.
- Nem lesz szükség részletes elszámolásra. Az ügyfelem felhatalmazott, hogy fizessek önnek ötezer dollár előleget, és tizenötöt, ha megtalálta a nőt. A legteljesebb diszkrécióra számítunk öntől. Semmi számla, semmi papír.
- Nem dolgozom hivatalos megbízólevél nélkül, Mr. Brice. A működési szabályzatom nem engedi meg az ilyesmit. Ha összetűzésbe kerülök a hivatalos szervekkel, és ez minden önbe vetett bizalmam ellenére is megtörténhet, igazolnom kell, hogy nem a zavarosban halászom.
Brice gondolkodott egy ideig, majd felállt az asztaltól.
- Igaza van, természetesen azonnal intézkedni fogok, hogy megkapja a megbízólevelét. Elnézését kérem, de most mennem kell. A titkárom majd kiállítja önnek a levelet, és megkapja az előlegről szóló csekket is.
- Isten áldja, Mr. Brice! - álltam fel én is, és elfogadtam a felém nyújtott kezet. Nem utálhatunk mindenkit, aki gazdagabb és sikeresebb nálunk, még akkor sem, ha erre alapozva hazugságokkal traktálja az embert. Ezen már a liftben gondolkodtam el, lefelé zuhanva a harmincemeletnyi magasságból. A pingvin átadta a csekket és egy vastag, sárgásbarna levélpapírt. A mai napra dátumozott megbízás három hétre szólt.
Az őrtől visszaszereztem a stukkeromat, és ahogy elhaladtam a recepciós pult mellett, a szőkeség még arra sem vette a fáradtságot, hogy visszaköszönjön. Kiperdültem a forgóajtón, és megint megcsapott a fülledt meleg, amelyet a felhevült beton és plasztacél járdák mintha ezerszeresen sugároztak volna vissza.
A toronyházak között megrekedt a levegő, és csak néha érkezett egy-egy gyenge szellő, hogy aztán újra birtokba vegye a várost a forróság. Keresztülpréseltem magam a Hetedik utcán hullámzó tömegen, és nem tudtam, hogy sírjak-e, vagy nevessek.
A Thorton Brice által kezembe nyomott 3D-s fotón látható, farmert és kabátot viselő szőkeség ugyanaz a nő volt, akinek a pucér fényképei az irodám széfjében lapultak.

--------------------------------------------------------------------------------
-------------------------------------------------------------------------------