notebook laptop lízing akció,notebook laptop lízing azonnal,karácsonyi notebook laptop lízing részletre,notebook laptop lízing árak,notebook laptop

Acer Aspire One D250-0Bk

Processzor típus    Intel® Atom processzor N270
Processzor frekvencia    1600 MHz
Memória mérete    1024 MB
Memória típusa    DDR2 667MHz
Merevlemez mérete    160 GB
Merevlemez sebessége    5400 rpm
Optikai meghajtó    opció
Floppy    opció (külső USB)
Kijelző méret    10.00 inch
Kijelző felbontás    WSVGA (1024x600) LED
Videókártya típusa    Intel 945GM IGP
Videókártya mérete    max. 64 MB
Hangkártya    High
Hálózati kártya    10/100Mbps
WLAN kártya    Acer InviLink 802.11b/g
Modem    56Kbps
Portok    3xUSB 2.0, VGA
Kártyaolvasó    SD, MS, MS Pro, XD
Akkumulátor    4400 cella
Méret    258 x 184 x 25 mm
Tömeg    1.27 Kg
Billentyűzet    magyar
Szoftver    Windows XP Home magyar
Garancia    1 év
Garancia-kiterjesztés(ek)     + 1 év garancia kiterj. Silver (1-2 évre) Ajándék táska és egér 14,178,- Ft + ÁFA (bruttó 17,722,- Ft)
 + 2 év garancia kiterj. gold(1-3 évre) Ajándék táska és egér 19,278,- Ft + ÁFA (bruttó 24,097,- Ft)
 + 2 év garancia kiterj. Platinum(1-3 évre) - Vétlen baleseti kárt is fedezi Ajándék táska és egér 25,398,- Ft + ÁFA (bruttó 31,747,- Ft)
Extrák    Webcamera

Idézet egy színvonalas alkotásból
 
- Mi a fenét keres itt? Ez magánterület! Nincs engedélye, hogy itt tartózkodjon! Hol a kocsija?
- Koch Beach közigazgatásilag Los Angeleshez tartozik - jelentettem ki határozottan.
- Csak hiszi, nagyokos! Semmi keresnivalója errefelé, ez a terület a SysteMMatrix vállalat tulajdona.
- Akkor megtudhatnám, hogy miért járőrözik itt a kerületi seriffiroda rohamkocsija?
A nekiszegezett kérdést a protonvető csövével válaszolta meg. Megint letérdeltem, és kábán rázogattam a fejem.
- Nagyon okosnak hiszi magát? - üvöltötte Waters az arcomba, amikor nagy nehezen feltornáztam magam.
Nem válaszoltam, tudtam, hogy ha tovább feszítem a húrt, komolyan bajom eshet.
- Tegyétek be a kocsiba, majd a seriff elintézi! - dobott rám a parancsnok egy elektromos béklyót. A kezem és a lábam rögtön megbénult. Megint összecsuklottam, és átvettem a vezetést Hardy stukkere előtt.
Felrángattak, és bedobtak a hátsó üléssor mögé, az őrizeteseknek kialakított párnázott térbe.
- Vissza a kapitányságra!
Szótlanul telt el félóra. Csak a motorok dübörgése hallatszott, az is tompán. Amikor végre nagyot zökkenve megálltunk, kiemeltek a kocsiból, és talpra állítottak.
- Megszüntetem a béklyót!
Az őrmester babrált valamit az övén, mire visszatért az élet a lábamba. Felszisszentem; olyan fájdalom hasított a térdembe, hogy a falat kapartam volna.
- Na, nyomás, nagyokos, majd a zárkában nyalogathatja a sebeit! - A járőr parancsnoka, az őszes hajú, elnagyolt arcvonású helyettes seriff meglökött előre. - Induljon már, a szentségit magának! Azt akarja, hogy könyörögjek?
- Mi alapján tartanak fogva? - kérdeztem tőle, de közben sántikálva megindultam.
- Majd kitaláljuk, a seriff csak kilenc körül ér be - jelentette ki a kapó, és szilvakék szemében annyi rosszindulat bujkált, hogy inkább befogtam a számat.
Áthaladtunk egy udvaron, ahol szabályos sorokban parkoltak a bevetésre váró járművek. Lelökdöstek egy lépcsőn, és a pincében megcsapott a zárkaszag.
Minden helynek, ahol embereket tartanak fogva, ugyanolyan atmoszférája van. Verejték, vizelet, kávé és fertőtlenítő szaga keveredik össze nyomorúságos ájert alkotva. A technika haladhat előre, de a fogdák berendezése mit sem változik: egy összeszart klozet, tetves pokróccal letakart priccs, és az elítélt. Ennyi kell egy funkcionálisan jól működő zárkához.
- Ne mondja, hogy rosszul bánunk magával! - kedélyeskedett a foglár, amikor beadta a kávéból és kétszersültből álló reggelit.
- Egész kényelmesen van, nem igaz?
- Mint ha otthon lennék, még talán nagyobb is az alapterület - feleltem neki, és hálás mosolyt varázsoltam az arcomra.
A szürke overallos fazonnak több sem kellett, már halálra unhatta magát.
- George Howell vagyok, én felelek magáért, amíg itt van. Miért hozták be a fiúk?
- Maga vett át, jobban kellene tudnia, mint nekem. Nem kérdezte meg tőlük? - kérdeztem vissza, csak hogy jobban teljen az idő.
- Annyira nem érdekelt.
- Ez van! - Legyintettem lemondóan. - Rajtam kívül senkit sem érdekel. Maga itt lakik valahol?
A foglár hosszúkás arcában keresztbeállt és tikkelni kezdett a szeme.
- Vagy húsz éve költöztem a városba, de akkor még nem ilyen volt. Mindenhol parkok és játszóterek, igazi paradicsom a magamfajta melósnak. Aztán jöttek a cégek, és a város megszűnt létezni.
- Nem ismer egy Harold Osborn nevű tagot véletlenül? A kerítéstől pár lépésre lakik, egy zsákutcában.
- Maga a barátja talán? - A fickó arcáról lehervadt a mosoly. Elhátrált a rácstól, mintha támadástól tartana, és közben kétszer is keresztet vetett.
Felemeltem a kezem, és tenyérrel feléje mutattam a megadás jelét.
- Nem vagyok a barátja, csak egy üzleti ügyet kellett volna elintéznem vele.
Nem nagyon akarta elhinni.
- Kilenc körül megjön a seriff, majd vele beszélget. Nekem sok dolgom van, ki kell sepernem az üres zárkákat - jelentette ki tartózkodva, és otthagyott.
Leheveredtem a priccsre, és igyekeztem nem gondolni a benne hemzsegő tervekre.
Elaludhattam; fél tízkor arra ébredtem, hogy valaki egy vascsővel xilofonozik a rácsokon. Nem valaki volt, hanem egy ismeretlen, egyenruhás zsaru, és nem vascső, hanem egy Police Special elektromos bunkó. Ahogy a sokkoló a rácshoz ért, kékes szikrák pattogtak elő belőle.
- Csipkerózsika, Herbert seriff szeretettel látja egy barátságos hangvételű beszélgetésre. A jó seriff nagyon szeret városi magán-kopókkal társalogni, a kedvenc időtöltése, hogy ízekre tépje a magafajta patkányt.
Felkeltem a priccsről.
- Akkor ne várassuk meg ezt a drága embert! Reggelizett már, vagy előtte kíván elfogyasztani?
- Nem lesz ilyen vicces kedvében, mire végeznek! - bizonygatta dühödt arccal az egyenruhás, és átkísért az irodába.
Herbert seriff szentélyében a zárkám puritánságát láttam viszont - kivéve az összeszart klozetot. A szélesen terpeszkedő íróasztalon egy SecTerm készülék képviselte a modern technikát. A kopott huzatú forgószékből egy vékony, kampós orrú, szikár ötvenes férfi nézett velem farkasszemet. Kifejezéstelen pillantása előtt önkéntelenül meghajoltam. Nem volt ebben a tekintetben érzelemnek a leghalványabb nyoma sem.
- Előállítottam - közölte kísérőm a seriffel.
- Tűnjön el, Geoffrey! - csattant rá Herbert, és az íróasztala előtt magányoskodó székre mutatott. Legközelebb már hozzám szólt. - Tegye le magát, és köhögjön!
Néhány másodpercig a seriff csontos és ráncok szabdalta arcát néztem, aztán a szeme magasságába emeltem a kezem. A jéghideg szempár ugyanarra a pontra meredt, mint eddig. A seriff vak volt, de nem hülye.
- Eltöröm a kezét, ha nem viszi az arcom elől! Mentális kapcsolatban vagyok a biztonsági rendszerrel, mindent látok, ami az irodámban és a körzetemben történik. Terítsen! Nincs időm a városi magánhekusok lelkét ápolni. Most küldtem ki négy osztagot egy zendülés helyszínére. Pontosan tíz percem van magára, pakoljon ki szépen, mi a nyavalyát kóborolt hajnalban a kerítés körül?
- Nem értem, miért zavarja ez magukat annyira. Amíg nem megyek be az ipari területre, nem tartozik ez sem a körzeti, sem az állami dekásokra.
- Megnehezíti a dolgomat. - Herbert seriff zongorázni kezdett a terminálon. - Ez egy speciális körzet, itt nem érvényesek a szokásos szabályok. Százmilliárd dollár értékű áru és technológia lapul a kerítések mögött, a város maradékában pedig egyre több a bajkeverő. Árnyemberek, seftelők, csempészek, szerencsétlen polgári lakosok. Mind-mind a CBI és a közigazgatás árgus szemének vakfoltjában. Itt aztán könnyen nyoma vész az embernek, főleg ha olyan priusza van, mint magának. Csodálom, hogy egyáltalán engedélyhez jutott.
- A múltam nem tartozik ide.
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo